Megintutazunk

Fez (2018)

2021. január 20. - MarkNemeth

6. nap - Érkezés Fezbe

Már besötétedett, mire a 7 órás gyomorforgató buszút után megérkeztünk Casablancaból Fezbe. Nagyon hányingerem volt.

img_11095.jpg

img_11097.jpg

img_11106.jpg

img_11121.jpg

Taxit fogtunk, de az sajnos a sikátoros medinától messzebb tudott csak letenni, mert oda nem tudnak bemenni az autók. Itt leszólított egy srác minket, bemutatkozott, és elmondta, hogy egy szállásnál dolgozik. Azért szólított meg minket, hogy elkísérjen, és ha esetleg nem lenne hely a foglalt szálláson, akkor az ő szállását fel tudta volna ajánlani nekünk. Kérdezte, hogy hova megyünk és mondta, hogy elkísér. Mondtuk, hogy köszönjük, de van nálunk telefon, meg térkép, azzal odataláltunk. Azt mondta, hogy a GPS nem fog működni a medinában. Ezt csúsztatásnak tartottuk és mivel hallottuk, hogy a helyiek szívesen "segítenek" útbaigazodni egy kis(ebb-nagyobb) adag pénzért, ezért magabiztosan elutasítottuk a segítségét. Hát, ha tudtuk volna, mi vár ránk, szerintem gondolkodás nélkül igent mondtunk volna.

Így magunk elindultunk a szállás felé; tudtuk, merre kell menni, de aztán egy idő múlva tényleg eltűnt a GPS jel. Még ez sem lett volna gond, mert percek alatt újra van GPS jel, de helyi fiatalok nagyon erőszakosan és idegesítően a szállásra akarják kísérni a turistákat, persze nem kevés pénzért. Hihetetlenül agresszíven nyomulnak, ordítoznak az ember arcába, lépni alig lehet tőlük és a végén azért téved el a turista, mert előlük próbál menekülni. Először még nem is tévedtünk el, de le volt zárva az az utca, ami a szállásunk felé vezetett és jobb híján másik útvonalat választva már nem tudtuk, hol vagyunk. Az egyik kisebb utcán nem engedtek átmenni, ránk kiabáltak, hogy "húzzatok innen". Próbáltunk telefonálni a szállásra, hogy ők segítsenek, de telefonálni sem nagyon lehetett az utcaiak miatt, meg persze úgy nehéz segítséget kérni, hogy "a medresze előtt vagyunk" és van öt vagy ki tudja hány medresze a környéken.

Végül mi is egy helyi segítségére szorultunk. Egy barátságosabb, középkorú férfi is szólt nekünk, hogy segít, mert ő úgyis arra megy. Szimpatikusnak tűnt, nem úgy, mint a többiek, és asszonnyal, meg gyerekekkel volt, így rá mertünk hagyatkozni. Ez a pasas legalább csöndes volt és nem agresszív nyomulós, viszont valójában ő sem tudta, hol a szállás, amit keresünk; másokat kérdezgetett közben, hogy merre menjünk. Végre meglett a szállás (Dar el Moukhtar) egy kis kerülővel. Persze kérte a jussát, adtunk is neki valamennyit, közben előkerült a szállás alkalmazottja.

A bejárati ajtóban közölte a srác, hogy egy kínai csoport van náluk és dupla foglalás miatt másik riadba kell mennünk az első éjszakára. Nagyon fáradtak és idegesek voltunk, még a gyomrunk is kavargott, valamint azt sem tudtuk igazából, hogy ahhoz a riadhoz vezetett-e a helyi férfi, amit kerestünk, mert kiírva semmi sem volt. Azt sem tudtuk, higgyünk-e a srácnak vagy át akar verni, de végül nem volt más választásunk és követtük őt a másik riadba, kb. 15 percen át a labirintusszerű sikátorokon át. Mielőtt elindultunk, előzékenyen felvette az egyik kisebb hátizsákunkat, hogy segítsen vinni. Akkor ment fel bennem a pumpa teljesen, amikor eszembe jutott, hogy két másodperc alatt úgy el tud tűnni a táskával, hogy sosem látjuk újra. Benne persze értékekkel, még talán az útlevél is abban volt. (Ezen korábban nem volt időnk gondolkodni a stressz miatt, és egyébként is elég gyorsan történt a dolog.) Ezért iszonyúan siettem utána, hogy mindenképpen tartsam a lépést, bár Diát sem akartam lehagyni nagyon, miközben cipeli a cuccokat.

Útközben egy másik riadból is összeszedtünk egy fiatal arab házaspárt, akiknek szintén át kellett költözni egy éjszakára, oda, ahová nekünk, gondolom hasonló okokból. Ez már egy kicsit kezdett megnyugtatni, hogy nem szívatás az egész; gondoltam, hogy más arabokkal talán csak nem tennék meg ezt egészet. Végül nem futott el a srác a hátizsákommal, megérkeztünk a másik szállásra (Dar Chourouk).

Tanulság: bárki, aki Fezbe készül és a medinában száll meg, ne este érkezzen, vagy ha mégis, akkor tanulja meg fejből az útvonalat azzal a pár kanyarral (tényleg, ezután már semmi eltévedős problémánk nem volt, persze az időszaki utcalezárásokkal nem lehet előre kalkulálni, még azt is el tudom képzelni, hogy ezek direkt vannak). Vagy ne sajnáljon rá 30-50 dirhamot és fogadja fel az első szimpatikusabb helyit, aki elviszi.

A Dar Chourouk-ban még egy jó ideig várakoztattak, leültettek teázni. Na, pont erre vágytunk éjfél körül, ezután a tortúra után. Ez a riad amúgy nagyon szép, hangulatos lett volna más körülmények között.

img_11130.jpg

Beszélgettünk egy kicsit a másik házaspárral, akikről kiderült, hogy a fiú jemeni, a lány marokkói és Dubajban élnek, nászútra jöttek ide. Aranyosak voltak.

Végre elfoglalhattuk a szobákat. Törölköző, WC papír nem volt, ezekre még egy csomó ideig kellett várni. Aztán kiderült, hogy a hősugárzó nem működik. Szóltunk, de magasról tettek rá. Iszonyúan hideg volt az éjszaka, Dia végül mindent magára vett, ami rétegesen egymás alá fért, felülre meg a kabátot és úgy vacogta végig az éjszaka maradék részét, szörnyű volt.

7. nap

Reggel a Chourouk személyzete nem volt sehol, később a konyhás nénit sikerült fellelni, aki nem tudott angolul, de legalább kaptunk reggelit. Reggel persze nem jött a Dar el Moukhtar-ból értünk a srác, holott azt ígérte, hogy reggeli után jön értünk és beköltözhetünk az eredetileg foglalt szállásunkra. Már majdnem dél volt, mire megérkezett a srác, így vesztettünk fél napot, de igazából már kimozdulni sem volt kedvünk ezek után. Arra gondoltunk, hogy átmegyünk az eredeti szállásunkra és másfél napig ott fogunk rostokolni a szobában, mert ki sem merünk menni az utcára ebben a szörnyű városban.

img_11153_1.jpg

img_11141_1.jpg

Az átköltözés közben láttuk, hogy szerencsére a város napközben egész másképp nézett ki. A sikátorokban a bazár üzletei kinyitottak és így már máris barátságosabb volt a város, sőt kifejezetten jól néznek ki a kis üzletekkel a macskaköves utcák, így végül mégsem a szobában töltöttük a Fezre szánt időt.

img_11162.jpg

img_11164.jpg

A Cherratine medresze (medersa) meglátogatása volt az első programpontunk Fezben. A medreszék az iszlám világ iskolái, ahol a Korán és más vallási ismeretek mellett a diákok mindenféle tudományokat és művészeteket is tanultak. Sokszor "kollégiumszerűen" működtek, azaz a tanulók ott is laktak a medreszében. Ezért van, hogy számos ilyen medreszében láthatók kis cellák, amelyek a tanulók lakószobái voltak. A Cherratine medresze Fez legnagyobb ilyen épülete, a 17. század második feléből származik. Amellett, hogy tényleg impozánsak a méretei, csodálatra méltók az aprólékos fafaragások és a csipkés gipszdíszítés. 

img_11172.jpg

img_11167.jpg

img_11177.jpg

img_11185.jpg

img_11192.jpg

img_11199.jpg

img_11216.jpg

Faz egyik leghíresebb attrakciója, a Kairaouine komplex (Karaouiyn vagy Qarawiyyin) vallási épület lévén sajnos csak muszlim hívők által látogatható. Ennek ellenére mindenképpen meg akartuk nézni, legalább kívülről. Más turisták is így voltak ezzel, csoportok álltak az ajtó előtt. Szerencsénkre sikerült bepillantanunk és pár fotót készíteni az ajtóból. Egy 9. század közepén épült mecsettel kezdődött a komplexum kiépítése, majd folyamatosan fejlődve az egyik legfontosabb muszlim oktatási központ lett, ma már pedig a modern Marokkó egyik egyetemeként működik. Ezzel a "világ legrégebben folyamatosan működő felsőoktatási intézménye" címet viseli.

img_11218.jpg

A piac kis utcái között található a Seffarine tér, a Qarawiyyin mecset mellett. Önmagában nem különösen látványos, azért érdekes, mert a fezi rézművesek központja, számos rézműves árulja itt a portékáját. Ez már évszázadok óta így van, a tér neve is erre utal, arabul rézmunkást jelent.

img_11232.jpg

img_11235.jpg

A tágas R'cif tér volt, ahol az előző este kitett a taxi. Ezúttal világosban volt alkalmunk megnézni és kicsit leülni a lépcsőre, ami tényleg jól esett a medina szűk utcái és zaja után. 

Mellette áll az R'cif mecset, amit még a 18. század vége felé építettek, azaz idősebb, mint a tér. Eredetileg a mecsetet jobban körülvette a piac, amíg ki nem alakították a teret, a jobb hozzáférhetőség érdekében. A mecset minaretje Fezben az egyik legmagasabb.

img_11238_39.jpg

A térre Fez számos kapujának egyike, a Bab R'cif vezet.

img_11248.jpg

Ezen a környéken kerestünk egy éttermet, ahol megebédelhetünk. Az étterem szépen díszített volt és a tetőteraszon volt lehetőségünk kebabokat enni. Jó volt a kilátás és finom az étel.

img_11253.jpg

img_11273.jpg

img_11283.jpg

img_11284.jpg

img_11285.jpg

Mégsem elsősorban erről maradt emlékezetes, hanem arról, hogy miután fizettünk, de még éppen csak készülődtünk elindulni, visszajött hozzánk a pincér, miután tanakodott pár mondatot egy másik alkalmazottal. Kiderült, hogy az egyik pénzérme, amit 10 dirhamként adtam, hamis. Azaz valami más pénzből van összetákolva (úgy néz ki, mint nálunk a 100 Ft-os, más színű a külső pereme, mint a belső rész), színre és formára hasonló volt, mint az igazi, de természetesen értéktelen. Persze kicseréltem, adtam egy normális 10 dirhamost és semmi gond nem volt. Érdekes; ki tölti azzal idejét, hogy fémpénzt hamisít (10 dirham 330 Ft-nak felel meg)? Mindegy, eltettük és máig megvan a tákolt érme emléknek.

img_20210117_100019-hamispenz.jpg

Ezután taxiba ültünk és elvitettük magunkat Fez egyik legismertebb látnivalójához, a Kék kapuhoz (helyi nevén Bab Bou Jeloud). A mostani kapu a 20. század elején épült, a francia uralom idején. Az eredeti egy viszonylag kevésbé díszes, szinte díszítetlen kapu volt, még a 12. századból. A franciák azért építettek egy újat, mert egyszerűen kicsi volt a régi. Ez utóbbi is megvan még, a nagyobbiktól balra látható. Az új kapu egyébként csak kívülről nézve hű a nevéhez, a belső oldala zöld, ami az iszlámban gyakran használt szín.

img_11287.jpg

A Dar Batha egy korábbi királyi palotából kialakított múzeum, állítólag az ország első múzeuma. A 19. század végén épült, főként a szultán vendégeinek szórakoztatási helyszíneként. A ház szépen díszített és jó nagy kert tartozik hozzá. Nem sokáig volt a szultáné és a fiáé, pár évvel később a franciák költöztek be, amikor Marokkó déli része francia fennhatóság alá került. Amikor átköltöztek Rabatba, az épület megüresedett és múzeumot rendeztek be benne. A marokkói mozaikoktól a szőnyegeken át dísztálakig sok mindent láthatunk a kiállításban, nem beszélve a berakásos díszítésekről és a csodás csipkés gipszdekorációkról. Különlegességei a kerámiatárgyak, amelyek Fezre jellemző csoportja a különleges, kékkel dekorált edények. Sajnos a kiállítási termekben nem szabad fényképezni.

img_11323_1.jpg
img_11324.jpg

A múzeum után egy medreszét, a Bou Inania Madrasa-t látogattuk meg. A medresze csodálatos minaretje talán a Kék kapu alól látszik a legjobban.

img_11292.jpg

A múzeum után egy medreszét, a Bou Inania Madrasa-t látogattuk meg. Eleinte vártunk a bejáratnál, mert el volt paravánozva, de nem teljesen értetettük, hogy miért, mert mások ki-be járkáltak. Egy másik turistát kérdeztünk, aki ott várt velünk, de ő sem tudta, hogy miért nem mehetünk be.

img_11345_1.jpg

Kicsit nézelődtünk a környékén, sétálgattunk az utcán, és készítettünk egy fotót a szemközti épületről. Ez a Dar al-Magana, azaz az Óra háza. Ez egy 14. századi épület, nagyjából a medreszével egyidőben építették. A ház valójában egy óra, amely vízzel működött. Az összes feljegyzés elveszett, így máig nem tudni, hogy pontosan hogyan működött, de a valahogyan folyó víz működtette. A falból kiálló, most is látható konzolokon fémedények voltak, amelyekbe szabályos időközönként beleesett egy-egy fémgolyó; ez volt az egész órákat jelző "óraütés".

img_11354.JPGimg_11347_2.jpg

img_11349.jpg

img_11350.JPG

Kicsit később visszatérve a medreszéhez már nyitva volt és bemehettünk. Kiderült, hogy a medreszében működő imahely is van, azért volt elzárva, mert imaidő volt. A Bou Inania medresze a 14. század közepén épült. A stílusa eléggé eltér az előzőekben látottaktól, ugyanis ún. marinid stílusú; az akkor uralkodó dinasztiáról nevezék el. Fez a marinidák ideje alatt főváros volt, a család pedig támogatta a medreszék építését. Az épület dekorációja itt is lélegzetelállító, nagyon díszes.

img_11358.jpg

img_11369.jpg

img_11372.jpg

img_11377.jpg

img_11384.jpg

img_11388.jpg

img_11400.jpg

Ezután elindultunk haza. Séta közben megláttunk egy díszesnek tűnő épületet. Nem volt a programlistánkon, nem is hallottunk róla korábban, csak belebotlottunk. Lehet, hogy a belépőárral átvágtak bennünket, mert úgy tűnik, hivatalos belépő nincs is ide; igaz, hogy hivatalos nyitva tartás sincsen. Egy palotáról van szó (Mnebhi Palace vagy Dar Mnebhi), amelyet ma vendéglátásra használnak; úgy tűnt, mintha akkor éppen esküvőre lett volna előkészítve. Egy pasi odaszólt, hogy meg akarjuk-e nézni, kért pár dirhamot, és bemehettünk. Megérte, tényleg egy valódi palota, a szokásos szép dekorációval.

img_11405.jpg

img_11415.jpg

img_11418.jpg

img_11427.jpg

Külön öröm volt felmenni a tetejére és gyönyörködni a kilátásban. Utólag megtudtam, hogy a palota a 20. század elején épült, egy védelmi miniszteré volt. 1912-ben itt írták alá a Fezi békét, amely hivatalossá tette a Francia Protektorátus létrejöttét a mai Marokkó déli felén. Eleinte itt lakott Hubert Lyautey generális, a protektorátus első vezetője.

img_11430.jpg

img_11437.jpg

img_11247.jpg

img_11439.jpg

8. nap

Karácsony első napja volt. A szállásunkon volt egy kicsi karácsonyfa az előtérben az asztalunk mellett. A finom reggeli után a házigazda lányra vártunk, hogy elszámolhassuk a szállás árát előre, mert tudtuk, hogy másnap korán kell indulnunk. Felmentünk a tetőteraszra, és onnan nézelődtünk, amíg elő nem került.

img_11452.jpg

img_11443.jpg

img_11447.jpg

img_11471.jpg

img_11475_76.jpg
img_11456.jpg

img_11467.jpg

img_11470.jpg

Ezután útnak indultunk.

img_11479.jpg

img_11488.jpg

Először egy felújított karavánszerájból kialakított múzeumot néztünk meg (Funduq al-Najjarin vagy Fondouk el-Nejjarine az épület neve, a Nejjarine Museum of Wood Arts and Crafts  pedig a benne található múzeumé). A 13.-15. század környékén erre lehetett az ácsok és famegmunkálók piaca, erről örökölte a nevét (nejjarine = ács arabul), annak ellenére, hogy csak az 1700-as évek elején épült. A kereskedők szálláshelyeként, áruraktárként, sőt még árusító helyként is működött. A francia uralom alatt rendőrkapitányság működött benne, egy felújítás után pedig múzeum lett. Stílusosan a fafaragással és kézművességgel kapcsolatos tárgyakat állítottak ki benne. A faragott vallási tárgyaktól a hangszerekig sok mindent kiállítottak a múzeumban. Sajnos a kiállítást itt sem lehetett fényképezni, csak az épületet, ami önmagában is megéri a belépőt. Csodálatos díszes faragásokat és dekorációkat is lehet itt látni.

img_11496.jpg

img_11497.jpg

img_11498.jpg

img_11502.jpg

És persze itt sem hiányzik az elmaradhatatlan tetőterasz, ennek a tetejére is fel lehet menni.

img_11505.jpg

img_11508.jpg

img_11513.jpg

img_11519.jpg

img_11504.jpg

img_11520_1.jpg

Az épülethez csatlakozik egy szép díszes utcai kút, a Fuente Najjarine. Ez a kút közkút volt, jótékonysági célból építették, hogy bárki használhassa, akinek vízre van szüksége, de főként a karavánszerájban lakók ittak belőle. Látható, hogy megadták a módját és egy egyszerű kutat is milyen díszesre építettek.

img_11523.jpg

A környéken egy kis étterem tetőteraszán halból készült tajine-t ettünk. Egyáltalán nem volt finom és pont azon poénkodtunk, hogy eddig sosem kérdezték meg, hogy ízlett-e a kaja, majd itt most biztosan, és akkor mit mondjunk? Megegyeztünk abban, hogy nem sértjük meg a szakácsot és csak diplomatikusan megköszönjük az ételt. S lám, tényleg megkérdezték, ráadásul kétszer. Mi meg kétszer megköszöntük.

Mielőtt megérkeztünk a Palais El Glaoui-ba, arra számítottunk, hogy ismét egy csodálatos dar-t fogunk megnézni, hasonlót a korábbiakhoz. Ez csak részben volt így. Már a bejáratnál a szakadt tablók jelezték, hogy nincs a legjobb állapotban. A pasa palotája volt annak idején, mára elkezdett leromlani az állapota, mert egyrészt nincsen pénz a fenntartására, másrészt a pasa a franciák oldalán állt a marokkói király ellenében, ezért nem túlságosan közkedvelt alakja a történelmüknek.

Egy hatalmas belső udvara van, körben szalonok és szobák nyílnak. Több teremben a berendezés is eredeti, a 20. század elején kiépített fürdőszoba pedig állítólag máig használható (bár ezt nem tudjuk megerősíteni). Az épületben több helyen törmelék van elhelyezve, sok helyen lehullott a vakolat, sőt, az egyik részen egy felső erkély is félbe van szakadva. A romos állapottól függetlenül látszik, hogy milyen pazar palota lehetett a fénykorában, stukkódíszekkel, festett ajtókkal és faragásokkal. Kissé nyugtalanító volt az ugató, időnként acsarkodó kutya az egyik folyosórészen.

img_11587.JPGimg_11564.jpg

img_11535.jpg

img_11538.jpg

img_11544.jpg

img_11555.jpg

img_11560.jpg

img_11563.jpg

img_11578.jpg

img_11590.jpg

img_11591.jpg

A palota fenntartója, egyben jegyszedője Abdelkhalek Boukhars, aki a pasa egykori személyzetéhez tartozó család leszármazottja. Ő egy festőművész, aki a palotát önálló alkotósarokként és kiállítóhelyként használja. A róla szóló újságcikkeket kigyűjtötte egy fali tablóra, amit szintén megtalálunk a palotában. Az egyik szalont az ő festményei töltenek be. A hozzáértők szerint a nyugati és a keleti képi világ keveredik a képein; ezt nem tudjuk, de tény, hogy volt néhány kép, amit elfogadtunk volna.

img_11588.JPG

A palota után a környéken sétáltunk még. Ezen a szakaszon sokfelé látható a városfal, és számos helyen a kapuk is megmaradtak. A városrész központja a Bou Jeloud tér. Eredetileg katonai felvonulások számára építették, valamint karavánok pihenőhelyeként szolgált; ma egy mérsékelten látványos tér, amely körül a városfalak láthatók. Itt található az ország első modern középiskolája, a Moulay Idris középiskola.

img_11609_1.jpg
img_11610.jpg

img_11602.jpg

img_11646.jpg

img_11614.jpg

Egy idő után eljutottunk a Jnan Sbil kerthez. Ez a 19. században készült, amikor a két korábbi városrészt párhuzamos városfalakkal vettek körbe, a fal közti részt pedig kertnek alakították ki. Eredetileg csak a királyi család és a szűk környezete használhatta, állítólag föld alatti folyosóval kötötték össze a palotával. 1917 óta nyilvánosan látogatható. A jelenlegi király, VI. Mohamed indítványozta a legutolsó felújítátását, ez néhány éve történt meg. A kert közepén egy tó található, sok vízimadárral.

img_11619.jpg

img_11626.jpg

img_11622.jpg

Itt már közel voltunk a már ismert Kék kapuhoz. Mellette áll egy mecset, a Bou Jeloud Mosque. Még valamikor a 12. század vége környékén építették; Fez egyik legrégebbi épülete. 

img_11647.jpg

img_11651.jpg

Visszatértünk a szállásra, majd már lefeküdtünk aludni, mikor az előtérben nagy veszekedés kezdődött. Mivel a mi szobaajtónk mellett volt a recepció, az ajtón keresztül kényszerültünk végighallgatni a hosszas vitatkozást a szokásos recepciós srác és egy külföldi házaspár között; és nem tudtunk aludni emiatt. Nem értettük teljesen a szitut, meg hol angolul, hol franciául ment a veszekedés. Valami olyan sufniba akarta őket rakni a srác, ami a házaspár szerint maximum egy kutya éjszakai szállásának megfelelő, pedig rendes szobát foglaltak A srác össze-vissza hazudozott, hogy ő nem is itt dolgozik, meg hogy nincs internet, nem tud utánanézni a dolognak. Utóbbi hazugság hamar kiderült, mert ki volt írva a wifi kód a falra, észrevette a nő, mégiscsak volt net és rákeresett a Booking-on a szállásra, ahol már nyoma sem volt ennek a riadnak. A főnökkel akartak beszélni, vagy valakivel, aki itt dolgozik, de a srác nem volt hajlandó megadni az elérhetőségét (nyilván akkor kiderült volna, hogy hazudik, lehet, hogy a tulajdonos nem is tud ezekről a dupla foglalásos kétes ügyletekről). Érthetően nagyon idegesek voltak a vendégek, a házaspár férfi tagja többször is be akart rontani a szobánkba, de szerencsére a retesz nem engedett. Mi ott lapultunk a szobában attól félve, hogy még a végén az ágyból is kirángatnak, illetve csak akkor szóltunk, mikor be akart rontani, hogy nem kéne, de azért még próbálkozott párszor. Végül őket is elvitte a srác a Dar Chourouk-ba.

9. nap

Hajnalban, még sötétben indultunk a szállásról az R'cif térre taxit fogni, hogy kivigyen a vasútállomáshoz. Előző nap, világosban memorizáltuk a leggyorsabb utat a térre. Félve indultunk neki a 10 perces gyalogútnak a térig, de szerencsére alig volt 1-2 ember az utcákon, az erőszakos srácok már biztos aludtak. Akkor derült ki számunkra, hogy valójában milyen közel van a szállás a térhez, és hogy milyen egyszerű odajutni. Nehezítő körülmények nélkül, persze.

Nem jó emlékként maradt meg bennünk a fezi tartózkodásunk. Ha nem este érkezünk meg a városba, egészen másképp alakulhatott volna a helyzet és a hangulatunk, de hát ezt nem tudtuk előre. Semmi részletesebb leírással vagy indoklással nem találkoztunk, csak annyit olvastunk a neten, hogy valakinek nagyon bejön ez a város, valaki meg menekül belőle. Ez valószínűleg összefüggésben van azzal, hogy melyik napszakban érkezik. Marrakeshbe is késő este érkeztünk, ott mégsem volt semmi kellemetlenség, szinte hozzánk sem szólt senki.

Fezben egyébként napközben is rendszeresen beszólogattak nekünk, hogy "nem abba az irányba kell menni", holott nem is tudhatták, hová akarunk menni. Napközben is lődörögnek a medinában ezek a kifejezetten rosszindulatú fiatal srácok, akik azzal szórakoznak, hogy összezavarják a turistákat vagy becsalogassák a haverjuk cserzőüzemébe. Mi egyébként cserzőüzembe direkt nem is mentünk. Biztosan nagyon érdekes, de elég rosszakat olvastunk az ottani nyomulásról és az előző nap történtek után nagyon is el tudtunk képzelni olyan helyzetet, hogy komoly veszélybe kerülünk, ha pl. nem vásárolunk bőrkabátot, márpedig nem akartunk és nem is lett volna rá pénzünk. 

Maga a város sem tetszett nekünk annyira. Határozottan jó volt eljönni. Valószínűleg az első éjszakai tortúra, az utolsó éjszakai cirkusz, valamint a biztonságérzet hiánya is levont az élményből, de talán nem is voltak annyira érdekesek a látnivalók, mint a többi, általunk meglátogatott marokkói városban. Maga a medina, ami itt lényegében végig bazár, nappal hangulatos, jól néz ki, és jó, hogy Marrakesh-sel ellentétben itt nem járnak benne autók és motorok, de ennyi.

Fezből Tangerbe utaztunk. Az útleírás itt folytatódik.

A bejegyzés trackback címe:

https://megintutazunk.blog.hu/api/trackback/id/tr6716392846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása