1. nap

Szervezett, három napos, két éjszakás buszos utazásra mentünk a Tátrába. Az első megállónk Farkasd volt, egy nagyon szép kis hegyi falu, amely megőrizte jellegzetes építészeti stílusát, UNESCO világörökségi helyszínné nyilvánították. Nem skanzen, ma is laknak az aranyos zsindelytetős házakban. Szabad program is volt, ellátogattunk az iskolához és a templomhoz, valamint egy kis tóra is rátaláltunk, ahol volt néhány jószág.

A séta után az egyik útitársunk mesélte az idegenvezetőnek, hogy milyen szép tiszta itt minden, és milyen jól esett inni a patak vizéből. Az idegenvezető azt mondta erre, hogy nem volt valami jó ötlet inni a patakból, mert kicsit feljebb bele szokták hajtani a birkanyájat és ott belekerül minden a vízbe, ami egy birkából belekerülhet.

Következő programpontunk az Alacsony-Tátrában található Déményfalvi cseppkőbarlang (Szabadság-barlang) meglátogatása volt. Szép túraútvonal vezet a barlanghoz. Nagyon szépek voltak a cseppkőformációk, a barlangi tavak és a kivilágítás, Európa legszebb barlangjai közé tartozik. Fényképezni csak fotójeggyel lehet, amit nem vettünk.

Néhány helyen meglehetősen szorosak a barlangban a járatok, így nagyon közel sétáltunk a cseppkövekhez. A kövek különböző formákat és színeket mutatnak, a barlangban pedig tiszta vízgyűjtők is vannak. Sajnos nem volt elég idő, hogy alaposabban nézelődjünk, mivel állandóan a lépcsőkre kellett figyelni, és elég gyorsan kellett haladni. Érdekes módon a barlangról való tudnivalókat hangszórókból játszották le, ráadásul magyarul.

A szállásunk Poprádon, a Hotel Poprádban volt. A szobák elfoglalása után még volt időnk este körülnézni a belvárosban.

A belváros központja a Szent Egyed tér (Námestie Sv. Egída). A tér körül 18. és 19. századi barokk és klasszicista lakóházak állnak. A tér közepén áll a Szent Egyed templom. A 13. századtól áll itt, eredetileg gótikus stílusban épült, és ezek a jellegek máig láthatók rajta. A legfontosabb díszei belül láthatók, ugyanis késő középkori festmények maradtak meg benne. Ezeket nem láttuk, mivel a templom zárva volt. A templom mellett egy 17. század közepén épített, reneszánsz harangláb áll.

Szemben van a Szentháromság evangélikus templom.

Az egyik érdekes látnivaló volt a Vörös Hadsereg Mozaik. Ezt 1951-ben készítették, annak emlékére, hogy (Cseh)Szlovákiát felszabadította az orosz hadsereg a német megszállástól. A mozaik érdekes módon megmaradt, sőt elég jó állapotban van és virágágyással is díszítik a környékét.

Hasonló témájú A felszabadító hősök emlékműve.

A Tátra Galériát egy felújított gőzerőmű épületéből hozták létre. A múzeum a régió művészeti értékeit és történelmi kincseit mutatja be. Este nem volt nyitva, de magát az épületet is érdemes megnézni.

Több látnivaló is van a városban, amit érdemes megnéznie annak, aki önszervező úton érkezik, de nekünk sajnos nem volt lehetőségünk, idő hiányában, illetve azért, mert már estefelé értünk a városba.

2. nap

Másnap az első megállónk Tátralomnicban volt, ahonnan lanovkával, azaz drótköteles kabinos libegővel utaztunk fel a Kő-pataki tóhoz.

Felérve szép kilátás nyílik a Tátra második legmagasabb csúcsára, a 2634 méteres Lomnici-csúcsra. Van itt egy étterem, ahonnan nagyon finom ebédillatok terjengtek, de persze nem töltöttük azzal az időt, hogy beüljünk.

Megláttam a kedvenc kutyafajtám, a wolfspicc egy példányát. Nagyon örültem neki, Magyarországon még sosem láttam, de máshol sem sokszor, elég ritka fajta.

Felfedeztük a környéket, körbejártuk a gyönyörű kis tavat, láttunk pár különleges növényt, majd kicsit másztunk felfelé a kopár részeken. Nagyon látványosak a kőfolyamok és nagyon jó volt a kilátás a tiszta időnek köszönhetően.

A következőekben Ótátrafüreden sétáltunk kettesben a szabad program ideje alatt. Ez a Magas-Tátra legnagyobb és legrégibb üdülőtelepülése. Érdekes módon nem csak a Tátra miatt, hanem az itt talált gyógyvíz miatt jött létre a település; a neve is erre utal. A fürdővárost a 19. század első felében kezdték kialakítani, azóta pedig töretlen a népszerűsége, nem csak a fürdőzők, hanem a Tátrában kirándulók körében is.

Számos, száz évnél régebbi üdülő és kiszolgáló épülettel lehet találkozni, az egyik leghíresebb a látványos, szecessziós Grand Hotel.

Ettünk egy fagyit, majd visszatérve a találkozási ponthoz a Tátrai kisvasúttal utaztunk tovább, közben élveztük a vonatból a kilátást.

A Csorba-tóhoz utaztunk, az egyik legszebb magas-tátrai gleccsertóhoz. Sajnos az időjárás nem volt velünk kegyes, elkezdett szakadni az eső. Ennek ellenére körbejártuk a tavat és milyen jól tettük, a szakadó esőben sajátságos hangulata volt a lenyűgöző tónak. Nagyon tetszett. Találtunk termő áfonyát, de megkóstolni nem lehetett, mert még éretlenek voltak a bogyók. A tó partján áll a Pátria szálló, amit a hetvenes években építettek.

3. nap

A harmadik nap elején elindultunk hazafelé, de menet közben még több helyen megálltunk körülnézni. Az első állomás a Pribylina település mellett lévő Liptói Falumúzeum volt. A Liptói-víztározó létrehozása következtében elárasztott falvak legértékesebb építészeti emlékeiből hozták létre a skanzent. Ez Szlovákia legújabb szabadtéri néprajzi múzeuma.

Sajnos még inkább szakadt az eső, mint előző nap, de a skanzen tetszett, nagyon aranyosak, érdekesek a kis épületek, többükbe be is lehet menni. Eredeti eszközök, bútorok vannak az épületekben.

A skanzenben egy templom is található, a Szűz Mária templom, amely gótikus stílusban épült egy régebbi, román stílus kápolna helyén, valamint egy kastély, a Parížovce kastély. A kastély kicsit későbbi, de még így is a régió legrégebbi kastélyai közül való. Ezeket az óránként induló vezetéssel lehet megnézni (a vezetés a belépő árában benne van). A falumúzeum legtöbb épülete fából épült, csak a templom és a kastély vannak kőből.

Ezután Liptószentmiklósra utaztunk. Megnéztük a település névadójának szentelt Szent Miklós templomot, ami egy nagyon jó állapotban lévő gótikus templom

A főtér körül 16.-17. századi polgári házakat láthatunk, kiemelkedik közülük a Pongrácz- és az Illésházy-kúria, amely korábban a vármegyeháza volt.

Innen tovább utaztunk a busszal, Végles irányába, szép tájakon át.

Az út utolsó programpontjaként a Véglesi várkastélyhoz látogattunk el. Ez nem csak egy turisztikai látványosság, hanem hotelként és wellness központként működik. Egy valódi középkori vár romjaiból építették fel, de egy jelentős része modern hozzáépítés. Emiatt egy kicsit fura a keverék, de nekünk érdekes volt. A belső dekoráció a középkori érzésre erősít: lovagpáncélok, fegyverek, címerek díszítik az épületet, valamint történelmi személyek (köztük magyar királyok) portréi. Egy vezetett túrán néztük meg a középkori stílus jegyében berendezett termeket. A kijáratnál volt néhány ragadozómadár, biodíszletként. 

Jól éreztük magunkat a kirándulás alatt.