Megintutazunk

Pristina (2018)

2021. február 07. - MarkNemeth

Kihasználva az október 23-a miatti hosszú hétvégét, természetesen utaztunk. Koszovó fővárosába, Pristinába találtunk odafelé egy nagyon olcsó repülőjegyet, visszafelé viszont már nem voltak valami kedvezőek az árak és nem is akartunk négy napot Koszovóban tölteni. Szerencsére Macedónia (azóta Észak-Macedónia) fővárosából, Szkopjéből volt visszafelé irányban olcsó jegy, a két főváros pedig nincs messze egymástól, így történt, hogy megnéztük Pristinát és Szkopjét a hosszú hétvége alatt, mindezt oda-vissza kevesebb, mint 4 ezer forintból.

A reptéri buszra éppen hogy felszálltunk még Budapesten, érkezett egy sms a pristinai szállásadónktól, hogy mikor érkezünk. Igaz, hogy már eleve megadtuk a pontos érkezési időt a foglaláskor, de sebaj, küldtünk neki egy válasz sms-t.

Olyan szerencsénk volt, hogy kivételesen egymás mellé kaptunk helyet a repülőn, pedig nem is fizettünk külön, pedig akkor már javában alkalmazták az ultrafapados légitársaságok a „nem fizetsz, akkor szétültetünk” rendszert.

Késő este érkeztünk meg Koszovóba, egy fiatal pár leszállás után megkörnyékezett minket, hogy felezve a költségeket osztozzunk egy taxin, ami bevisz a belvárosba (tömegközlekedés sajnos nincs a reptérről). Azon a téren tett ki a taxi, ahol a koszovói függetlenség jelképe, a Newborn emlékmű található. Közvetlenül a tér mellett volt a lefoglalt szállásunk, a neve is erre utal, Newborn apartman. A megbeszélttel ellentétben nem jött elénk senki, az instrukciók alapján próbáltuk beazonosítani az épületet, de ott sem várt senki. Próbáltunk telefonálni, de senkit nem sikerült elérni a megadott számok egyikén sem. Már jó ideje várakoztunk, mindenfelől szállingóztak haza csapatokban a jókedvű fiatalok, első ránézésre egyáltalán nem látszott, hogy itt nemrég háború volt.

Sokadszorra végre sikerült telefonálni, de nem a tulaj, hanem egy nő vette föl a telefont és próbált közvetíteni. Végül a tulajjal is beszéltünk egy másik számon, azt mondta, hogy autóbalesetet szenvedett és több órányira van a lakástól, a kulcs nála van és nincs másik. Nyilvánvalóan hazudott, egyértelműen lehetett hallani, hogy egy buliban van, és nem is tűnt már józannak. Volt egy szálloda a közelben, de nem volt annyi pénzünk, hogy ott szálljunk meg. Még többször beszéltünk a pasassal is, meg a nővel is, végül azt mondta a férfi, hogy odaküldi a haverját, neki is van kiadó lakása.

Már késő éjszaka volt, de kb. egy fél óra múlva tényleg jött a haver, hogy elvisz a külvárosi, de nagyobb, és persze valamivel drágább lakásába. Nagyon idegesek voltunk, de nemigen volt más választásunk, viszont nem is volt annyi pénzünk, hogy többet fizessünk a szállásért, mint amit terveztünk (illetve akkor nem maradt volna kajára meg belépőkre), ezért kötöttük az ebet a karóhoz és lealkudtuk annyira az árat, hogy a többletköltség végül csak annyi lett, amennyivel kevesebbet fizettünk a taxiért az osztozkodás miatt. Elvitt kocsival a pasas a kiadó lakásához.

Ahogy mentünk fölfele a rozzant, kitöredezett ablakokkal rendelkező lépcsőházban, Márk azzal „segítette” a hangulatot, hogy ilyeneket mondott, mint pl. „most búcsúzzunk el a veséinktől” stb. Körülnéztünk, szerencsére a lakás szép volt, volt benne minden, ami kell. Addig nem fizettük ki a kialkudott összeget a két éjszakára, míg le nem sikerül mondani a Bookingon az eredeti foglalást. Ha mi mondtuk volna le, akkor kifizettette volna velünk a rendszer, így megkértük a pasast, hogy hívja fel a haverját és mondassa le a vele az eredeti foglalást, szerencsére ez meg is történt pár percen belül. Utána elszólta magát az újdonsült szállásadónk, hogy a haverja kiadta másnak az általunk lefoglalt lakást (persze, egy nagyobb társaságnak, akiktől így több pénzt kapott), mert nem válaszoltunk az sms-ére (pedig de). Mondtuk a pasasnak, hogy holnapután nagyon korán reggel már elmegyünk a lakásból.

Jó későn kerültünk ágyba, de szerencsére nem kellett az utcán éjszakáznunk és a veséink is megmaradtak.

Reggel láttuk, hogy igazából elég kulturált külvárosi lakótelepen van a szállásunk, a lépcsőházak ugyan elég ramaty állapotban vannak a kitört ablakaikkal, de a környék barátságos.

img_8759_1.jpg

Gyalog mentünk be a belvárosba megnézni a látnivalókat.

img_8640.jpg

img_8757.jpg

img_8758.jpg

img_8656.jpg

Nagyon furcsa belegondolni, hogy a körülöttünk sétáló emberek közül, aki elmúlt 20 éves, már mind átélte a háborút. Az emberek jól öltözöttek, derűsek, nem látszik rajtuk a rengeteg átélt viszontagság. Miről is van szó? Koszovó évszázadokig az Oszmán török birodalom része volt és már a 16. század elejétől már jelentős volt az albán lakosság, bár nem teljesen ismert a koszovói albánok korai története. Koszovó a világháborúk alatt sokszor gazdát cserélt, végül a második világháború után Jugoszláviához került, és szövetségi tartományként viszonylagos önállósága volt. Amikor egyre inkább nőtt az albánok aránya, felmerült a függetlenség igénye. Ez a szerb kormányzatnak persze nem tetszett, és megszüntették Koszovó tartományi autonómiáját, a szerb parlament közvetlen fennhatósága alá vonták. Ez olaj volt a tűzre; a Koszovói Felszabadítási Hadsereg egyre erőszakosabb eszközökkel dolgozott a különváláson, gerillaháborút indítottak, a szerb kormány pedig megpróbálta erőszakkal letörni a függetlenségi igényeket. A helyzet annyira eszkalálódott, hogy a NATO is beavatkozott, majd ENSZ békefenntartók érkeztek a régióba és Koszovó ENSZ igazgatás alá került. Nem sokkal később átmeneti koszovói önkormányzatot hoztak létre, de a kormányzat elvileg az ENSZ-nek volt felelős és Koszovó jogilag Szerbiához tartozott. Csakhogy közben kikiáltották Koszovó függetlenségét, és a rendezetlen helyzet miatt a világ országainak fele elismeri (Magyarország is, hasonlóan az EU államainak többségéhez), fele pedig nem, hogy Koszovó külön állam.

Egy parkon átsétálva egy befejezetlen ortodox templom (Christ the Saviour Cathedral; Krisztus a Megmentő) épülete került az utunkba, mint első látnivaló. A templomot a háború miatt nem tudták befejezni, meg is sérült közben; azóta pedig vita van arról, hogy befejezzék-e, vagy bontsák el.

img_8644.jpg

Mellette van a Koszovói Nemzeti Könyvtár furcsa, futurisztikus épülete. Ez a huszadik század második feléből való, a hagyományos balkáni építészetet igyekezett ötvözni a modern vonalakkal. A megítélése ellentmondásos. Sokak szerint a kupolák a törökfürdők kupoláira hasonlítanak, egy másik olvasat szerint a hagyományos fehér albán nemezkalapot (qeleshe) szimbolizálják. Ez utóbbi verzió főként a szerb politikusoknak szúrja a szemét, érthető módon.

img_8645_1.jpg

Jópár kóbor kutya lődörgött a parkban, nagy testűek, de barátságosnak tűntek és a fülükben volt biléta, reméltük, hogy ez annak a jele, hogy be vannak oltva veszettség ellen. A város egyébként elég tiszta, kellemes volt sétálgatni annak ellenére, hogy elég hűvös volt október végén.

img_8651_1.jpg

Kalkuttai Szent Teréz, azaz Teréz anya ugyan Szkopjében született (ami ráadásul akkor még éppen az Oszmán Birodalom része volt), de szülei a mai Koszovó területéről származtak, így Albániával együtt Koszovó és Macedónia is magáénak tekinti; ő a leghíresebb albán. Nobel-békedíjjal kitüntetett szerzetesrend-alapító; a rendet az indiai szegények és betegek ápolására hozta létre. A tiszteletére katedrálist emeltek a fővárosban. A Teréz anya katedrális egyszerű, szép, letisztult stílusú. Egyébként még építés alatt van, de már felszentelték. Eredetileg kritizálták, mert túlzottnak találták a méretét ahhoz képest, hogy Pristinában jóval több a muszlim, mint a katolikus. Állítólag azonban a megbékélés jelei mutatkoznak, és a muszlimok karácsonykor a katolikusokkal együtt ünnepelnek a katedrálisban. A templom üvegablakai nagyon jól néznek ki, találkozhatunk természetesen Teréz anya képével, a szegényeket segítő tevékenységével, ezen kívül pedig három pápa (a jelenlegi, és az előző kettő) is látható.

img_8653.jpg

img_8661.jpg

img_8664.jpg

img_8665_1.jpg

img_8749.jpg

A katedrális tornya is látogatható, de reggel még nem volt nyitva, ezért hazafelé menet mentünk fel. Nagyon jó a kilátás, érdemes felmenni.

img_8750.jpg

img_8752_1.jpg

img_8754.jpg

Még mindig elég hideg és szeles volt az idő, mikor a Nena Tereza Boulevardon (Teréz Anyáról nevezték el a sétálóutcát is) sétáltunk. A Nena Tereza Boulevard a városközpont modernebb részén húzódik keresztül, itt található Teréz Anya szobra.

img_8681.jpg

img_8683.jpg

Az egykori Hotel Union feltűnően európai, akár Budapesten is lehetne, bár kicsit hibrid a stílusa. 1927-ben építették egy osztrák tervező elképzelései alapján, neoreneszánsz, neobarokk és egy kicsit szecessziós stílusban. A második világháború után államosították a hotelt, és ment a huzavona, hogy lebontsák-e, vagy épphogy műemlékvédelem alá kellene-e helyezni. A helyzetet rontotta, hogy időközben még ki is gyulladt. Végül a műemlékvédelem győzött, egy hibrid megoldással. Nem véletlenül látható a United Colors of Benetton felirat az épületen, hiszen ez a cég újította fel az épületet, aztán cserébe kiépített benne egy hatalmas boltot.

img_8684_1.jpg

A sétálóutca vége felé található Szkander bég lovasszobra. Szkander bég Albánia legnagyobb nemzeti hőse. Hunyadi János kortársa és szövetségese volt. Sajnos a szerb uralkodó ténykedései miatt többször meghiúsult, hogy ténylegesen együtt harcoljon a magyar és az albán sereg, mindenesetre a közös ellenségük az Oszmán Birodalom volt. Szkander bég, azaz eredeti nevén Gjergj Kastrioti albán-macedón keresztény családba született. Amikor a területeiket elfoglalták a törökök, őt kisgyermekként túszként vitték el a szultán udvarába. Áttért a muszlim hitre, és janicsárnak nevelték. Úgy tűnt, hogy sikerül törököt nevelni belőle, bégnek is ekkor nevezték ki a törököknek tett hadi sikerei miatt. Egy csellel azonban visszavette a családi birtokot és a szultán ellen fordult. Egyesítette az albán urakat és együttes erővel sokáig ellenálltak a törökök terjeszkedésének. Albánia jelképe és zászlaja, a fekete kétfejű sas, amit Koszovóban is sokszor lehet látni, az ő zászlójából alakult ki.

img_8685_1.jpg

A sétálóutca végén kezdődik a bazárnegyed. Mászkáltunk kicsit egy hagyományos piacon, főleg zöldség- és gyümölcsárusokat láttunk. Ennek nagy részét a 20. század közepén elbontották, de a hangulat azért érezhető.

Az oszmán törökök 1455-ben foglalták el Koszovót. A törököktől a helyiek átvették a vallást (részben gazdasági okokból, mivel a keresztényeket erősebben adóztatták). A piac környékén van három középkori mecset. A Carshi mecset (Xhamia e Çarshisë) Pristina legrégebbi máig meglévő épülete, felújítás alatt állt, a mellette lévő Shadervani márványkút azonban látogatható. Erről azt tartják, hogy aki a vizéből iszik, annak tartós házassága lesz. Ez szintén a török építészet példája. A muszlimok ima előtti bemosakodáskor is használták.

img_8693_1.jpg

img_8695.JPG

img_8696.JPG

A Mehmet Fati szultán mecset (Sultan Mehmet Fatih Mosque, vagy Imperial Mosque, Xhamia e Mbretit) nyitva volt, de sajnos nem engedtek be, pedig megfelelően voltunk felöltözve. Ennek az okát nem tudtuk meg, de amikor később beszéltünk valakivel erről, meglepődött, mert be szokták engedni a keresztényeket is gond nélkül. A mecsetet nem sokkal azután építették, miután II. Mehmed szultán elfoglalta a területet. Róla kapta a nevét is, a Fatih hódítót jelent. Sajnos képet nem csináltunk a mecsetről.

A mecsettel szemben magasodik az Óratorony (Suhat Kulla), amely 26 méter magas. Szintén még a török uralom alatt épült, de már a 19. században. Az imádkozás, valamint a boltbezárás időpontját jelezte. Érdekessége, hogy 2001-ben NATO katonák segédkeztek a modernizálásánál, amikor a régi óraművet digitálisra cserélték ki.

img_8699.jpg

A környék harmadik mecsetje a Jashar Pasha mecset. Jashar Mehmet pasa, akiről a nevét kapta, aki Szkopje polgármestere volt, de Pristinából származott. A mecsetet kifejezetten azért építették a törökök, hogy az iszlám hit elfogadottságát erősítsék az új területükön.

img_8698.JPG

Elkezdtünk visszafelé sétálni a bazárnegyedből, ekkor láttuk meg a Testvériség és Egység Emlékművét (Monument to Brotherhood and Unity). Ez egy húsz méteres betontömb, még a Jugoszláv időkből. A második világháború áldozataira emlékeznek meg vele. Valójában kisebb csoda, hogy még mindig áll. Egyrészt azért, mert megúszta a háborút, másrészt pedig azért, mert a három pristinai etnikumot (albánok, szerbek és montenegrinek) jelképezi, egy olyan helyen, ahol a nemzetiségek viszonya enyhén szólva nem túl baráti. A szobor alatt egy zászlómintás rajzokkal borított partizán-szoborcsoport áll.

img_8708.jpg

img_8707.jpg

Imádtuk az olyan kis vendéglőket, ahonnan már messziről jött a finom sültek illata az utcára kivezetett jellegzetes kéményből, ami a sütő fölött van. Nagyon olcsón lehet finom pjeskavicákat, csevapokat, sült kolbászokat enni finom lepénykenyérrel. Először a bazárnegyedben ettünk ilyen típusú sülteket, aztán pedig többször Pristinában és Szkopjében is, amikor csak lehetőségünk volt rá. Egyébként Koszovóban euro a használatos pénznem, így nem gond a pénzváltás. Érdekes módon az euró általánosítása előtt német márkát használtak.

A mecsetek környékén látható, eltéveszthetetlen sárga épület a Koszovói Nemzeti Múzeum épülete. Eredetileg katonai igazgatási célra épült, érdekes módon az Osztrák-Magyar Monarchia építészeti szakértelmével, török megrendelésre. A múzeumban számos, a történelem előtti időkből származó műtárgyat állítottak ki. Sajnos egy csomó műtárgy Belgrádba került a háború alatt, amelyek egy részét azóta is visszavárják. A másik fő téma a koszovói háború, és a függetlenség. Kiállították például a függetlenségi dokumentumot, Koszovó függetlenségét elismerő országok zászlóival körbevéve. Tetszett a kiállítás, érdekes. Egy angolul nagyon jól beszélő vezetővel tekintettük meg, ráadásul a belépés ingyenes volt. Fotózni nem lehetett a tárgyakat, de egy-két ránézeti teremfotót engedélyezett a vezetőnk.

img_8715.jpg

img_8709.jpg

img_8711.jpg

img_8714_1.jpg

Az Etnográfiai múzeum hagyományos 18.-19. századi házakból álló épületegyüttes. A török időkből való eredeti berendezési tárgyakkal, ruhákkal mutatják be, milyen volt az élet. Nagyon szép a kiállítás. Vezetővel tekinthető meg ez a múzeum is. A körülötte lévő kert egy kicsit falusias hangulatot kölcsönöz a környéknek.

img_8733.jpg

img_8725.jpg

img_8724.jpg

img_8731_1.jpg

A szállás felé menet nagyon finom baklavákat vettünk egy nagyon szép kis cukrászboltban. A szállásunk közelében a lakótelepen is volt egy szuper kis balkáni kisütős büfé, ahol nagyon olcsón tudtunk vacsorázni.

Ugyan nem beszéltük meg, de rendes vendégekként másnap reggel küldtünk inkább a szállásadónknak egy sms-t, hogy elhagytuk a lakást. A kulcsokat a megbeszélt helyen hagytuk és elsétáltunk a vasútállomásra.

A pristinai vasútállomás olyan, mint nálunk mondjuk egy pici falué. Még utasoknak szánt mosdó és váróterem sincs, de az állomásvezető (és egyszemélyben mindenes) nagyon kedves volt, hogy ne fagyoskodjunk, beengedett minket az irodájába, ahol mosdó is volt, és „pálinkával” kínált minket.

img_8767.jpg

A Szkopjéba menő „Intercity” egy mindössze két kocsit tartalmazó kosztól ragadós csotrogány volt. Sajnos az út vége felé muszáj volt meglátogatnom a mosdót, először ki sem tudtam nyitni az ajtaját, annyira be volt ragadva, de az ott ülő bácsik segítettek. Hát, letaszította a dobogóról az indiai nyilvános WC-ket és fölényes győzelmet aratott "a legretkesebb mosdó, amit valaha láttam" kategóriában.

A határnál megállt a vonat és leszállítottak mindenkit azzal, hogy nem megy át Macedóniába a vonat, mert vasárnap van, pedig a menetrend szerint ilyenről szó sincs. Így az egyik ott állomásozó taxival mentünk át a határon, szerencsére csak pár perc volt az út és olcsó.

Pristina nem sok látnivalóját egy-két nap alatt meg lehet nézni, egy látogatást mindenképpen megér.

Utunk folytatása Szkopjében itt olvasható.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://megintutazunk.blog.hu/api/trackback/id/tr1016418832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása