Egy biológus házaspár vagyunk, harmincas éveink elején. Viszonylag későn, húszas éveink végén, 2014-ben kezdtünk el utazni, korábban csak minimálisan volt rá lehetőségünk, ezért igyekszünk bepótolni a sok kimaradt évet. Természetesen vannak preferenciáink, de alapvetően oda utazunk ahova olcsó, akkor, amikor olcsó. Kevés szabadnapunkat maximálisan kihasználva, munkaszüneti napokkal, ünnepekkel kombinálva igyekszünk a lehető legtöbb időt utazással tölteni. Néha munkával kapcsolatos útjaink is vannak, ezek néhány hónapos külföldi ösztöndíjak vagy rövid konferenciák.

Hátizsákos utazóként az alacsony költségvetést biztonságos körülményekkel igyekszünk ötvözni, nem stoppolunk, nem kanapészörfölünk és nem vadkempingezünk. Utóbbiaknak is megvan a varázsa, és van sok előnye, de nem a mi műfajunk. Általában olyan hostelekben szállunk meg, ahol van privát szobánk, kerüljük a hálótermeket. Előre le szoktuk foglalni a szállásokat és megtervezzük a programot, így rengeteg időt spórolunk. Persze helyzettől függően mindig van változás, de ez nem is baj, mert a spontán dolgok is szuperek tudnak lenni. Lehetőség szerint tömegközlekedést használunk, valamint rengeteget gyalogolunk. Igyekszünk egy-egy országban, városban a lehető legtöbb dolgot megnézni, nem az a cél, hogy minél több országot kipipáljunk. Érdekel minket az építészet, a természet, a történelem, a tánc, zene és  szívesen ellátogatunk bármilyen tematikájú múzeumba. Szeretjük az adott helynek nem csak a turisták által látogatott helyszíneit felfedezni, hanem más területeken is szétnézni.

Sokszor streetfood-ot eszünk és keressük az olyan étkezőhelyeket, ahová általában nem tévednek be turisták, szeretjük kipróbálni az autentikus ételeket. Nagyon szeretünk enni.

Igyekszünk figyelembe venni, tiszteletben tartani a helyi szokásokat legjobb tudomásunk szerint, követjük a helyi öltözködési módot, így például eszünkbe sem jut muszlim országokba rövidnadrágot és topot vinni.

Fényképeink nem a legjobbak, mert kis kompakt fényképezőnk van csak és egy alsópolcos okostelefon, valamint nem is értünk a fotózáshoz, de reméljük azért így is élvezhetőek a fényképek és mutatják a lényeget.

Akkor kezdtük el a blogírást, mikor három hónapot Japánban dolgoztunk (és közben hétvégéken utaztunk), így küldtünk híreket magunkról az otthoniaknak. Most már elsősorban magunk miatt írjuk a blogbejegyzéseket, hogy azokat visszaolvasva a lehető legtöbb dologra, élményre emlékezzünk. Másrészt, bár ez az olvasmányosság rovására megy, nem csak az élményeinket, hanem helyenként praktikus információkat is részletesen leírunk és a megtekintett nevezetességeket is felsoroljuk, hogy segítségére lehessen másoknak a tervezésben, ötletelésben, időbeosztásban és hogy reprodukálható legyen az útvonaltervünk.

Egyelőre nagy elmaradásban vagyunk a blogbejegyzésekkel, melyeket nem időrendben készítünk, hanem attól függően, hogy melyikkel van kedvünk foglalkozni. Ha valamelyik ismerősünk olyan helyre készül utazni, ahol mi már voltunk és segítség lenne a blogunk, akkor az jó blogíró motivációs tényező, így azt előrevesszük. Szóval utazzatok, kedves ismerőseink, minél többet, akkor jobban haladunk a blogírással! Dia és Márk