Időnként részt veszünk egynapos szervezett kirándulásokon, mert így olcsóbban jön ki az út, mintha magunk szerveznénk és kényelmesebb is a közlekedés miatt. És még idegenvezetőt is kapunk, akik általában elég szórakoztatóak. Persze szervezett kirándulás keretében kevesebb idő van a látnivalókra, mint amennyi kényelmes lenne, de valamit valamiért.

A Wachau kultúrtáj a Duna alsó-ausztriai völgyszorosban folyó szakasza és annak partvidéke Melk és Krems városok között. Az egész régió a világörökség része a természeti környezet, az építészeti emlékek és a középkori, illetve barokk hangulat miatt, emellett évszázadok óta fontos szőlőtermesztő vidék is.

 A környék legismertebb épülete a Melki apátság, amelyben Szent Benedek-rendi szerzetesek élnek. 1089-ben érkeztek ide és bár voltak hanyatló időszakok, folyamatosan lakott az apátság. A tradícionális bevételi forrásaik (mezőgazdálkodás és erdőgazdálkodás) mellett kb. ötven éve a turizmusra is hangsúlyt fektetnek, látogatókompatibilissé alakították az épületeket.

A kapuban Szent Kálmán (egy 10-11. század fordulóján élt szent, akit az apátságban temettek el) és Szent Lipót (10.-11. századfordulón uralkodott osztrák őrgróf, ma Ausztria védőszentje) szobrai fogadnak minket. Kálmán nagy tiszteletnek örvend a környéken és a szomszédos országokban is; több helyen van szobra az apátságban is.

A kapu után egy külső udvarra kerülünk, innen nyílik magának az apátságnak a bejárata. A tetején lévő kereszt az apátság egyik legfontosabb kincsét, a Melki Keresztet szimbolizálja. Az eredeti egy aranyozott és drágakövekkel kirakott kereszt alakú ereklyetartó, Jézus Krisztus keresztjének egy darabjával. Az apátságban állítólag meg lehet tekinteni a másolatát is, de erre talán nem volt alkalmunk, legalábbis nem emlékszem. A bejáratnál Szent Péter és Szent Pál szobrait látjuk, akik az apátságban azért is fontosak, mert az apátsági templom védőszentjei.

A kapuban egy díszes csarnokon át érünk a belső négyszöges udvarra, a főpapi udvarra, amelyet egy kút díszít. Körben a jellegzetes színű barokk stílusú falakat, a rajtuk elhelyezett szobrokat és festményeket, szemben pedig a templom kupoláját láthatjuk. Ezeket kellő időnk volt nézegetni, mivel elég sokat kellett várnunk az épületbe való belépésre.

VI. Károly német-római császár (és osztrák főherceg valamint magyar király) nagyon szerette az apátságot, ezért sok időt töltött itt. Emiatt alakították ki az apátságban az úgynevezett császári szárnyat, ahová a látogatók először belépnek. A Császár-lépcsőn kell felmenni a Császár-folyosóra, ahol jeles uralkodók festményei borítják a falakat. Az egykori lakosztályokban van az apátsági kincstár kiállított tárgyainak múzeuma.

A császári rész leglátványosabb terme a Márványterem, egy sok freskóval, arannyal, és mint a neve mutatja, márvánnyal díszített terem, amit eredetileg étkezőhelyként és díszteremként használta a császári udvar.

A következő termet, a könyvtárat egy félköríves terasz köti össze a Márványteremmel. Itt kilépve Melk, illetve a Duna (egy mellékága) látképe tárul elénk.

Az épület felé fordulva az apátsági templom tornyai nagyon jól láthatók. Az apátsági Szent Péter és Szent Pál templom az apátság és egész Wachau jelképe.

A könyvtár rengeteg régi könyvet és kéziratot őriz. Freskók és aranyozás díszíti, de sajnos fényképezni nem szabad. Egy csigalépcsőn keresztül jutunk le a templomba, amelynek az alján tükör van, ami miatt úgy tűnik, hogy még lefelé is több szintet tudnánk sétálni.

Ezután érünk a templomba, ahol szintén freskók, sok arany-, stukkó- és márványdíszítés fogadja a látogatókat.

A templom, illetve az apátság meglátogatása után még alkalmunk volt az épület körüli kertben is sétálni.

Melktől búcsút véve a vendégek egy része hajókázással folytatta az utat Kremsbe, míg a többiek, köztük mi is, még egy kis időt töltöttünk a kikötő környékén nézelődve, majd buszra szállva utaztunk tovább. Út közben a wachaui tájban lehet gyönyörködni.

Krems óvárosa a Wachau tájegység részeként szintén a világörökséghez tartozik. A Steini kapu (Steinertor; mivel Stein városrész irányába nyílt) az óváros kapuja, a város jelképe; az alapja a késő középkorból származik. Az alsó részén 1480-as dátum szerepel; ekkor újították fel a kaput, miután megsérült, amikor Mátyás király 1477-ben elfoglalta egész Alsó-Ausztriát.

Az óvárosban egy gyalogos városnézést tettünk. Kremsben van több látnivaló, amiket alaposabban megnéztünk volna, templomok, pl. a gótikus Piarista Nagyasszonyunk templom, amely a város legrégebbi temploma, a Szent Vitus plébániatemplom, amelyet a Wachau Dómjának is hívnak, ezeken kívül múzeumok és egyéb látnivalók is.