Egy rövid konferenciára utaztam két kollégámmal az angliai Durhambe, így a turistáskodás másodlagos szempont volt és nem is volt túl sok idő felfedezni a várost, de arra pont elég volt, hogy megérezzem, milyen egy északkelet-angliai város hangulata.

A egyetemi kollégiumi szállásunk elfoglalása után gyalog indultunk a belváros felé. Durham központjában és környékén kicsik a távolságok, minden bejárható gyalog.

A városon keresztülfolyik a Wear folyó, az óváros pedig a folyó egy U alakú kanyarulatában ("félszigeten") fekszik. A kanyarulat környékén mindenhonnan látszik a dombon álló Durham székesegyház.

A séta közben először  a St. Oswald Templomot néztük meg, mivel éppen útba esett. Ez egy 12. századi templom, ezzel a város egyik legrégebbi plébániatemploma. Különlegességei a középkori színes üvegablakai és tetőzete, de nekem a kompaktsága és a boltíves árkádos oszlopsorai maradtak meg leginkább. A körülötte lévő üde zöld parkos temető egész különleges hangulatot árasztott, bár ez nem ütött el nagyon az egyébként sem valami zajos és pergő városrésztől, amerre a szállásunk volt.

Innen egy rövid sétával lehet elérni az Elvet hidat, amely az óvárosi részbe átvezető középkori kőhíd. Az óvárosban tradicionális, kiugró ablakrészes és sokszor keskeny téglaépületek találhatók.

Bár az épületek maguk nem középkoriak, hanem későbbiek, az eredeti, középkori városelrendezés megmaradt, így a környék központja a  Piactér (Market Place). A Piactér mellett áll a Szt. Miklós templom (St. Nicholas Church), amelyet a viktoriánus korban építettek, valamint a szintén viktoriánus kori, de középkori mintára épült Városháza (Town Hall) és a Guildhall. Ezeket az épületeket sajnos belülről nem tudtuk megnézni.

A város leghíresebb látnivalója a Durhami székesegyház (Durham Cathedral), hivatalos nevén a Krisztus, Szűz Mária és durhami Szent Cuthbert-székesegyház. A templomot a 11. század végén kezdték építeni; ma a világörökség része, mint a norman építészet egyik legremekebb képviselője. A stílusjegyei a románból a gótikáig való átmenetet mutatják. Sosem láttam még hasonlót, mint a durhami székesegyház, kívülről és belülről is nagyon jól néz ki. A templom vallási zarándokhely, hiszen itt találhatók Szt. Cuthbert, az egyik legfontosabb középkori angol szent maradványai. Szent életű, csodatévő szerzetes, később remete, majd püspök volt. Eredetileg nem itt temették el, hanem sírját (egy kőszarkofágot), amelyhez a legendák szerint sok csoda kötődik, a viking támadások miatt menekítették mostani helyére, Durhambe, a főoltár mögötti sírhelyre.

Közvetlenül a székesegyház mellett fekszik a 11. századból származó Durhami kastély (Durham Castle), amely falrendszerének maga a székesegyház is a része volt. A kastély püspöki székhely volt, sőt a 19. századig a durham-i püspök katonai és civil feladata volt az angol-skót határ védelme is az egyházi tevékenységen túl. Az épület ma az egyetemé, sőt, 100-150 tanuló itt is lakik (ezzel a világ legrégebbi diákszállása), ennek ellenére látogatható  a kastély, de csak vezetéssel. A látogatást idő hiányában szintén kihagyni kényszerültünk.

A tavaszi időszakban jó ötletnek tűnt meglátogatni az egyetem Botanikus kertjét. A tökéletesen zöld gyep, a még nagyrészt kopasz fák és a színes virágok nagyon jó hangulatot és fotótémát biztosítottak.

Az utolsó program a Keleti Múzeum (Oriental Museum) meglátogatása volt. A múzeumban Egyiptomból, a Távol-Keletről, Közép-Ázsiából és Délkelet-Ázsiából származó művészeti, vallási és történelmi emléktárgyakat láthatunk. Az egyik legfurább tárgy egy szekrénybe épített, szállítható szentély, amelyeket a japán szamurájok magukkal vittek a hadjáratokra. A múzeum meglátogatása nagyon megéri a rászánt időt (tovább maradtam volna, ha időm engedi) és a csekély belépődíjat, a kiállítás élvezetes, sokszínű és tartalmas.

Az angliai tartózkodás alatt természetesen megvolt a kötelező pubélmény is burgerrel, fish & chips-szel, de a költséghatékonyság miatt inkább boltban vásárolt felső erjesztésű söröket kóstolunk. Ez volt az első komolyabb ismerkedésem az ale sörökkel, de őszintén szólva nem voltam elájulva tőlük.

A konferencia tetszett és hasznos volt (ez volt az első nemzetközi konferenciám, ahol előadtam), a város hangulata tetszett. Sosem vágytam különösen Angliába, de nagyon jól éreztem magam.