1. (fél) nap

A Jon Angkorwat felhasználónevű tuktuksofőrt a Facebook valamelyik utazós csoportjában ajánlották, így megkerestük, és előre egyezettünk vele WhatsAppon (Kambodzsában épp ez kommunikációs csatorna az elterjedtebb). Bár az infók szerint tökéletesen jól tud angolul, ez nem teljesen így van, de az útvonalakat, találkozókat, szervezést tekintve mindig mindent pontosan meg tudtunk vele beszélni. Amikor kicsit másra terelődött a szó, akkor néha volt egy-két félreértés, de ez nem volt nagy gond. Beszélgettünk néha a helyi szokásokról, kajákról, időjárásról, kérdezett Magyarországról, satöbbi, de az egyik legfurcsább az volt, amikor arról beszéltünk, hogy hány éves vagyok. Miután mondtam, hogy harminc, Jon visszakérdezett, hogy tényleg harminc vagyok-e, mivel azt hitte, rosszul fordítottam. Jól mutatja ez a dolog, hogy ők az európaiakat általában idősebbnek látják, mi pedig őket fiatalabbnak a valódi koruknál.

Jon ragaszkodott hozzá, hogy a Siem Reapbe való érkezésünkkor kijöjjön elénk a buszhoz és annak ellenére, hogy a szállásunk is biztosított volna ingyen transzfert, nem tudtuk róla lebeszélni. A találkozás és egy rövid tuktuk út után gyorsan bejelentkeztünk a szállásra, lepakoltuk a cuccainkat, megbeszéltük Jonnal az útitervünket az Angkor néző napokra, majd az Angkor National Museumhoz vitettük magunkat. Nagyon szép és igényes ez a múzeum, viszont nem értettük meg belőle az egyes korszakokat, történéseket, csak kis mértékben, úgymond nem állt össze a kép, pedig otthon is olvastunk már ezzel kapcsolatban.

A múzeum után a folyó mentén gyalogoltunk haza.

4-5 helyen is láttunk zenére aerobikozó embereket, nagyon sokat, vagy százan is voltak/helyszín. A khmer nép határozottan egy energikus, sportos nép benyomását kelti.

Megnéztünk egy útba eső templomkomplexumot (Wat Preah Prom Rath). Az épületek már zárva voltak, de a parkba be lehetett menni, sok szobor van ott. Elhatároztuk, hogy ha tehetjük, nappal is megnézzük ezt. Volt jópár nagy kutya a parkban, de szelídnek tűntek, nem is jöttek a közelünkbe.

A folyó mentén sok helyen van kiülős étkezde, ezek úgy néznek ki többségében, hogy robogóhoz erősítenek egy kis pultot és gázpalack segítségével grilleznek vagy tészta-és rizsételeket csinálnak, esetleg palacsintát. Csak pár szék van standonként, ezek is vicces, nagyon kicsi és alacsony gyerekszékek. Általában kb. 1,5 USD a sült csirkecomb rizzsel, 1 USD a fűszeres, zöldséges sült rizs vagy tészta tükörtojással, ezek ráadásul finomak (2019-es árak). Nagyon finom, nem túl erős csiliszósz is van a fogásokhoz minden helyen.

Érdekes pizzafeltétek is előfordulnak (durián pizza)...

Dzsúszos-shake-es pultok is vannak, általában 1 USD a 3 decis tejshake mindenféle finom trópusi gyümölcsből, jó nagy a választék. Nekünk a jackfruit-os lett a kedvenc. Az első helyen, ahol a shake-et kipróbáltuk, egy 7-8 éves kislány reklámozta a shake-eket angolul és fordította a dzsúszt csináló szüleinek a megrendeléseket. A szomszédos tésztás pult ugyanígy működött, a megrendelések között a kislányok egymással beszélgettek. Élelmiszerhigiéniai szempontból nem volt semmi gond ezekkel az utcai grillekkel és jeges-tejes gyümölcslevekkel.

A szállásunk, a Blossoming Romduol Lodge, amely a belvárosban jó helyen volt, közel a Pub Streethez és a Night Markethez, nagyon-nagyon szuper volt. A reggeli benne van az árban és többféle főételből lehet választani (omlett, tükörtojás, rántotta, keménytojás, lekváros-mogyoróvajas kenyér, zöldséges sült rizs, tésztaleves), gyümölcsöt, kávét, teát is adnak. A személyzet nagyon kedves, mindegyikük jól tud angolul. Nagyon meg voltunk elégedve ezzel a szállással, az ára már csak hab volt a tortán (7 USD/fő/éj a reggelivel együtt). A szálláson van csipegetőhalas lábáztató fish spa és étterem is, ami nem is drága. Van egy bárpult és egy jó nagy medence a hátsó udvaron, ami késő este is használható. Igazán üdítő egy forró nap után. Ottlétünk alatt a szokásosnál is melegebb volt a hőmérséklet, a helyiek is nehezen bírták. Az eső is esett párszor, pedig elvileg ez még száraz évszak. Siem Reapben egyébként rengeteg szállás van és az olcsók is jók, mert hatalmas a verseny. Míg máshol gyakran előfordul, hogy alig vagy nem találunk jó és olcsó szállást, ezért kompromisszumra kényszerülünk, itt anno a neten keresgélve alig tudtunk választani a sok jó közül, a végén már ilyen amúgy lényegtelen dolog miatt döntöttünk e mellett, hogy pl. mennyire hangulatos a medence :).

A Pub Street tele van turistával, rengeteg bárral, étteremmel és szolgáltatásokkal. Nem messze van tőle a Night Market.

2. nap - Angkor kis kör

Jon az első teljes napon, ahogy később is, mindig pontosan, illetve leginkább a megbeszéltnél előbb érkezett, nagyon megbízható volt végig. 20 USD-t kért az Angkor körökért naponta, ami jó ár (2019). Azt olvastuk, hogy azok a sofőrök, akiket csak simán az utcán fogad az ember, nem pedig előre egyeztetve, többet kérnek ennél és előfordul, hogy még emelik az árat útközben.

Angkor bejárata kb. 20-30 percnyi tuktukozásra volt a szállásunktól. Útközben megvettük az Angkor bérletet (ezt a jegypénztáraknál kell, a bejáratnál nem lehet). Mi a 7 naposat vettük meg, mert nem csak a közeli, leglátogatottabb templomokat akartuk megnézni, hanem a távoliakat is. Összesen 5 nap használtuk a bérletet, de 5 napos bérlet nincs, csak 1, 3 és 7 napos. A 7 napos bérlet egyébként nem sokkal drágább (72 USD), mint a 3 napos (62 USD), ezért gondoltuk, hogy mindenképpen azt vesszük, hogy emiatt nagyobb szabadságunk legyen a programban, ha esetleg változtatásra van szükség. A bérletet kártyával is lehet fizetni. (Angkor Enterprise Ticket office címe: Street 60, Krong Siem Reap, nyitvatartás: 5.00-17:30; 5.00-18.00 a park nyitvatartása). A bérleteket Angkor bejáratnál és az egyes templomok előtt is ellenőrzik.

Angkor a Khmer Birodalom fővárosa volt a 9. század első éveitől a 15. századig elejéig. A fővárosnak abban az időben több lakosa volt, mint bármelyik európai városnak. Miután a thai-ok ellen vívott háborúban elesett, elnéptelenedett és benőtte a dzsungel. Mivel az épületek közül szinte csak a templomok és a falak egy része épültek kőből, minden más épület fából volt, mára csak a templomok maradtak meg. A ma ismert elnevezései a templomoknak nem az eredeti neveik, hanem a helyiktől származó későbbi elnevezések.

Igazából egy kb. 200 négyzetkilométeres területen több tucat romterület van. A templomok között normál utak vannak, közöttük folytatódik az erdő. Az egyes területek pár perces, vagy akár egy órás távolságra vannak egymástól tuktukkal. Ezért is érdemes előre megtervezni a sorrendet, hogy az utazással kevesebb idő menjen el. Szépen tisztán tartják a területet. Vicces, hogy rengeteg nyurga, fekete tollú vadcsirke szaladgál az utak mentén és néhány templomnál is, aranyosan vonulnak családostul a kispipikkel.

Angkorban van dresszkód, takarni kell a vállakat és legalább térd alá érő nadrág vagy szoknya kell. Ezt be is tartatják az őrök, akik ugyan nem minden templomnál vannak, de a nagyobbaknál igen. Többször tapasztaltuk, hogy rászólnak más turistákra és nem engedik be őket a megfelelő öltözet híján. Az erős napsugárzás miatt amúgy sem praktikusak a rövid cuccok. Amikor nem tűzött nagyon a nap, rövid ujjút viseltünk, mert (száraz évszak lévén) szúnyoggal szerencsére egyáltalán nem találkoztunk sem Angkorban, sem Siem Reapben, így nem volt szükség a teljes karok takarására. Sok helyen vannak ruhaárusok templomok környékén, állítólag olcsóbbak, mint a belvárosban, itt akár meg lehet venni a hiányzó ruhadarabokat.

Néhány étterem, streetfoodos stand és snackárusok is vannak a területen, de mivel nagyon nagy a park, nem mindig találunk éppen bármilyen élelmiszert a közelben, ezért érdemes magunkkal is vinni valami harapnivalót. A kis kör végigjárása közben mi csak pár mini zacskó gabonapelyhet tudtunk szermányolni ebédre. A víz a meleg miatt sosem elég; mindig volt nálunk, de Jonnál is egy hűtőládában, amibe a nap elején betett egy jégtömböt is. A másik nagyon jó ötlet, hogy a hűtőládában egy kis dobozban hideg vizes kis törülközőket is készített, amit nagyon jó a csuklókra, karokra, nyakra tenni, hogy lehűtsön.

Nagyon jó ötlet volt a szokásoshoz képest fordított sorrendben meglátogatni a kis kör templomait, mert így a főszezon ellenére a legtöbb templomnál alig volt turista, sőt volt nem egy, ahol csak mi voltunk. Márk derítette ki a neten való hosszas keresgélés és kalkulálás után, hogy érdemes fordított sorrendben bejárni a templomokat és Jon is egyetértett vele alapjaiban, egy-két helyen ajánlott mást és igaza is volt. A szállásunkon lévő holland lányok a turistáknál szokásos sorrendben nézték meg a templomokat és azt mondták, akkora tömeg volt, hogy élvezhetetlen volt az egész, kora délutánra már megunták és visszajöttek a hotelbe, míg mi előző nap este 7-kor végeztünk a kis körrel és elejétől a végéig minden percét élveztük.

Sorrendben a meglátogatott templomok:

Ta Prohm: ez az egyik leglátványosabb és egyik leghíresebb templom a Tomb Raider filmnek köszönhetően. A növényzetet nem teljesen távolították el a romok közül, ami igazán hangulatossá teszi a helyet. A többi templomhoz képest sok turista volt, de mivel nyitásra mentünk, egyáltalán nem volt vészes, tömeg azért nem volt.

Ta Nei: Jon csodálkozott, hogy ide is akarunk menni, mert ezt a templomot kevés turista nézi meg. Szerintünk érdemes volt megnézni, mert hangulatos volt, csak mi voltunk ott és kevés idő ment el rá. Az odavezető út nem igazán jó, a tuktuk egyszer-kétszer azért küzdött a homokkal.

Ta Keo: piramistemplom, sok lépcsőn fel lehet mászni a tetejére, ami a hőségben nem könnyű, de megéri. Érdemes még délelőtt meglátogatni, amikor még nem tűz annyira a nap.

A templomokat buddhista szerzetesek is látogatják. Feltűnt, hogy különböző színű szerzetesi ruhát hordanak, emiatt kíváncsiak voltunk, hogy jelent-e valamit a színe. Jon szerint az egyes országokra utal, hogy a szerzetesek honnan származnak. Más információk szerint kicsit pontosabban arról van szó, hogy a  ruhákat a szerzetesek tradicionális módon, természetes anyagokkal, pl. növényi gyökerekkel, ásványokkal színezik. Attól függően, hogy az adott régióban melyik nyersanyag az elterjedtebb, az annak megfelelő szín lesz a gyakoribb.

Chao Say Tevoda és Thommanon templomok egymással szemben: itt gyönyörű, jó állapotban megmaradt táncoló női alakokat ábrázoló domborművek vannak. Ezek a nők voltak az ún. apsarák, a vizek és a felhők női lelkei. Jellegzetes kéztartásaikról és hiányos öltözetükről könnyen felismerhetőek.

Olyan szerencsénk volt, hogy esküvői fotózást is láthattunk, ráadásul a pár hagyományos ruházatban volt. Rajtunk kívül alig volt egy-két turista.

Victory (Eastern) Gate: Angkor Thom keleti bejárata, ezen a kapun át vonultak be a királyok a győztes csaták után.
 

Itt készült egy közös fotó Jonnal is:
 

Angkor Thom:

Az eredeti főváros a mai Roluos templomok környékén volt, de nem sokkal később a mai Angkor Archaelogical Park területére helyezték. Ebben az időben épült Angkor Wat is. Egy háborús időszakot követően, amelyben a fővárost megtámadták, épült fel a ma is látható Angkor Thom, mint az utolsó királyi székhely. Angkor Thom egy kb. 10 négyzetkilométeres területen helyezkedik el és több fontos látványosságot foglal magában, ezek a Baphoun, a Phimeanakas, a Terrace of Elephants és Terrace of the Leper King, Bayon, és a South Gate.

Terrace of Elephants, Terrace of the Leper King: nagyon látványos, faragásokkal gazdagon díszített részek. Itt már japán turisták módjára esernyőt használtunk az erős napsugárzás miatt.

 Phimeanakas: kisebb piramistemplom, erre nem lehet felmászni.

Baphoun: viszonylag nagyobb komplex templom, aminek piramis a leglátványosabb része, erre felmászva szép a kilátás. Jellegzetessége, hogy egy hosszú, pilléreken álló járda vezet a templomhoz. A 20. század közepére a templom nagyrészt összeomlott, emiatt szétszedték, a köveket megjelölték, és a templom körüli területen szétrakták, hogy majd stabil formában újraépítsék. A kitörő polgárháború  megakadályozta a munkát, sőt a köveket azonosító dokumentumok is elvesztek. 1996-tól kezdve 16 évig tartott, míg a ma látható formájában újraépítették.

Itt is belefutottunk egy esküvői fotózásba.

Bayon: Angkor Thom központi temploma, amelynek a jellegzetességei a hatalmas arc faragványok. Egyik kedvencünk volt.

Gyönyörűek az egész falakat borító aprólékos domborművek.

Itt találkoztunk először majmokkal a romvárosban.

South Gate of Angkor Thom: ez a főbejárat, mi a fordított látogatási sorrend miatt itt jöttünk ki. A kapuhoz vezető hídon mitikus figurák egy nagát (kígyószerű mitikus lényt) tartanak a kezükben, ez a világ hindu vallás szerinti keletkezésére utal.

Baksei Chamkrong: pici, vöröses téglából épült templom.

 
Az Angkor Wat felé vezető úton végre találtunk jackfruitot egy árusnál. Rögtön vettünk két dobozzal magunknak és Jonnak is eggyel.

Angkor Wat: a leghíresebb és legnagyobb templom, a világ legnagyobb vallási építménye. A többi, kelet felé orientált templommal ellentétben nyugat felé tájolt. Kb. két órát érdemes rászánni a megtekintésére. A templomhoz vezető hidat éppen felújították, így egy, a templom körüli vízfelületen lebegő hídon át lehetett megközelíteni.
 

Szerzetes gyerekek turistacsoportja is volt a látogatók között.

Csak az elején volt nehézkes a haladás a lecövekelő japán turistacsoportok miatt, beljebb és fent már alig volt valaki.

Rengeteg gyönyörű dombormű található a külső körfolyosón.

Nagy élvezettel fogyasztottuk el az áhított jackfruit-ot Angkor Wat hátuljánál egy külső párkányos részen, mikor már majd megpusztultunk az éhségtől, majd folytattuk az utunkat ebben a csodás épületben.
 

A záróra közeledtével, mikor kifelé indultunk, észrevettük, hogy az ottani alkalmazottak egy kisebb külső szentélyrésznél imádkoztak.

 
A templomból kiérve a vizesárok partján ültünk le egy kicsit.

Hazaindulás előtt az Angkor Wat előtti standoknál vettünk egy finom maracujashaket. Érdekes módon a magok is benne voltak mind, a botmixer sem vágta szét őket és itthon elültetve ki is kelt néhány. A jackfruit magokat is elvetettük, ezekből is lett néhány növény.

A szállásunkon lévő étteremben ettünk a Kambodzsában szokásos nagyon hagymás, kemény összetevőket tartalmazó curry-t.