Már az első napi sétánk során kiderült, hogy az iráni emberek (perzsák) nagyon kíváncsiak, sokszor leszólítottak minket, legtöbbször azért, hogy megtudják, honnan jöttünk. Még aki nem tud angolul, az is "megkérdezte", olyan módon, hogy elkezdte sorolni az európai országok neveit, erre megértettem, hogy mit szeretne. Az is kicsit furcsa, de jó érzés, amikor sokszor az utcán egyszerűen ránk köszönnek, vagy annyit mondanak, minden egyéb körítés nélkül, hogy "Welcome to Iran" és egyszerűen csak látszik, hogy örülnek nekünk, turistáknak.

A második leggyakoribb kérdés az volt, hogy muszlimok vagyunk-e. És legtöbbször meglepődtek, hogy a válasz nem, sőt, sokszor vissza is kérdeztek, hogy nem?!, mert nem akarták elhinni. Dia ruháját többször megdicsérték, és örültek, hogy tiszteletteljesen, konzervatívan öltözik fel. Arra is volt példa, hogy egy alkalommal egy férfi azt monda, hogy sajnálja, hogy a feleségemnek is fejkendőben kell lennie és ez szégyen.

Míg az iráni nők egy része fekete csadorban jár, addig másik részük (többségük?) csak nagyon lazán dobja a fejére a kendőt, sok kilátszik a hajból, a nyakat sem feltétlenül takarják.

Ez a kendőviselési mód szerintem nagyon kényelmetlen, mert állandóan lecsúszik a fejről a kendő és folyton igazgatni kell. Ezért én inkább szorosan tekertem a fejemre és megtűztem brossal, így reggeltől estig fixen jó volt, nem kellett vele foglalkozni. Ezért általában arabnak, főleg szírnek, libanoninak, esetleg töröknek néztek a világoskék szemem és a még Magyarországon is kirívóan hófehér bőröm és abszolút nem keleties alakú orrom ellenére. Márk meg kinézetre bármelyik fenti nép tagja lehetne, még helyinek is hitték egyszer :).

Apropó, orr: már olvastunk róla, de magunk is láthattuk, hogy mennyire népszerű Iránban az orrműtét, főleg nők, de férfiak körében is. Sok frissen műtött, orrtapaszos embert láttunk az utcán, ott ez teljesen „természetes”, elfogadott dolog. Nekem azért volt ez fura, mert sok nőn nagyon látszott, hogy az orra nem az eredeti formájú és valahogy nem illik az arcába. Azért akadtak kivételek, de zömében túl kicsi, olyan turcsi-fitos orrot csináltatnak maguknak, ami főleg a szláv származású embereknek szokott lenni és szerintem egy perzsa archoz egyszerűen nem illik, nem áll jól. Szerintem szebbek lehettek a nagyobb, karakteresebb, arcukhoz illő eredeti orrukkal. De hát a lényeg, hogy nekik tetsszen.

Másik érdekes dolog, hogy viszonylag sok olyan férfit láttunk, akik nagyon hasonlítottak Király Viktorra. Ezek szerint ez egy gyakori kinézeti típus a perzsa férfiak körében. A férfiak úgy öltöznek, mint bárhol Európában, a rövidnadrágot leszámítva.

Az emberek általában jól öltözöttek, nagyon szegénynek látszó öltözetűt nem is láttunk a nem turistás helyeken sem.

Általában a taxisofőrök, túravezetők nem nyomulósak, nem rámenősek, hanem magabiztosan megszólítanak, de amikor elutasítod őket, megmondva, hogy nincs a felkínált szolgáltatásra szükség, akkor értik, hogy a nem az nem. De ez után előfordult, hogy megkértek, hogy ha a barátaink, ismerőseink jönnek Iránba, ajánljuk nekik, adjuk meg a telefonszámukat, osszuk meg a tapasztalatainkat Iránról, hogy tudják, hogy nem veszélyes, hanem nagyon jó úti cél.

Nagyon sok helyen található víztisztító berendezés, ahonnan ingyen juthatunk ivóvízhez, mecsetekben, múzeumokban, kertekben szinte mindig van, de simán az utcákon is sokszor.

Arról már írtunk fentebb, de ide is passzol, hogy nehéz étkezőhelyet találni (Isfahan kivétel), és ha sikerül, akkor általában 5-6 féle étel szerepel csak a kínálatban. Élelmiszerboltot találni még nehezebb, nem is igazán vannak, csak pici süteményes-kekszes kis lyukak.