A szállásunk egy kollégiumhoz hasonló, nagyon olcsó hely volt. Az épület maga egy kockaház, szó szerint, nem valami vastag falakkal.

Az épület alsó része vallási célokat szolgál (pl. van baptista felekezeti terem), emellett a második emeleten olcsó szobákat kínál néhány hónapos időtartamra.

A lépcsőházat egy hatalmas, hagyományosnak nem mondható Jézus-portré díszítette.

Szállásadóink a lelkész és felesége volt. Nagyon aranyos, de nagyon furcsa emberek. A nőt az olaszok elnevezték Gomenászájnak (Bocsánat), mert mindig ezt mondogatta mindenre, egy mondaton belül 3-4-szer. Csak néhány szót tudtak angolul.

Már első nap feltűnt, hogy a megszálló vendégek hozzánk hasonlóan hallgatók; az emeletet jelenleg három olasz, végzős orvostanhallgatóval osztjuk meg. A szobánk a közös helység funkciójával is bíró konyhába nyílt. A mikróval meggyűlik a bajunk minden egyes alkalommal (rengeteg gomb, japán feliratokkal) és sajnos sütő sincs, csak egy kis rezsószerű gáztűzhely, ami úgy működik, hogy 10 percenként bele kell dobni egy 10 Yen-es érmét. A "komolyabb" főzéseket egyébként sem engedélyezi a házirend (az van kiírva, hogy csak instant levest lehet főzni, ki érti ezt?), így ott-tartózkodásunk elején főtt ételt vásároltunk, vagy az egyetemi menzán étkeztünk. Később felfedeztük, hogy a boltokban esténként leáraznak sok halat és húst. Ezután már csak este jártunk boltba. Vettünk tálcát a szálláson lévő melegszendvicssütőbe és a halakat és a húsokat abban készítettük el. Érdekes, hogy itt külön gépet használnak rizsfőzéshez, kedves kollégáinktól két rizsfőző gépet is kaptunk kölcsönbe.

A szobánk még a konyhánál is minimalistább volt, a legnagyobb gondunk a polcok és a szekrények hiánya volt.

Mivel két személyre fizettünk, de egy szobában laktunk, egy másik szobát - amit beázás miatt nem adtak ki senkinek  - használhattunk tárolónak; oda pakoltuk a bőröndjeinket és azokat a cuccokat, amikre nem volt nap mint nap szükségünk.

Közös volt a WC és zuhanyzó is. Japánban egyébként nagyon viccesek a modern típusú WC-k (a régebbi fajták guggolósak), rengeteg gomb van rajtuk, pl. fűthető az ülés és van rajta többféle alvázmosó.

A szállás legnagyobb előnye az volt, hogy gyalog kényelmes tempóval 11 perc alatt beértünk az egyetemre.

Legnagyobb hátránya csak novemberben derült ki, mikor már hideg volt az idő. Japánban ugyanis nincs fűtésrendszer (állítólag a legészakibb szigeten, Hokkaidón van, de a többin nincs). Csak légkondival fűtenek bizonyos helyiségeket (a szobákat), a mosdóban és a konyhában nincs fűtés, és mivel a házakat nem szigetelik, a hőmérséklet ezeken a helyeken megegyezik a külső hőmérséklettel. Nagyon-nagyon nem jó tíz fokos fürdőszobában zuhanyozni és decemberben már a konyhában enni is csak úgy tudtunk, hogy bekapcsoltuk a két melegszendvicssütőt és elé ültünk, hogy melegítse a hátunkat evés közben.

Az internethozzáférés volt még kényelmetlen, mert csak a bejáratnál volt elérhető a földszinten, de ott sem asztal, sem fűtés nem volt, és a fotocellás ajtó sokszor kinyílt az örökös erős szél miatt. Emiatt nem is nagyon tudtunk skype-olni az otthoniakkal (ezért született meg a blog).

Mivel a szállásunk egy keresztény (baptista) központ, ennek megfelelően az egyik utazásunkról hazaérkezve karácsonyfa fogadott minket.