Nem azért nem utaztunk eddig sokat együtt Magyarországon, mert azt gondoljuk, hogy nem izgalmas, vagy nincsenek itthon jó helyek. Nem is csak azért, mert Magyarországon utazni elég drága, hanem inkább azért, mert arra gondoltunk, hogy lesznek olyan időszakok, amikor nem lesz alkalmunk külföldre utazni, és akkor lesz itt az ideje az országunkban meglátogatni azokat a helyeket, amiket még nem láttunk. Hát, a határzár erősen arra kényszerített, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel.

Akik semmilyen kedvezményt nem tudnak igénybe venni az utazáshoz, de tömegközlekedéssel utaznának és szeretnének hajókázni is, azoknak nagyon ajánlott a Dunakanyar napijegy, amely érvényes a szentendrei HÉV-en, valamint a Budapestről a Dunakanyarba tartó buszokon és vonatokon, valamit egy adott hajóviszonylaton és korlátlan utazást biztosít. Kiszámoltuk előre, hogy nekünk, közalkalmazottaknak nem éri meg megvenni.

Még kisgyerekkoromban voltam Visegrádon a várban, de nem sokra emlékszem. Mivel a központi régió egy fontos turisztikai célhelyéről van szó, és egyébként is érdekel a történelem, sőt a vár 2017-ben felújításon esett át, meg szerettem volna látogatni felnőttként is a várat.

A könnyebbség kedvéért olyan buszt választottunk, ami felvisz teljesen a vár bejáratához. Szép idő fogadott minket. Még viszonylag korán volt, amikor érkeztünk, de a zabkásánkkal elidőztünk egy kicsit, így egész szép sor alakult ki a pénztárnál. Itt, és később az egész nap folyamán az összes belépőt, sőt a hajójegyet is tudtuk SZÉP kártyával fizetni, ez kellemes meglepetés volt, hogy mindenhol volt rá lehetőség. Egyébként ez volt az első alkalmunk, hogy volt keret a szabadidő alszámlánkon és használtuk is.

A pénztár után solymász, kézműves ajándékbolt és trónszék várja a látogatókat, amin fotózkodhatnak. Középkori ostromeszközök másolatai vannak elhelyezve és lehet itt íjászkodni is.

Ezen az egyébként középkori hangulatot árasztó részeken nem sokat időt töltöttünk, inkább a várba igyekeztünk. A vár jól körbejárható, és általában egyirányú a haladás, ezért könnyű számon tartani, hogy mit néztünk már meg.

Az első épületrészben egy vártörténeti kiállítás van. A visegrádi vár a középkori Magyarország egyik legfontosabb vára volt. IV. Béla király, a második honalapító és felesége kezdték el építeni, közvetlenül a tatárjárás után, amikor felismerték, hogy a mongolok ellen kővárakkal lehet hatékonyan védekezni.

Az első terem másik felében a magyar Szent Korona másolatát láthatjuk, és megismerkedhetünk a rajta található zománcképek jelentésével, valamint a korona történetével. Sokáig a magyar Szent Koronát a visegrádi várban tartották, sőt itt történt meg az az eset is, amikor egy udvarhölgy ellopta, hogy így biztosítsák a csecsemő László királlyá koronázását. A történet végül oda vezetett, hogy bár László kamasz korában ténylegesen uralkodott is az országban, a korona Ausztriában maradt, ezért később Mátyás királynak vissza kellett vásárolnia.

Károly Róbert politikájának fontos mozzanata volt a visegrádi hármas királytalálkozó. Ez egy hatalmas jelentőségű poltikai és gazdasági megállapodásokat hozó csúcstalálkozó volt a magyar, a cseh és a lengyel király között. A találkozót hatalmas fényűzés, lakomák és táncmulatságok kísérték. Erről emlékezik meg a panoptikumban bemutatott két középkori jelenet.

Ezután a középkori páncélzatok és fegyverzetek bemutatója következik, majd egy vadászjelenetet és a királyi konyha rekonstrukcióját láthattuk.

Ezzel el is jutottunk a belső fellegvárhoz, a látványos falmaradványokkal és a csodálatos kilátással, amit sokan az ország egyik legszebb panorámájának tartanak.

A várból a Salamon-toronyig az erdőn át vezető túraútvonalon jutottunk el. Ez az épület a védműrendszer Duna melléki tagja volt, és fal kötötte össze a fellegvárral. A neve megtévesztő, mert Salamon a 11. században élt, az épületet pedig a 13. századan építették fel, tehát semmiképpen nem tarthatták itt fogva, de a legenda miatt rajta ragadt a név. Károly Róbert királyi lakótoronnyá alakíttatta át. Érdekesség, hogy a hazai műemlékvédelem kezdeteinek egyik első lépése volt a torony restaurálása. Ez Schulek Frigyes nevéhez fűződik, aki leginkább a budapesti Halászbástya tervezőjeként és a Mátyás-templom átépítéséről ismert.

A Salamon-toronyban található az egyik kedvenc visegrádi látványosságunk, a 14. századból (Nagy Lajos király korából) származó díszkút-rekonstrukció.

Az épület emeleti részein Visegrád történetét bemutató kiállítást nézhetünk végig, az őskortól egészen a 20. századig. Őszintén szólva maga a kiállítás csak mérsékelten volt érdekes, inkább csak a tárgyakat néztük, az információs táblákat nem olvastuk el.

A torony tetejére felérve ismételten élvezhetjük a kilátást a Dunakanyarra.

A városközpont felé sétálva elhaladtunk a 19. századi Pálffy-Daun kastély előtt. Eredetileg a Habsburg párti Pálffy család építette olaszos romantikus stílusban. A világháborúk után államosították, majd a rendszerváltás után magántulajdonba került, kastélyszállóként való hasznosítását tervezték, de sajnos ez nem valósult meg. Érdekesség, hogy néhány éve ingatlanközvetítő weboldalakon hirdették, kb. 600 millió forintért. Láthatóan senki nem költött rá ennyit, legalábbis elég elhagyatott villa benyomását kelti, de azért egy fotót megér.

Következő megállónk a királyi palota volt, ez a innen egy rövid sétára van.

Az első királyi épületet a 14. században kezdték el építeni itt, majd egyre bővítették. Zsigmond király uralkodásáig a magyar királyok székhelye lett, a központ Budai várba költözése után pedig a legfontosabb vidéki rezidencia. A palotát jelentős mértékben rekonstruálták, így egészen jól el lehet képzelni, milyen lehetett. Nagy része gótikus, reneszánsz belső udvarral.

A palota egyik fénykora Mátyás király uralkodása alatt volt (15. század második fele). Az ő uralkodásával reneszánsz pompa költözött a palotába. Ennek egyik legszebb emléke a Herkules-kút, amelynek rekonstrukcióját a palota belső udvarában láthatjuk, az eredeti, elég darabos kutat pedig az egyik belső térben állították ki. A kút vörös márványból készült és gazdagon díszített. Herkulest kisgyermekként mintázták meg, állítólag utalva a kút építésekor még szintén gyermek Corvin János hercegre, akit Mátyás törvényes utódjaként nevelt.

A palotában néhány termet is korhűen rekonstruáltak, hiteles berendezési tárgyakkal. Látható például egy középkori királyi hálószoba és ebédlő is.

Akár a Mikulás hálószobája is lehetne.

A palota belső tereinek csodálatos díszei voltak a ma is látható cserépkályhák. A színes, finoman díszített kályhákból többet is rekonstruáltak.

A palota másik híres rekonstruált kútja az Oroszlános kút, amely szintén gazdagon díszített; a magyar késő gótikus szobrászat mesterművének tartják. A tartóoszlopai alatt, valamint a felső baldachinok függő részein is láthatók oroszlánok.

A palotához tartozik egy reneszánsz kert, korhű elrendezéssel és olyan növényekkel, amelyet akkoriban a kertekbe ültettek. A kert legfőbb dísze szintén egy rekonstruált kút.

A palota egy másik látványossága a lapidárium, azaz kőtár, ahol az eredeti faragott köveket és díszítéseket lehet látni. A leglátványosabb része az Anjou-kori templomépítő műhelyt megidéző terem. Egy komplett kőfaragó műhely maradványait találták meg, és kiderült, hogy Nagy Lajos király uralkodása idején egy gótikus templom építését kezdték el. A templom sosem készült el, mert közben a királyi udvar Budára költözött, de a fennmaradt kövekből, faragványokból elképzelhető, hogy milyen templomot terveztek. Ebből kapunk egy kis ízelítőt ebben a teremben.

A kirándulás utolsó programpontja a sétahajózás volt. A dunakanyari körjárat Visegrád, Nagymaros, Zebegény és Dömös, majd újra Visegrád között közlekedik körben, a teljes kört kb. egy és háromnegyed óra alatt teszi meg. A hajókázás során élvezhetjük a környező hegyek és csodálatos épületek, köztük a Fellegvár látványát.

Zebegény partjánál látható a Dőry-kastély, egy kb. 110 éves, eklektikus kastély. Ahogy sok kastély, ez is szakszervezeti üdülőként szolgált az ötvenes években. Ma privát tulajdon, nemrég felújították, de nem látogatható. A legszebb képét állítólag a vízről mutatja, ahogy mi is láthattuk.

A hajón egyébként tömeg volt, a kötelező maszkviselést nagyon kevesen tartották be. A hazajutás megkönnyítése érdekében Nagymarosnál szálltunk le a hajóról és vonattal mentünk haza.