Anyák napján szervezett, egynapos buszos kirándulásra mentünk Csehországba két anyukával meg egy öccsel. A lednicei és valticei kastélyok megtekintése volt a program.

Lednice és Valtice dél-csehországi kistelepülések, együtt (egy harmadik kisvárossal) a világörökség részei; a régiót a Lednice–valticei kultúrtájként vették a világörökségi listára. Az UNESCO rövid megfogalmazása szerint "a tervezett tájak kivételes példája, amely a felvilágosodás során fejlődött ki, majd alakult tovább egy család kezei alatt". Ez a család a Liechtenstein család, amely Európa egyik legrégebbi nemesi családja; hozzájuk kapcsolódik, és róluk kapta a nevét a ma is létező Liechtensteini Hercegség. Eredetileg Alsó-Ausztriából származott a család, de amikor a középkorban a cseh királlyal szövetkeztek, cserébe területeket szereztek a mai Dél-Csehországban is. Lednice 1249-ben került a kezükbe, aztán pedig majdnem hét évszázadon keresztül a család egyik székhelye volt. A Liechtenstein-család tagjai télen főként Valticében, nyáron Lednicében tartózkodtak.

A Lednicei Kastély eredetileg egy XIII. században épült gótikus vár volt. Az 1500-as években átépítették reneszánsz stílusban, ekkor már kastélyformát öltött, majd később további átépítések után barokk jellegű lett és akkortájt alakították ki a kastély körüli francia parkot is. A 19. században lebontották és teljesen újraépítették a kastélyt a romantikus építészet szellemében, ami a ma is látható neogótikus kinézetét kölcsönözte.

A kastély csodaszép, és nagyon szép környezetben található. A kastély meglátogatása előtt volt időnk mászkálni a kastély körül a kertben.

A kastély kívülről is jól néz ki, de ami belül van, az az igazán bámulatos. A szobákban gyönyörű fafaragások borítják a mennyezetet és néhol a szobák falát is. A bútorok, a berendezés is csodálatos, ezen kívül még festmények, dísztárgyak is dekorálják a termeket. A könyvtárszoba lenyűgöző, csigalépcsőjét egyetlen fából faragták ki. A kastélyban fegyvergyűjtemény, vadásztrófea-gyűjtemény és porcelán kiállítás is helyet kapott.

Többféle belépőjegy van, mi csak az „alapokat” néztük meg és a parkot. Délben és kettőkor ragadozómadár bemutató van, mi erről sajnos lemaradtunk. A kastély meglátogatása után a hatalmas, gyönyörű parkjában is érdemes sétálni. A parkot szobrok, alakra vágott sövények díszítik és tavak is találhatók a parkban. Életemben először itt láttam élőben búbosvöcsköt. Sokszor láttuk, de nagyon nehéz volt lencsevégre kapni, mert folyton alámerült és sokára, messzebb bukkant elő.

A park végében látható a lednicei "Minaret". A történet szerint az egyik herceg templomot akart építeni, de nem engedélyezték neki a vallási elöljárók. Bosszúból egy olyan tornyot emeltetett, ami úgy néz ki, mint egy minaret. Valójában azonban úgy tűnik, inkább egyfajta felvágásból, vagy divatból épült, hiszen akkoriban (a 18. végéről van szó) a főurak gyakran építettek egzotikus épületeket. Ebben az esetben egy mór épületet, majdnem 60 méteres toronnyal, ami a mai Csehország területén egyedülálló. A park távolabbi részében vannak lovaskocsik, el lehet menni velük a minarethez. Kár, hogy ezt a a lovaskocsis lehetőséget nem tudtuk előre, mert mire odaértünk, már nem volt rá idő, így a minaretet csak messziről láttuk.

Egy padon ettük meg a szendvicseinket az egyik tónál, ahol egy horgászó részeg pasas elkezdett nekünk ordibálni, hogy segítsünk kihúzni a halat (legalábbis ezt gondoltuk, mert nem tudunk csehül). Más turistákat is zavargált és káromkodott. Kamu volt a dologban, mert persze egyedül is simán ki tudta húzni a halat, amelyet megforgatott a kavicsban, megitatott vörösborral, majd szájon át lélegeztetett. A szerencsétlen hal egész sokáig tűrte, a fenti rituálét egy-egy visszadobás után többször is kénytelen volt elviselni.

Egész napot is el lehetne tölteni a kastélyban és környezetében. Van több étterem is, de nem érdemes erre pazarolni szerintem az időt. Hamarosan indultunk is tovább, a kastélypár hét kilométerre lévő másik tagjához.

Valtice főterén áll a Mária Mennybemenetele templom (The Church of the Assumption of the Virgin Mary). Ez egy 17. századi barokk templom. Nagyon jól néz ki, a szomszédos épületekkel együtt jó kompozíciót alkot. Egy kicsit volt alkalmunk bepillantani is a templomba. A templom előtt egy Mária-oszlop látható.

A Valticei Kastély története nagyon hasonló a lednicei kastélyéhoz, hasonlóan gótikus vár volt eredetileg, majd megért egy reneszánsz átépítést. A 17.-18. századok során az akkor divatos barokk stílusúra alakították át. Ezzel alakult ki Európa egyik legimpozánsabb barokk rezidenciája.

Az épület belseje gazdagon díszített, aranyozott. Az elegánsan kialakított, kárpitozott szobabelsők, szépen berendezett szobák, a falakat díszítő számos festmény és a csillogó ebédlő mind megérik a látogatást. 

Valtice a kastélya mellett a borairól híres. Itt volt az ország első borászati iskolája. A kastélynak komplett pincerendszere van, ahol pincebejárással és borkóstolással várják a vendégeket. Gyakran tartanak borfesztiválokat és borkóstolókat is. 

Jól sikerült kirándulás volt, remek látnivalókkal.