Egy hosszú hétvégére mentünk Prágába autóval kilencen, baráti társasággal. Akkoriban Prágában tartózkodott ösztöndíjjal egy barátunk, őt látogattuk meg, és vittük ki neki a porszívóját :). És ha már ott voltunk, mentünk sörözni is… Mivel tíz ember együtt mozogva nagyon lassú tud lenni, és a sör meg a kajálás sokkal hangsúlyosabban szerepelt, mint a városnézés, ezért a négy naphoz képest elég kevés látnivalót néztünk meg, inkább csak bepillantottunk. Tervezzük is, hogy legalább egy, megszokottan hatékony látogatásra még visszamegyünk, amikor alkalmunk lesz rá.

A szállásunk nagyon jó helyen, a főtér közelében, az Old Prague Hostelben volt, két szobában. Van wifi, rendesen felszerelt konyha és a reggeli is benne van az árban (egy szendvics, és korlátlan müzli, zabpehely, narancslé). Az egyébként nagyon jópofa festményekkel díszített szállás hátránya, hogy a szomszéd épületben hajnalig megy a tuctuc zenés buli és hogy csak készpénzzel lehet fizetni, ami a társaságból pár embernek gondot okozott, mert egyáltalán nem készültek készpénzzel.

Kora este érkeztünk, utána azonnal belevetettük magunkat a sörözésbe egy vacsora mellett. Mi ketten másnap szokásunkhoz híven reggel korán felkeltünk és nem győztük kivárni, míg a többiek is felkelnek és elkészülnek. Még semmi értékelhető életjelet nem mutattak, ezért elindulunk sétálni egyet a környéken. Prágában rengeteg templom van, nem véletlenül nevezik Száztornyú városnak, jogosan. A templomokon kívül számos más építészeti emlék, terek, szobrok és egyéb látványosság van, ezért mondta állítólag Jókai Mór, hogy az óváros egy "nagyszabású múzeum".

A szállásunkról nem messze van a Köztársaság tér, amelyet több látnivaló keretez. A sarkában áll a Lőportorony, amely az eredeti városfal egyetlen megmaradt kapuja. Itt található a szecessziós stílusú Reprezentációs ház, ami egy kulturális központ és hangversenyterem; egy neoreneszánsz palota, ami ma hotelként működik és egy színház is.

Az óváros főterét délről kerültük meg, elsétálva a Josefov negyedhez, az óvároshoz kapcsolódó városrészhez, amely számos zsinagógájáról és a (szerintem elég fura) Franz Kafka emlékművéről ismert. Az alábbi képen mögöttem egy zsinagóga látszik, amely nem volt nyitva és érthetetlen okból szemből nem fényképeztük le.

Ezt követően a szállás felé sétálva érintettük az Óvárosi teret, amely Prága óvárosának központja és a város több fontos látnivalóját tömöríti. Itt áll a Városháza, rajta egy 15. század elején üzembe helyezett óramű, az Orloj, amely a világ legrégebbi, máig működő órája. A pontos időn kívül egyéb csillagászati információkat is mutat, mint a pl. a holdfázisokat. Másik jellegzetessége, hogy egész óránként kinyílnak a számlap felett és végigvonulnak az apostolok szobrai, a turisták pedig nem győznek fotózni.

Szintén az Óvárosi téren áll a Tyn-templom, egy csodálatos, 14. századi gótikus templom, melynek a kettős tornyain kisebb tornyok láthatók.

A tér közepén látható Husz János és követőinek emlékműve. Husz János középkori teológus, a cseh reformáció központi alakja volt, a cseh történelem egyik legnagyobb hatású személyeként tartják számon. Amikor itt jártunk, a szobor mögötti kis ajtón éppen valaki mászott ki. Vajon mit csinált benne, és egyáltalán, mi van a szobor belsejében?

Egy rövid séta alatt is kialakul a benyomás a városról: szépek az utcák és az épületek, feltűnően jobbak az autók, mint nálunk és sok a terepjáró, ami gondolom, az életszínvonalról is elárul valamit.

Amikor a sétából visszaértünk, a többiek még csak akkor kezdtek reggelizni, így jól jártunk, hogy nem vártunk rájuk. Amikor végre mindenki összeszedte magát, elindultunk.

A Károly híd előtt van a Megváltó templom és IV. Károly császár és cseh király szobra, akiről a híd kapta a nevét, de csak ötszáz évvel később nevezték el róla, eredetileg egyszerűen Kőhídnak hívták.

Innen átsétáltunk a legfontosabb cseh folyón, a Moldván átívelő Károly hídon, amely Prága egyik jelképe. IV. Károly személyesen tette le az alapkövét (a 14. század közepén), elindítva ezzel az első prágai kőhíd építését.

A hídon nézegettük kézműves árusok és festők szép munkáit. Március lévén szerencsére nem volt tömeg. A hídon egy csomó szobor van, főként szenteket ábrázolnak, emiatt állítólag az egyik legtöbb szoborral ellátott híd a világon.

A Kisoldalnak nevezett, hídon túli városrészen át a meredek utcákon felmásztunk a Hradzsin városrészbe (várnegyed), ahol a kastély, az Érseki Palota és a Szent Vitus székesegyház is található.

A székesegyház az ország legfontosabb temploma, a kriptájában nyugszik sok cseh uralkodó, köztük, V. László és Habsburg Rudolf, akik magyar királyok is voltak. Szent Vitus Prága, és talán nem véletlenül, a sörfőzők és a fiatalok védőszentje (sok egyéb mellett). A székesegyház stílusa ún. közép európai gótikus, ami a német és a dél-francia stílusok ízléses keverésével alakult ki.

Tízfős társaság esetén a tötyörgés is tízszeres, ezért, míg a csoport lemaradt tagjait vártuk, bezárták az orrunk előtt a székesegyházat, mivel a zárás előtt húsz perccel már nem engednek be, csak a már bent lévőket ki. Ebből is látszik, hogy nem készültünk fel eléggé, mert ezt nem tudtuk...

Az Arany utcácska arról nevezetes, hogy nagyon kicsi házak állnak rajta. Ennek oka állítólag az, hogy a várőrség íjászait akarták ideköltöztetni, de a felajánlott hely mérete adott volt, ezért, hogy mindenki elférjen, kicsi házakat voltak kénytelenek építeni. A legenda szerint az arany nevet arról kapta, hogy aranykészítő alkimisták laktak itt, azonban a valóságban az íjászok után ideköltözött aranyművesekről lehet szó.

A vár környékéről jó kilátás nyílik a Száztornyú város jó néhány tornyára.

A délután folyamán még páran elmentünk az Óvárosi téren lévő Central Gallery-be, ahol nagyszerű Dalí és Andy Warhol kiállításokat néztünk meg. A Mucha rész sajnos zárva volt. A pénztárosnő diákjegyet adott mindannyiunknak, holott nem volt mindenki diák és nem is kértünk mindannyian diákjegyet.

Másnap próbáltuk rávenni a többieket, hogy menjünk el együtt a Mucha Múzeumba, sikertelenül. Elmentünk ketten, nagyon nagy élmény volt, csodálatosak a művek és e múzeum óta Mucha az egyik kedvencünk egyedi stílusa miatt. Alfons Mucha talán a leghíresebb cseh festő, rajz és grafikaművész, plakátkészítő, a 18.-19. század fordulóján jellemző Art Nouveau jeles képviselője volt. Sajnos belül nem lehetett fényképezni, de itt láthatjunk néhány művét.

Az Újváros városrész központja, a híres Vencel tér környékén is megfordultunk. A tér a Nemzeti Múzeum palotaszerű épületében végződik.Nem titkolt szándékunk volt a sörözés is Prágában. Ott lakó barátunk ismerte a legjobb söröző- és étkezőhelyeket, és előre felmérte az igényeinket is. Minden estére más-más helyre foglalt nekünk asztalt. Kedvencünk a Vytopna nevű hely volt, ahol az egész éttermen végigvezet egy mini vasútvonal és vonatokon érkezik meg az italrendelés. A vonatokat távirányítóval működtetik a pincérek. A The PUB söröző arról híres, hogy az asztal közepén lévő sörcsapból a vendégek maguk csapolhatják a sört, a fogyasztásban versenyezni lehet a többi asztallal, sőt egy online hálózat a más városokban lévő kocsmákhoz hasonlítja a teljesítményt. A Prague Beer Museumban egy hét méteres sörcsapon több, mint 30-féle cseh sört csapolnak.

A sör szeretete mellett a társaság nem arról híres, hogy éhes marad. Az egyik legemlékezetesebb egy hatalmas csülök volt a Hospoda Lucerna nevű helyen, amit egy ember adagjának szántak és még a legnagyobb étkűeken is kifogott. Az egyik étteremben bármennyi köretet lehetett kérni a főételhez ingyen. Pechjükre nagyon finom krumplipürét készítettek, ami miatt egy csirkecombhoz megettünk három adag köretet. A vonatos helyen pedig kifejezetten olcsó volt a szezámmagos fűszeres sültcsirkecomb barbeque szósszal, tortillacsipsszel és sült krumplival. Azóta otthon is gyakran készítünk ilyen ételt és prágai csirkecombnak hívjuk.

 
A Prágában lakó barátunk elvont művészfotókat akart készíteni valamilyen fotótanfolyamra, ezért azt találta ki, hogy egy bevállalós barát fejét le kéne önteni tojással és úgy készíteni a fényképeket. Hihetetlen, de talált a sörgőzös állapotban önként jelentkezőt és a fotózásra az utolsó nap délelőtt került sor. Engem ért a megtiszteltetés, hogy egy barátom fejét tojással önthettem le.