Mivel már az év első felében elfogyasztottuk a szabadságainkat az év végi kötelező napokon kívül, így olyan repülőjegyeket kerestünk, amelyek hétvégére szólnak, és persze minél olcsóbbak. Először Berlinbe találtunk ilyet, ahova Márk már rég el akart jutni, de a látnivalók Diát is gyorsan meggyőzték. Az alapkoncepciónk múzeumlátogatás volt, meg ami még emellett belefér, hiszen tudtuk, hogy ez csak ízelítő lesz, és egy hétvégével nem húzzuk le Berlint a listánkról. Megjegyzés: Berlinbe 6-7000 Ft-os menettérti repülőjegyárak esetén olcsóbb kétszer egy-egy hétvégére elmenni, mint egyben 4 napra, mert egy éjszaka szállás drágább, mint a repülőjegy és a reptérről is olcsón be lehet jutni a városba. Emiatt Berlin tökéletes hétvégi program.

A repülő szombat hajnalban indult, ami miatt egy hosszabb pislogás után arra ébredünk, hogy száll le a repülőgép. Szerencsére könnyen sikerült ülőhelyet cserélnünk egy utastársunkkal, így a szétültető jegyek ellenére tudtunk egymás mellett aludni.

Berlint közlekedési zónákra osztják, a belvárost A illetve B zónák alkotják. A Schönefeld reptér a C zónában van, a Tegel a B zónában, ennek megfelelően kell jegyet vásárolni a városba jutáshoz. A repülőtérről való bejutás nem bonyolult, de nem árt előre tudni, hogy a város melyik részére szeretnénk eljutni. A jegyeket még a peronon, beszállás előtt érvényesíteni kell.

Rengeteg számolás és tervezés után a közlekedést végül napi jegyekkel és vonaljegyekkel oldottuk meg. A napi jegyeket már akkor is megéri megvenni, ha több, mint két utazást tervezünk az adott napra. Ez azért jó, mert a látnivalók többsége gyalog elérhető, így akkor is jól járunk, ha főleg gyalogolunk, mint ahogy mi is tettük.

Legalább kb. 25 eurót spóroltunk a múzeumbérlettel (Museumspass, 29 EUR), amely három, nem feltétlenül egymást követő napon belépést biztosít számos berlini múzeumba (www.visitberlin.de/en/museum-pass-berlin). Ezzel időt is spórolhatunk, hiszen interneten előre megvásárolva a pénztáraknál sem kell sorba állni.

1. nap

A Pergamonmuseum (10-18; csütörtökön 20-ig, 19 EUR) kb. fele restaurálás miatt zárva van, ezt előre tudtuk, ezért nem ért meglepetésként, az viszont annál inkább, hogy aznap nyitott a James Simon Galerie, a Museuminsel új központi bejárata és látogatóközpontja. Az épületben infópultot, zárható csomagmegőrzőt, mosdókat, kávézót és éttermet találunk a galérián kívül, amely időszaki kiállításoknak ad helyet. Az első kiállítás a névadó James Simonról szólt, aki a berlini állami múzeumok egyik legfőbb mecénása és pártfogója volt. Tőle került a gyűjteménybe a Nofretrete mellszobor is (ma a Neues Museumban van).

A Pergamonmuseumban az előzetes infók szerint nagy a tömeg, és sok lehet a várakozás. Tömeg tényleg volt, de várakozás az elővételes jegyünk és az új látogatóközpont miatt szerencsére nem. A múzeum hagyományosabb részein ismerkedhetünk a Közel-Kelet és Kisázsia történetével.

Az iszlám művészeteknek külön kiállítást szenteltek.

A múzeum különlegessége, hogy teljes ókori épületeket is bemutat, mint a névadó Pergamon oltár és a milétoszi piactér kapuja. Hogy a restaurálás évei alatt is lehessen élvezni a látványát, készítettek a Pergamon oltár bemutatására egy külön kiállítást, ahol panorámaszerűen, virtuálisan megtekinthető. Ezt nem próbáltuk ki, majd megnézzük eredetiben legközelebb :). 

A milétoszi kapu mellett talán az Istár kapu a leglátványosabb a hozzá vezető széles felvonulási úttal. Összesen kb. 2,5-3 órát töltöttünk itt, annak ellenére, hogy a fele nem látogatható.

A Pergamonmúzeum után egy-két perces sétával eljutottunk az Altes Museum mellé, ahol letelepedtünk a folyó mellett és elfogyasztottuk jó szokás szerint magunkkal hozott péksütijeinket ebédre.

Az Altes Museum (10-18, 10 EUR) ad helyet a berlini antik gyűjtemény nagy részének, így folytatódott a Pergamonmuseumban megkezdett tematika. A fő vonal a görög, etruszk és római szobrok, vázák, ékszerek kiállítása. Egy központi kupola alatti termet körben szobrok vesznek körül és a kupola alatt két harcos szobra áll, arany díszítéssel. 

Egy egész terem található a múzeumban termékenységi szimbólumoknak szentelve.

Séta közben feltűnt, hogy a múzeum előtt egy kisebb csoport gyűlt össze, majd észrevettük, hogy egy utcazenész csapatot hallgatnak. A srácok fúvós hangszereken játszották ismert számok feldolgozásait, szuper hangulat volt, így mi is hallgattuk őket egy kicsit.

A múzeum közvetlen közelében van a  Berlini Dóm. Itt nem érvényes a kombinált belépő (a nyitvatartás változó, a weblapján megtekinthető, a belépő 7 EUR). A templom hatalmas, aranyozott és sok márványfaragás díszíti, az orgona pedig önmagában is egy látványosság.

Az altemplomban a Hohenzollern-ház (a porosz uralkodócsalád) számos tagjának síremléke található, két sír pedig a templomban van, ezek a leginkább díszítettek.

Egy kis kiállítórész foglalkozik a templom történetével és építészetével. Itt ki vannak állítva olyan modellek is, amelyek az eredeti tervezéskor felmerültek, mint lehetséges dómépületek, de végül nem valósultak meg.

A templom és kripta megtekintése után felmászhatunk a kupolába. A feljutáshoz használt járat- és lépcsőrendszer kissé labirintusszerű. Először felérve nem is értettük igazán, miért írják, hogy nagyon jó a látvány, amikor szűk, koszos kis ablakokon keresztül lehet csak kilesni. Továbbsétálva tűnt fel, hogy a lépcső még feljebb vezet és teljesen kijuthatunk a kupola peremére. Tényleg nagyon jó a kilátás, megéri felmászni.

A Neues Musem a Múzeumsziget másik nagy múzeuma (10-18, kedden 20-ig, 12 EUR), az egyiptomi gyűjteményt, az őstörténeti és ókori gyűjteményt tartalmazza. Itt található a híres Nofretete mellszobor, de abban a szobában nem lehet fényképezni, így nincs róla  fotónk, viszont egy másik Nofretete szoborról igen, ami szintén nagyon szép.

Zárásig csak a felét sikerült megnézni a múzeumnak, de mivel múzeumbérletünk volt, másnap is visszajöttünk.

Útban a szállás felé találtunk egy currywurst-os büfét az Alexanderplatz vasútállomáson, ki is próbáltuk ezt a jellegzetes berlini ételt. Nem volt rossz, de azért nem is lett a kedvencünk.

Vacsora után a szállásunkra utaztunk. A Hotel 103-ban (ami nevével ellentétben inkább hostel) foglaltunk szobát előzetesen. A szobánk kicsit bagószagú volt, de amúgy jó szállás volt.

2. nap

A szálláson hétvégén csak 8-tól lehetett reggelizni, de ez kevésbé volt zavaró, mivel a legtöbb látnivaló is elég későn, 10-kor nyit. Ha már svédasztalos volt a reggeli, természetesen jól belakmároztunk a különféle sajtokból és fekete erdei sonkából.

Hogy az időhatékonyságot javítsuk annak ellenére, hogy tízkor nyit a következő múzeum, amit meg akartunk nézni, korábban beutaztunk az Alexanderplatzra és az ott található látnivalókat néztük meg.

 A Rotes Rathaus (Vörös városháza) volt a Kelet-berlini városháza a második világháborút követően.

Itt a téren található a Szűz Mária Evangélikus templom, amelyet két különböző időpontban próbáltunk megnézni belülről is, de nem jutottunk be.

A templom mellett van a különféle vízi állatokkal és sellőkkel díszített Neptunusz-kút. A sellők melle a megszokott módon fényesre van csiszolva a tapizástól.

Az Alexanderplatzon található a híres TV torony, Európa negyedik legmagasabb szabadon álló épülete. A város szinte minden pontjáról látható. A rajta található gömbben forgó étterem működik.

A tér másik felén áll a Világóra, amelynek nem sok funkciója van, csupán érdekesség, hogy mutatja a világ nagyobb városainak időzónáit.

A Nikolaikirche (Miklós templom) Berlin központi részének legrégebbi jó állapotban meglévő temploma. A Múzeumbérlet érvényes ide is, ezért döntöttünk úgy, hogy megnézzük ezt a jellegzetes gótikus stílusú templomot. A karzatba fel lehet sétálni és az orgonát közelről is megnézni. Itt a felső részen egy kis építészeti kiállítás is van, a bejárat mellett pedig egy kis érmegyűjtemény.

Megnéztük azokat a termeket a  Neues Musemban, amikre előző nap nem maradt idő. Utána gyorsan bedobtunk egy currywurst-ot ebédre.

Egy ismerősünk javaslatára beillesztettünk a programba egy hajókázást a Spree folyón. Úgy ítéltük meg, hogy nincs szükség előre helyet foglalni és ez így is volt, hiszen a különböző kikötőpontokról negyedóránként indulnak hajók, így amikor az időpont megfelelt, akkor hajókáztunk és nem kellett előre lefoglalt időponthoz alkalmazkodni. A hajókázás kb. egy óra hosszú volt, német és angol nyelvű élő szöveges vezetéssel. Kicsit hűvös volt, ezért a hajó plexifedele alatt ültünk, jobb időjárás esetén biztos még jobb élmény, de így sem volt rossz. Ami kissé zavaró volt, hogy egy csomó gyerek is utazott, akik elég hangosan nyivákoltak, így az idegenvezetőt nagyon nehezen lehetett érteni.

Ezek után villamossal mentünk a Természettudományi Múzeumhoz (hétvégén 10-18, 8 EUR). Érdekes volt, nem a klasszikus állatcsoportonkénti, hanem tematikus, nagyon didaktikus kiállításokat láthattunk. Az egyik kedvencünk az evolúció alapfogalmait (fajok, fajképződés, konvergencia, homológia és társai) bemutató rész volt, de nagyon tetszett a kövületes rész is. Az egyik teremben sok különböző arapapagáj faj kiállítása látható. Egyébként nem olyan nagy, kényelmesen bejárható múzeum.

A Természettudományi Múzeum után egy rövid metrózással érkeztünk a Reichstaghoz (a Bundestag, a német parlament alsóházának székhelye). Meglátogatása ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött. A nyitvatartás olyan szempontból kivételes, hogy már 8-tól nyitva van, persze ezek a korai látogatási idők mind foglaltak voltak, igy a Reichstag és a kupolájának meglátogatását nem tudtuk a programba sűriteni, pedig nagyon ajánlott. Mindenesetre kivülről is nagyon jól néz ki.

Innen a Brandenburgi kapuhoz sétáltunk. II. Frigyes Vilmos porosz király és brandenburgi választófejedelem építette a 18. század végén elődje, II. Frigyes emlékére, akinek a Porosz Királyság felemelkedése köszönhető. A kapu korábban a megosztott Berlin, ma inkább Németország újraegyesítésének jelképe. Állítólag az athéni akropolisz díszkapujának mintájára épült, kapu tetején egy négylovas díszkocsi látható, Nikével, a győzelem istennőjével.

A kapu után a Holokauszt emlékműhöz sétáltunk. Ez egy nagy tér, rengeteg különféle magasságú betontömbbel. Állítólag maga a tervező művész sem árulta el, hogy mit jelképez, vagy mire utal, mindenesetre hatásos a tömbök között sétálni. Az viszont elég kiábrándító, hogy néhány látogatót a műemlékvédelmi őröknek kell letessékelni a tömbökről, vagy elküldeni, hogy ne vigyék be a biciklijüket a területre.

Berlinben sok, a náci népirtás áldozatainak emelt emlékmű van, például a népirtás homoszexuális áldozatainak, és a roma áldozatoknak is. Ez utóbbi egy kisebb kert egy tóval.

Az emlékművektől nem messze található a Potsdamer Platz. Területét egykor a berlini fal választotta ketté, ennek egy pár méteres szakasza még ma is áll. A falon néhány információs táblát láthatunk a korábbi állapotokról és arról, hogy a berlini fal máig megmaradt szakaszaira már emlékműként tekintenek. Elég undorító, hogy tele van nyomkodva használt rágógumikkal.

A Gendarmenmarktot néztük meg utoljára egy rövid metrózás után. A tér egyik oldalán van a Francia Dóm, amelyet a 18. században betelepült francia protestánsok építettek. A másik oldalon van egy nagyon hasonló templom, a Német Dóm, amely ma múzeumként működik. A kettő között a Konzerthaus helyezkedik el, előtte Friedrich Schiller szobrával.

A tér közepén rengeteg mécses és virág volt kitéve egy fekete-fehér fotó köré. A turisták egymást kérdezgették, hogy kinek az emlékhelye, de észrevettük, hogy ki van írva, hogy filmforgatási helyszín, később a stáb is megjelent.

Alapvetően igyekeztem németül beszéli, hogy kissé leporoljam a megkopott némettudásomat. Többé-kevésbé sikerült is. A második este egy indiai büfébe mentünk vacsorázni az Alexanderplatz vasútállomáson, mert nagyon megtetszett a mangós csirke a plakáton. A pultos egy kínai férfi volt és úgy beszélt jellegzetes kínai akcentussal németül, mintha csak egy budapesti kínai étteremben hallottam volna magyarul beszélni... Egyébként nagyon érdekes volt hallani, hogy a város mindenféle eredetű és származású lakossága németül kommunikál.

Hétfő hajnalban indult vissza a repülőnk, egyenesen a munkahelyünkre mentünk.

Tartalmas és nagyon élvezetes két napot töltöttünk Berlinben, még a két nagyon kora hajnali kelés sem esett rosszul ennyi látnivalóért. Persze több "kötelező" és "nem kötelező" látnivalót (Reichstag, Neue Wache, Checkpoint Charlie, East Side Gallery, Tiergarten stb.) nem volt lehetőségünk megnézni, de biztos, hogy visszajövünk, amikor  már nyitva lesz a teljes Pergamonmuseum. Auf Wiedersehen, Berlin!