7. nap

Utolsó nap a szobából való kiköltözés után betettük a szálloda csomagmegőrző szobájába a nagy hátizsákjainkat és még volt egy egész napunk várost nézni. Reggel Jon elvitt minket először Angkorba a Bakheng dombra a templomhoz (Prasat Phnom Bakheng). Itt fölfelé kellett menni egy erdős részen keresztül. Ez az a hely, ahol délután elefántháton is fel lehet menni, láttuk is az előző napokban az elefántokat.

A templomon épp restaurátorok dolgoztak, egyikük Jon nagybátyja. Föntről nagyon szép volt a kilátás, Angkor Wat tetejét is lehet látni. Megfigyelhettünk egy helyi családot, amint áldozati gyümölcsöket és füstölőket helyeznek az oltárhoz.

Ezután az APOPO Visitor Centerbe mentünk, ahol afrikai patkányokat képeznek ki aknák felkutatására. Kambodzsa a világ egyik leginkább aknásított országa, a korábbi (polgár)háborús időszakból maradt aknák még ma is hatalmas problémát jelentenek és nagyon sok külföldi pénz és egyéb segítség bevonásával igyekeznek aknamentesíteni. Az APOPO abban egyedi, hogy patkányokkal szagoltatják ki az aknákat, mert a kutyák a legtöbb esetben a nagyobb testsúlyuk miatt aktiválnák is őket.

Pont az érkezésünk előtt pár perccel kezdődött egy vezetési turnus. A neten nem írták, hogy turnusok vannak, de pont szerencsénk volt. Valószínűleg 15 percnél nem kell tovább várni senkinek, mert több helyszínen folyik a vezetés és a nyomunkban volt már egy másik csoport. Nagyon érdekes és jó program volt ez, meg lehetett nézni, ahogy a patkány megtalálja az aknát, volt szöveges bemutatás, meg kisfilm is, lehetett kérdezni és egy aknakiállítás is volt, valamint egy kis kiállítás fantasztikus fotókkal; bőven megérte az 5 USD belépő árát.

Különösen érdekes volt számunkra egy térkép, ami azt mutatja, hogy az egyes országok mennyire szennyezettek aknákkal. Meglepő, de a térkép szerint pl. Anglia az egyik legdurvábban aknás ország.

Az eső zuhogott, mire kiértünk, Jon meg békésen aludt a tuktukban. Nem akartuk felébreszteni, ezért leültünk a bejárathoz, de egy másik tuktukos felébresztette. Visszamentünk a szállásra, ott ebédeltünk.

Ebéd után elsétáltunk Artisans Angkor kézművesközponthoz, ahonnan ingyenes buszjárat indul az Angkor Silk Farmra (ez a két telep együttműködésben dolgozik, a farm a központhoz tartozik). Fel kellett iratkozni egy listára egy külső pultnál. Az Artisans Angkor központban egyébként több kézműves műhely is van (fazekas, szobrász, fémműves, szövő), meg lehet nézni, hogyan készítik a termékeket. A lényeg, hogy szegény gyermekeknek képzést biztosítanak, a képzés után pedig alkalmazzák őket kézműves termékek előállítására, munkához juttatva őket. Innen kb. fél óra a buszút a Silk Farmig. Itt is van vezetés, mi egy elég fura pasit kaptunk, olyan volt, mintha be lenne rúgva. A selyemkészítést mutatják be a selyemhernyótól kezdve a kész sálakig. Meg lehet tapogatni a gubókat, akár a hernyókat is, de azt kihagytuk. Lehet látni, hogy készül gőz fölött a selyemfonál, hogyan festik, hogyan állítják be a különböző mintákhoz a vezetőszálakat a szövőkereten (ez a legnehezebb munka, itt csak két nagyon ügyes nő tudja), hogyan készülnek a sálak.

A termékeket meg is lehet vásárolni a mintaboltban (nagyon drágák). A látogatás maga ingyenes, borravalót persze lehet adni. Az ingyenes busz vissza is visz a városba.

Elsétáltunk még egy templomegyütteshez (Wat Bo) is, de ez sajnos elég lepusztult állapotban van és le is volt zárva az egész terület, amikor érkeztünk.

Az éjszakai busz indulásáig még volt idő, ettünk streetfood-ot, majd a szállás medencéjében töltöttük el a hátralévő időt. Megkérdeztük persze előre, hogy használhatjuk-e a szálloda kerti részeit így kiköltözés után estig, és simán mondták, hogy hát persze. Nagyon szuper volt itt a személyzet is, jókedélyű, kedves emberek. Jó volt még utoljára a medencében tespedni, utána meg le tudtunk zuhanyozni, mert van a medence mellett is zárt, rendes zuhanyzó meg WC. Nézegettük még egy kicsit a medence körüli gekkókat, majd útnak indultunk (egy leintett utcai) tuktukkal a buszállomásra.

A buszállomáson áramszünet miatt sötét volt, ami a WC-ben volt a leginkább zavaró.

Nagyon megszerettük Siem Reap-et, maradtunk volna még, bár már mindent megnéztünk a 6 és fél nap alatt, amit mindenképpen szerettünk volna.