5. nap
Mr. Vantha-val látogattuk meg a Roluos csoport templomait, amelyek a legrégebbi látogatható templomok (az Angkor komplex templomai előtt épültek). A komplex Siem Reap-től keletre található, kb. 25 percre kocsival. Ezekbe a templomokba is az Angkor Pass-sal lehet bemenni (amit itt nem lehet megvenni).
Először a Lolei templomhoz mentünk, amely felújítás miatt erősen fel van állványozva, de néhány apsara dombormű már szépen helyreállítva látható.
A romok mellett van egy működő, modernebb buddhista templom. Az ilyen templomokra a szép színes, az összes falat és plafont beborító festmények jellemzőek.
A közelben van a csoport második temploma, a Preah Ko, amely a számunkra az előtte fekvő szent tehén szobrokról maradt emlékezetes. A templom mai neve is erre utal.
A csoport legnagyobb temploma a Bakong, ami Márk egyik kedvenc temploma volt.
Itt is van egy modern buddhista templom. Egy belsőbb részén denevérek laknak, amelyeknek lehet hallani a ciripelését és érezni a szagukat.
A templomok után egy khmer úszó faluba mentünk. Ez nem ténylegesen úszó falu, mert azokat vietnami bevándorlók alapították és ők is lakják. A khmer „úszó falu” nagyon magas cölöpökre épített házakból áll.
Egy kis folyón mentünk csónakkal a házak között, érdekes volt. Van egy kis keresztény templom is ebben a faluban. 
A folyó mentén egyszercsak megláttunk egy hatalmas, de szerencsére még nem romlott és nem bűzlő félbevágott disznót, amit áldozatként raktak a folyópartra rohadni. Úgy tűnik, tényleg nem éheznek itt az emberek, ha ezt megtehetik.
A folyó a Tonle Sap-ba torkollik. Kikötöttünk egy, a tavon lévő, ténylegesen úszó étteremnél. Mi nem akartunk itt ebédelni, mert nagyon drága volt, csak jegeskávét ittunk és megettük hozzá azt a borzalmas/nagyon finom (attól függően, melyikünk véleményét kérdezik) rizskekszet, amit előző nap vettünk egy kínai élelmiszerboltban. Volt egy kis poszterkiállítás a tóban élő halakról, a tavi élőhelyekről az étteremben, érdekes volt.
Megnéztük a kis krokodilokat is, amikből egyes fogások készülnek az étteremben.
Visszatérve kiszálltunk a csónakból és végigsétáltunk az „úszó falu” főutcáján, ahol az esős évszakban víz szokott lenni, de most teljesen ki volt száradva. Bementünk egy kis templomba, szép, gazdagon festett volt, majd vissza a csónakba és a kikötőbe.
Mr. Vantha végig velünk volt a csónakázáskor, az étteremben és a séta közben is. És nagyon szereti fényképezni vendégeket, meg szelfiket csinálni velük :).
A folyópartnál szálltunk ki a kocsiból és búcsúztunk el a vezetőnktől. A már jól bevált utcai árusoknál a szokásos grill csirkecombot ettünk rizzsel.
Kora délután visszaérkeztünk a szállásra. Még szerencse, mert meglett a böjtje valószínűleg az előző napi békának, de ki tudhatja. Estére rosszul lettem, hasmenés plusz láz, pedig mióta az eszemet tudom, soha nem voltam lázas. Szerencsére voltak gyógyszereink, mint mindig és kialudtam a betegséget egy délután és az azt követő éjszaka alatt.
