7. nap, december 24.: Repülés Kuala Lumpurból Langkawira

Kb. 1 órás repülőúttal lehet eljutni Kuala Lumpurból Langkawi icipici aranyos repülőterére (fapados Air Asia). A reptérről taxival mentünk Pantai Cenang-ra, mivel tömegközlekedés sajnos nincs a szigeten.

Pantai Cenang egy nem túl nagy falu, egy nagyobb (fő)utca van a tengerparttal párhuzamosan, ahol éttermek és boltok váltakoznak. Van 1-2 bazárszerű ruhás stand is, rengeteg színes nadrággal. Gyönyörű fehér homokos, tiszta, pálmafás a tengerpart, érdekes módon főszezon ellenére alig voltak a strandon. A fürdőruhában való fürdés teljesen elfogadott.

A szállásunk egy csendes mellékutcában volt a főúttal párhuzamosan (The Cottage Langkawi). Aranyos kis szoba volt, házi gekkókkal. Valami érthetetlen oknál fogva nincs mosdókagyló a szobához tartozó fürdőszobában (pedig lenne hely), csak kint a közös előtérben, ez nagyon kényelmetlen. Jó viszont, hogy van ventillátor is a szobában (szúnyogok miatt), így nem kell fagyoskodni a légkondi miatt.

A szállás mellett van egy érdekes, ingyenes rizsföld és -múzeum (Laman Padi), szép kerttel. Demonstrációs minta rizsföldet is láthatunk itt, amely bemutatja a rizs összes növekedési fázisát. Maga a múzeum is érdekes (eszközök, történet, rizsfajták stb)., a múzeum mellett pedig legelésző vízibivalyokra bukkantunk az egyik utcán.

8. nap, december 25: Határozottan jó érzés volt karácsonykor 28 fokos tengerben fürödni. Egyszer csak felbukkant egy jetski-s Mikulás krampusszal, egy tengerparti luxushotel gyerekvendégeinek vittek ajándékot.

Sajnos, mivel strandolni indultunk, fényképezőgép nem volt nálunk, ezért a fenti fotó nem a sajátunk, hanem kerestünk a netről egy hasonlót, az illusztráció kedvéért. (A fotó forrása/source of the photo: https://joannewadsworth.com)

9. nap, december 26:

A Kilim Karst Geoforest Park-ba mentünk egynapos szervezett mangrove túra keretében. Eléggé rodeózott a motorcsónakvezető, gyors ugratásokat produkált, kicsit félelmetes volt néha, de nagyon élveztük. Volt egy rész, ahol makákók voltak a parton és be is ugrott 1-2 a csónakba. Higgadtnak kellett maradni és megvárni, amíg elmennek. Mondta a túravezető, hogy elég sok problémát okoznak ezek a majmok, egyrészt elűzik a területről a ritkább majomfajok példányait, másrészt beszöknek a környéken lévő szállodákba, ha véletlenül nyitva marad az ablak, meglátják a TV-ben a saját tükörképüket, ezért szétverik a TV-t. Már vagy 40 TV-t tönkretettek.

Átmentünk csónakkal egy kis barlangon, ahol rengeteg denevér volt, éppen átfért a csónak. Ezután megálltunk egy szép finomhomokos tengerparton a thai határ közelében, de nem volt nálunk fürdőruha. Ez nem volt gond, amúgy is csak egy rövid sétára, fényképezésre, kagylógyűjtögetésre volt idő. Gyönyörű sziklák voltak mindenhol.

Volt egy rész, ahol sasok jöttek a nekik felkínált élelemre (Langkawi neve azt jelenti, hogy a sasok szigete).

A sasetetés után meglátogattunk két halfarmot, egyikben kaptunk ebédet (nem volt nagy szám), a másikban pedig érdekes halakat, rájákat, rákokat, csigákat, valamint atlanti tőrfarkúakat nézegettünk, utóbbiakat kivette a túravezető közelebbi megtekintésre.

10. nap, december 27:

Az ún. Oriental Village-hez mentünk taxival. Van itt egy híres híd (Langkawi Sky Bridge), ahová Cable car-ral lehet fölmenni. A híd elég ijesztő (ki van téve egy tábla, hogy osztrákok tervezték, gondolom megnyugtatásként), csak tyúklépésben mertünk átmenni rajta, de a látvány miatt megéri. Egész utunk során az egyetlen nem finom ebédünk itt volt az Oriental Village-ben (nyársas cuccok, máshol ezek nagyon finomak voltak).

Délutánra egy helyi utazási irodában foglaltunk dzsungeltúrát. Ennek során felerészt már a koraesti szürkületkor, majd sötétben túráztunk, hogy megfigyelhessük, mikor elkezdenek felébredni a repülőmakik (flying lemurs: ugyan nem lemur és nem is repül, hanem vitorlázik, de így hívják). Egy fiatal maláj lány volt a vezetőnk, nagyon kedves, közvetlen, szuper angollal és nagy tudással az élőlényekről. Kaptunk 2x fél liter ásványvizet, plusz szúnyogriasztót az övéből. Már előtte befújtuk magunkat, de azért a cipőkre ebből is tettünk, mert mondta a vezető, hogy sok itt a csípős feketetermesz. Egy ausztráliai nő csadorban és horgolt balettcipőben jött a dzsungeltúrára, de szerencsére megúszta a termeszeket és az alkalmatlan öltözet ellenére nem esett el a kiálló gyökerekben.

A túra egy szállodától indult, érdekes módon az állatokat a szállodától nem messze láttuk. Mondta a túravezető, hogy a dzsungelben nagyon-nagyon ritkán lehet bármilyen állatot látni, mert elrejtőznek.

Amiket láttunk: szokatlanul nagy tengeri uborkákat; repülő makikat (több helyen, érdekes módon csak nőstényeket, egyiknél  bébi is volt); makákókat; ezüst langurokat; repülő mókust; ottani kommersz szürke mókust; nagy varánuszt a fa tetején, gyümölcsevő denevéreket és egy repülő kígyót (egyik csoporttársunk vette észre; a kígyó nem mutatta be repülőtudományát, mert épp a parkolóőr bódéjában volt, de így is nagyon nagy sikere volt nálunk (az őrnél kevésbé)). Az érdekes növényeket megmutogatta a túravezető és meg is szagoltuk. Szarvascsőrű madarat sajnos nem láttunk, de a hangját hallottuk.

Másnap repülővel mentünk Penang szigetre.