Busszal mentünk Tsu-ból Tokyo-ba, mert a shinkansen szupervonat megfizethetetlenül drága lett volna. Nagyon szép volt az út, közben a Fuji hegyet is láthattuk.
Az első napunkat Tokyo-ban a felhőkarcolókkal teli Nyugat-Shinjuku-ban kezdtük. A fővárosi önkormányzat ikertornyainak (Tokio Metropolitan Government Building) kilátótermei ingyenesen látogathatók, innen élveztük a kilátást a hatalmas városra.
Shinjuku keleti része az, amit az útikönyv szerint annak is látnia kell, aki csak egy napot tud a városban tölteni. Végtelen boltok, neonfények, tömeg jellemzők itt.
Állítólag a Shibuya Crossing a világ legforgalmasabb kereszteződése, csúcsidőben különböző irányokban kb. háromezer ember kel át itt egy időben.
A Shinjuku negyedben található a hangulatos kis Hanazono Jinja.
A Shinjuku pályaudvar a világ egyik (ha nem a) legforgalmasabb pályaudvara, napi több, mint 3 és fél millió utas fordul meg ebben a többszörösen összetett, plázaszerű aluljárórésszel egybeépült állomásrendszerben. Nagyon sok időbe telt, amíg a városnézésből visszatérve megtaláltuk a csomagszekrényt, ahol a hátizsákunkat hagytuk. Addigra már eléggé kétségbe is estünk, hogy nem lesz meg, majdnem egy órát töltöttünk a kereséssel az aluljárórendszerben.
Három éjszakára foglaltunk le egy AirBNB-s garzonlakást a Setagaya negyedben, ahová a Shibuya vasútállomásról jutottunk el busszal.
Másnap reggel megnéztük a híres Hachiko szobrot. A japán akita arról híres, hogy gazdája halála után éveken keresztül minden nap kiment a vasútállomásra a gazdáját várva, ahogy korábban is tette, ott is halt meg. A kutya (és a történet) emlékére szobrot emeltek és a teret, ahol áll, szintén róla nevezték el.
Tokyo legrégebbi templomának (Senso-Ji) meglátogatása és a templomhoz vezető bazársor a modernizáció előtti Tokyo-ba viszi vissza a látogatókat. A templomhoz látványos pagoda is tartozik.
A közvetlen közelben egy nagy kertegyüttesben sok templom és szentély található (pl. Asakusa shrine).
A háttérben a Tokyo Skytree látható, amely a Burj Khalifa után a világ 2. legmagasabb épülete.
A Toshogu szentély gyönyörűen díszített Edo kori műemléképület.
A Nemzeti Múzeumot ingyen látogathattuk meg a nemzeti ünnep (a császár születésnapja) miatt. Szép és tartalmas gyűjteménnyel rendelkezik, még úgy is, hogy az egyik épülete teljesen zárva volt felújítás miatt.
A múzeum előtti téren éppen zajlott a Tokyo Táncfesztivál, így egy kicsit néztük a fellépést, később egy szökőkút peremén ülve ebéd közben pedig a mindenfelé próbáló tánccsoportokat.
Harajuku városrész a fiataloké, olyan boltokkal és szolgáltatásokkal van tele, amely direkt ezt a réteget célozza (pl. nagyon sok palacsintázó van). Ezen a környéken lehet megfigyelni a legérdekesebb öltözékeket. A csúcsidőt lekéstük, de mégis láttunk néhány "jól kiöltözött" fiatalt. Sajnos az extrémebbeket nem sikerült lefényképezni, így a magyar népviselethez hasonló ruhába öltözött szőke parókás pasast sem :(
A következő napot Nikkoban töltöttük, a bejegyzés itt található.
Másnap Tokyo legfontosabb piacán, a híres halpiacon kezdtük a városnézést. A weblapok szerint az egyik legfőbb látnivaló a Tsukiji halpiac. Ebben előtte is kételkedtünk, de egy rövid látogatás után meg is győződtünk erről. Néhány érdekességet azért láttunk (pl. egy hatalmas tonhalfej éppen akkor cserélt gazdát), meg jó néhány turistát, akik tényleg élvezték a piaci sétát. A nahai piac (Okinawa sziget) azért nagyságrendekkel érdekesebb.
A piac közelében található egy buddhista templom (Tsukiji Hongwan-ji), amely kívülről kicsit inkább egy mecsetre (vagy egyes részein burmai stílusú templomra) emlékeztetett minket. A belső szentélyrész nagyon szép, de a lehajtható bársonyhuzatos székek egészen olyanok voltak, mint egy moziteremben.Talán ez volt a legfurcsább buddhista templom, amit láttunk.
A tokyo-i Császári palota általában nem látogatható, a turisták a bejárat előtti szimbolikus Niju hidat (Nijudashi, jelentése dupla híd) szokták látogatni és fotózni. Az itt elterülő park elég látványos, önmagában elég egyszerű (csak fű és fenyők), de az összhatás nagyon jó és a háttérben álló felhőkarcolók jól feldobják a fotókat. Tokyo sem csak aszfalt és beton.
A város legfontosabb sintó szentélyének tartják a Meiji szentélyt, amelyet a modern Japán első császárának szenteltek. Márk egyik kedvenc szentélye lett a meleg barna színe és a réz tetőzete miatt. Egyébként talán az egész japán utunk során itt láttuk a legtöbb külföldi turistát, a legtöbb helyen a belföldi turisták voltak többségben.
Este visszabuszoztunk Tsu-ba.
