Végre jött egy olyan szombat, amikor nem esett az eső és el tudtunk utazni Ise-be, amely egy kis város kb. fél órára Tsu-tól. Itt található a két legnagyobb tiszteletnek örvendő sintó szentélykomplexum Japánban. A 3. ill. az 5. században alapították, azóta vallási szokások szerint húsz évente újraépítik őket. Állítólag itt őrzik a japán császári jelvények egyikét, egy tükröt.
A sintó szentélyekre jellemző, hogy parkban vagy szép természeti környezetben találhatók, ez itt is így van. Itt is volt egy kisebb krizantém-bemutató, amilyet már sok más parkban is láttunk.
Maguk az épületek számunkra csalódást okoztak, sok ugyanolyan, egyszerű épület, amelyekbe nem lehet bemenni és úgy néznek ki, mint egy arany tetőgerendás istálló. Több, mint egy órát gyalogoltunk a két szentélykomplexum között, de a másik, nagyobb szentélyegyüttesben is pont ugyanilyen épületek vannak. A sintó vallású látogatóknak biztosan csodálatos és nagyon fontos élmény, de mi ezt nem éreztük át. Az épületeket körülvevő környezet viszont tényleg szép, tavak és hatalmas fák között sétálhattunk.
A két nagy szentélyegyüttes közötti hosszú gyalogút során utunkba esett egy templom (Isenenho tempom) és egy szentély (Sarume szentély), amelyeket egyáltalán nem említ sem az útikönyv, sem a Tripadvisor, pedig ezek nagyon szépek.
A belső szentélyegyütteshez közel található egy városrész, ahol az Edo korszakra emlékeztető épületeket és utcákat építettek fel. Tele van boltokkal, éttermekkel és turistákkal, de nagyon hangulatos.
A belső szentély központi épülete azért jól néz ki. Ezt a stílust állítólag semmilyen másik épület építéséhez nem használják, kizárólag itt engedélyezik.
Néhány turistalátványosságnál lehetőség van kimonó kölcsönzésére. Itt is láttunk így felöltözött lányokat, kényelmetlennek tűnő fából készült szandálban tipegni.
A szentélyek után a közeli Toba városba vonatoztunk, ahol a Mikimoto gyöngymúzeumot látogattuk meg. Toba-ban sikerült először a világon mesterségesen gyöngyöket létrehozni. A múzeum a gyöngytenyésztés folyamatát, a gyöngyök típusait, a kagylófajokat és a gyöngyökből készült ékszerek előállítását mutatja be, nagyon érdekes.
Egy bemutató keretében azt is láthattuk, hogy hogyan hozzák fel a felszínre a gyöngyhalász nők a kagylókat. Nagyon hideg volt, sajnáltuk őket…
Egy harmadik kisebb városba utazva a Meoto-Iwa-t, a sziklaházaspárt látogattuk meg. A "sziklaházaspár" a tengerben álló két kő, amelyeket díszes kötéllel kapcsoltak egymáshoz. Már besötétedett, mire odaértünk, de nagy szerencsénk volt. Pár perc után kiderült, hogy miért van a kőnél sok fotóállvánnyal várakozó turista: a felkelő Hold a két szikla között jelent meg. Nagyon szép volt. A látványt fokozták a viharos szél okozta hullámok, amelyek a partnak csapódva néha a nézőközönséget is megpermetezték.
Hazafelé a vonattal kevéssé voltunk szerencsések, sokat kellett várnunk a hidegben.
