Az Okinawa-ról való érkezésünk utáni napon feltűnően "üres" volt a labor. A nap végén derült ki, hogy Susumu csoportja mintagyűjtésen volt. Tőlünk pedig kérdezte, hogy másnap reggel tudunk-e terepre menni, természetesen semennyire nem ellenkeztünk (csak nem értettük, hogy mire a hirtelen döntés és DNS kivonás szempontjából a gyűjtés idejét nem tartottuk praktikusnak). Az út látványos, hegyes-völgyes, teaültetvényes, bambuszerdős. A Nagoyai Botanikus Kert mellé mentünk lisztharmat-mintákat gyűjteni, mivel a fajt, amit kerestünk, Susumu itt találta meg először.

Kint nem találtuk, ezért vettünk (vett nekünk) jegyet a botanikus kertbe, ami állatkertbe való belépésre is jogosít. Így történt, hogy mintagyűjtés címen koalákat is néztünk…

A gyűjtés nem volt teljesen sikertelen, mert találtunk más mintákat, de a kerten belüli kereséssel sem találtuk meg a leginkább keresett fajt, így a következő héten más helyen keressük tovább. Este az olasz srácok kérdezték, hogy elmennénk-e egy sörre. Dia fáradt volt, mert már nagyon késő volt, amikor hazaértünk, mert a gyűjtés után még frissen feldolgoztuk a mintákat, így otthon maradt. Én vállalkoztam, de közben szóltak, hogy éjszaka egy szülést mennek megnézni a kórházba, amikor jelzik nekik, hogy jöjjenek. Elsétáltunk a belvárosba, már elkezdtünk nézegetni, melyik helyre üljünk be, amikor csörgött Martino telefonja, így indulhattunk is vissza. Útközben egy kisboltban vásárolt sörrel vigasztalódtunk. A szülés hajnali hatig tartott…