Vasárnap egész nap esett, ezért megint nem mentünk Ise-be. Sajnos nagyon sokat esik az eső, szünet nélkül egész nap. Bolognai szószt akartunk csinálni spagettivel, de a végeredmény egyáltalán nem hasonlított a bolognaihoz, mert nem találtunk normális paradicsomszószt. Azt hittük, hogy azt veszünk, de kiderült, hogy valami félkész szósz, kevés paradicsommal. Azért ehető volt, az olaszokat is megvendégeltük belőle. A tészta azért is esett jól, mivel a menzán kínált ételek többsége eléggé egyhangú, kicsit hasonlóak az otthoni gyorsfagyasztott húskészítményekhez, csak kevésbé ízesek.

Az érdeklődésre való tekintettel ebéd után élménybeszámolót és fényképnézegetést tartottunk a malajziai nászutunkról. Vacsorázni egy shusivendéglőbe mentünk, mivel ez volt Michele utolsó itt töltött estéje, ez volt a búcsúvacsora.  Ebben az étteremben érintőképernyőn kell rendelni az ételeket, kis adagonként, amelyeket az asztalok között mozgó futószalag szállít ki (ez a megoldás igen gyakori a sushi éttermekben). Majdnem két hét telt el, mióta Japánban vagyunk, de most ettünk először sushi-t. A kedvencünk a sajtos-garnélás és a sajtos-lazacos nigiri (meg persze a desszert) voltak, de itt kóstoltam (Márk) életemben először tengeri sün(ivarmirigye)t és mindketten angolnát. Ez utóbbi szintén elképesztően finom volt.