Már korábban is terveztük, akkor nem sikerült, azonban most meglátogathattuk Miskolc két, kevésbé ismert, de annál érdekesebb ortodox emlékét, a Szentháromság templomot és a Magyar Ortodox Egyházi Múzeumot.

Először is kezdjük azzal, hogy mi is az ortodox, vagy görögkeleti kereszténység? 1054-ig egy, nagyjából egységes keresztény egyház létezett. Azonban ekkor a római pápa és a konstantinápolyi pátriárka között fennálló politikai és teológiai nézeteltérések már addig fajultak, hogy kölcsönösen kiközösítették egymást, megindítva a két fél egyház máig helyrehozatlan eltávolodását egymástól. A kiátkozást 1965-ben feloldották, ez persze még egyáltalán nem jelenti az újraegyesülést. A legtöbb dogmatikai kérdésben egyetért a két egyház, de vannak fontos különbségek például a liturgiában. Ami a szervezetet illeti, míg a nyugati egyház feje a pápa, a keleti egyházak nem alkotnak egységet, hanem önálló részekből állnak, mint pl. a Görög ortodox egyház, Orosz ortodox egyház.

A Szentháromság templom

Egy nagyon felkészült úr vezetett körbe minket a templomban. Az volt az első kérdése, hogy honnan jöttünk, mert állítólag a miskolciak számára kevésbé ismert a templom, és az tud inkább róla, aki turistaként érkezik, és előre utánanéz a látnivalóknak.

Alaposan mesélt, de nem tűnt hosszadalmasnak, mivel érdekesen és az összefüggéseket megmagyarázva ismertetett meg minket a tudnivalókkal. Talán csak azért volt egy kissé kellemetlen, mert az nem tudtuk, hogy mekkora a múzeum, ezért néha eszembe jutott, hogy nehogy a szöveg a múzeumnézés rovására menjen a közeli zárás miatt.

A templom történetének előzménye még a magyarországi török kor előtt kezdődött. A törökök a hódításaik során a birodalmukhoz csatoltak egy sor ortodox vallású népet, akikből kikerültek azok a kereskedők is, akik a török és az európai területek, így Magyarország közötti kereskedést bonyolították. A törököket ugyan Magyarországról kiűzték a 17. század végére, de a főként görög származású ortodox kereskedők maradtak, sőt az idők alatt anyagilag is megerősödtek. II. József király engedett a római katolikus vallási sovinizmusból, és más vallásoknak is engedélyezte a templomok építését. Mivel a görög közösségnek megvoltak az anyagi lehetőségei egy saját templomot építeni, azonnal igyekeztek is élni a lehetősséggel. Mivel abban a korban a barokk volt a divatos stílus, így tervezték meg, majd építették fel a templomot. Ennek a helyzetnek a következménye a templombelső egyedisége. Görög hagyományok alapján épült templom, de alapvetően a Nyugat-Európára és a római katolikus templomokra jellemző barokk díszítéssel, így létrehozva ezt a különleges egyveleget, ami a szemünk elé tárul, amikor belépünk a több, mint kétszáz éves épületbe.

A fantasztikusan szép, 16 méter magas ikonosztázt gazdag barokk aranyozás díszíti; találhatók benne hagyományos stílusú ikonok és a nyugat-európai festészetre jellemző képek is.

A nyugati stílusjegyek beépítése az ország római katolikus lakosságához való hasonulást, egyenlőséget fejezi ki. Ennek legérdekesebb példája, hogy még szószéket és karzatot is építettek a templomba, pedig azokat az ortodox liturgia egyáltalán nem használja, ezért ebből a szempontból feleslegesen vannak ott.

Az ikonosztáztól nem messze, egy kitüntetett helyen egy régi ikont függesztettek a falra. A képet még állítólag II. Katalin cárnő adományozta a közösségnek. Az érdekessége, hogy körülötte ezüstből készült testrészeket szimbolizáló kicsi plakkok vannak kifüggesztve. A ortodox hívek, akik csodálatos gyógyulásokon estek át, a hagyományos módon felaggatták a kép mellé a gyógyult szervük ezüstből készített mását.

A templomra ráférne egy kis felújítás, de ez rengeteg pénzbe kerülne, amire sajnos jelenleg nincsen keret. Ettől függetlenül mindenképpen érdemes megnézni ezt a sok szempontból egyedülálló templomot.

Magyar Ortodox Egyházi Múzeum

A múzeum épülete egykor a görög közösség iskolája volt, amelyet egy gazdag kereskedő saját költségén építtetett számukra. A múzeum a 17.-18. században betelepült ortodox lakosság kulturális és egyházművészeti örökségét mutatja be, kisebb részén pedig a közösség iskolájának, oktatásának története látható.

A múzeum egy hosszabb folyosóból és három teremből áll, a kiállított tárgyaknak és a színvonalas vezetésnek köszönhetően nagyon jó élményt nyújt. A folyosón található egyik legérdekesebb tárgy egy iskolai dolgozat a 19. század közepéről, amelyben dél-amerikai állatokról van szó! A gyerekek szép színes madarakkal és lajhárral díszítették a görög szöveg körül a lapot.

Az első teremben ötvösműveket, valamint a falakon körben az ikongyűjteményt láthatjuk. A 18. század közepén Magyarországon (egészen pontosan Ráckevén) is működött egy komplett ikonfestő műhely. Ebből, és közel-keleti, valamint orosz és szerb műhelyekből is láthatók festmények.

A második terem főként díszes liturgikus ruhákat, valamit ezüst ötvösműveket mutat be. Ezek közül a legfinomabban díszítettek az ún. Athosz keresztek. Ezek szerzetesek által aprólékosan faragott fakeresztek, amelyeket zarándokok hoztak haza Athosz félszigetéről, majd hazai ötvösökkel díszes ezüst foglalatot készíttettek köréjük.

A harmadik terembe lépve olyan érzésünk volt, mintha egy ortodox kápolnába lépnénk. Kiderült, hogy nem csak az elrendezés olyan, hanem télen, mikor a templomban nagyon hideg van, tényleg használják is szertartásokhoz, ugyanis teljes mértékben megfelel az ehhez szükséges feltételeknek.

Az itteni legérdekesebb kiállított tárgyak az ereklyetartó szövetnyomatok, amelyek valójában az ortodox templomok felszentelési ikonjai. Ezeket rézmetszetek alapján nyomtatták selyemre, vagy vászonra, a templom birtokában lévő apró ereklyét pedig a szövetbe varrták. 

Nagyon örülök, hogy megnéztük a templomot és a múzeumot. Őszintén szólva várakozáson felüli volt a program, nagyon jó két órában volt részünk, amíg itt voltunk.