A Mercedes Múzeum egy kilenc emeletes épület, a kiállítás megtekintése fentről kezdődik és lejtős spirálban kell lefelé haladni az épületben. Az egyes termek a Mercedes-Benz márka történetét mesélik el. Például azt, hogy a Mercedes márkanevet Emil Jellinek, egy autókereskedéssel is foglalkozó vállalkozó adta az autóknak a lánya neve után, mert úgy érezte, hogy ez a név szerencsét hoz. Igaza lett…

A múzeum nagyobb, szalonszerű részeiben maguk az autók vannak kiállítva tematikus csoportokban, mint pl. az utazásra használt gépjárművek, mint a buszok, illetve a szolgáltatójárművek, mint a mentőautók és tűzoltóautók, és a hírességek, mint II. János Pál pápa autója és a Jurassic Park első részének sínen közlekedő autói. Elég jól elszórakoztunk, néhány járműbe be is lehet mászni. 

A csigavonalban lefelé vezető úton a fal mentén végighalad egy táblasorozat, amit legalább annyira élveztem, mint a múzeum többi részét. Ennek segítségével bemutatják a 20. századi történelem fontos eseményeit (a technikatörténeten túl), a Wright-testvérek repülésétől Csernobilon át az emberi genom meghatározásáig.

Minden cuccunkat le kellett adni a ruhatárban, és a látogatás közben nem lehetett kivenni, majd újra beadni. Délután három körül Dia rosszul lett az éhségtől, majdnem elájult és folytak a könnyei. Amikor végre leértünk az étteremhez, ahol a vendéglátóink terve szerint egyébként is ebédeltünk volna, egy szomszéd asztal kosarából kellett elszedni a kenyeret egy kis azonnali gyorssegély miatt, míg megérkezik a rendekésünk. A rántott hús, meg a halas saláta nem volt rossz, de persze olcsó sem, saját elhatározásunk alapján nem ettünk volna a múzeumi étteremben.