Népesség

Az Egyesült Arab Emírségeket hét emírség alkotja. Majdnem 10 milliós lakosságából kevesebb, mint 20% az emirati állampolgár. A többiek mind bevándorlók, akik letelepedési engedélyt kapnak, de állampolgárságot nem kaphatnak, azt nagyon nehéz megszerezni, még hosszú munkaviszony után is. A legtöbb vendégmunkás indiai és perzsa, pakisztáni, de sok a bangladesi, filippínó és afrikai is. Ritka, hogy egy emirati lakos külföldivel kössön házasságot, a külföldi fél a házasság után sem kap emirati állampolgárságot és a gyerekeik is csak 18 éves koruk után. 

Nyelv

Dubajban mindenki, de tényleg mindeni beszél angolul, hiszen a vendégmunkások nagy része nem tud arabul és fontos, hogy megértsék egymást. Al-Ainban és Abu Dhabiban azért lehet olyanokkal találkozni, akik egy árva szót sem, vagy nagyon keveset értenek angolul. Az egyes vendégmunkás csoportok saját nyelvüket használják, így a hindi, urdu, fárszi, fillippínó és egyéb nyelveket is gyakran hallani az utcákon és a középületekben.

Vallás

A legfőbb vallás az országban természetesen az iszlám, főleg a szunnita változata, de a keresztény, hindu, szikh, buddhista és egyéb vallásúak is gyakorolhatják a vallásukat, építhetnek templomokat.

Öltözködés

Az emirati lakosok általában a hagyományos ruháikat viselik. A férfiak hosszú, általában fehér színű ruhát és fehér, kockás vagy egyéb színű kendőből és egy kettős gyűrűből álló fejfedőt (de néha ehelyett baseballspakát vagy semmit) viselnek. A nők egy hosszú ujjú, hosszú köpenyszerű felsőruházatot, ún. abayát és shaylának nevezett fejkendőt viselnek, mindkettő legtöbbször fekete színű. A shayla sokszor nem fedi a nyak felső részét, átmenetet képvisel a modern irániak lazán a fejre dobott, nyakat nem takaró kendője és a nem emirati arabok szorosan, több rétegben fejre tekert kendője között. A nikáb is előfordul, de nem gyakori.

A pakisztáni és valószínűleg bangladesi férfiak többsége jellegzetes, hosszú tunikaszerű felsőrészben és ugyanolyan anyagból varrt nadrágban jár, a dél-ázsiai nők is többnyire tradicionális öltözékeiket viselik.

A legtöbb turista Oroszországból és Németországból érkezik. Megdöbbentett, hogy milyen ordenáré módon öltözködnek a német nők az Emirátusokban, szinte kivétel nélkül, az idősebbek is. Az illemre (és a jóízlésre) fittyet hányva picsagyatyában és spagettipántos topban közlekednek, még a mecsetek kertjében is képesek így parádézni.

A közlekedési eszközökön és az épületekben többnyire nagyon erős a légkondi, illendő ruházat mellett is jól jön egy-két plusz kardigán vagy pulcsi és sál mindenképpen. A külvárosi buszmegállók közül sok a légkondicionált, zárt várakozó helyiség.

Pénz

A hivatalos pénznem az Egyesült Arab Emírségekbeli Dirham (AED). 1 Dirham kb. 84-85 Ft-nak felel meg. Sok helyen lehet kártyával fizetni, de sok helyen meglepő, hogy nem, pl. reptéri buszkártyák vásárlásakor, egyéb buszkártya automatáknál, néhány étteremben és az Abu Dhabi taxikban sem; a piacon pedig nem is próbálkoztunk a kártyával.

Közlekedés 

A helyiek általában nagy autókkal, sok esetben terepjárókkal közlekednek. Gyakori a luxuskategóriás autók felbukkanása. Dubaj legnagyobb részén érződik, hogy nem igazán gondolnak a gyalogosokra. Valahol érthető, mert senki nem akar a hőségben gyalogolni, meg mindenkinek, aki igazán számít, van autója, vagy megy taxival, mert megfizetheti, és egyébként is minden legyen hatalmas, megalomán. A modern, felhőkarcolós részeken tehát a hátizsákos, gyaloglós turisták egy kicsit hátrányban vannak, mert hatalmas autóút-komplexumok vannak, nagyok a távolságok, viszont sok helyen van taxiállomás. A régi negyedek, Bur Dubai és Deira azért természetesen más, mivel amikor ezek a városrészek kialakultak, az autók (sőt, a kőolajkitermelés) még nem voltak sehol.

Sok helyen olvastuk, hogy olcsó a taxi, de azért olcsónak nem mondanánk. Sok turista csak taxival közlekedik Dubajban, pedig elég jó és nem is feltétlenül lassabb a tömegközlekedés. Mi egyszer sem taxiztuk Dubajban, hanem főleg tömegközlekedéssel és Hop On Hop Off busszal utaztunk. Al-Ainben és Abu Dhabiban viszont néha kénytelenek voltunk taxizni. Itt érdemes megjegyezni, hogy ezekben a taxikban nem lehet bankkártyával fizetni.

Dubaj útvonalai be vannak táplálva a Google útvonaltervezőjébe, Abu Dhabi esetén viszont nincsenek. Emiatt az útvonaltervezés nehézkesebb, másik, kevésbé kényelmesen használható módon lehet megtervezni az utazást. A legjobban használható talán a www.darb.ae/darbweb/map-viewer.html volt, illetve ennek a telefonos applikáció változata.

A metrók elején található egy olyan kocsi, ami csak nőknek és kiskorú gyermekeiknek van fenntartva, jelölve van a peronon, hogy melyik ez a kocsi. Van egy aranykártya tulajdonosoknak (plusz költséges, minden jegy az alapár duplája) fenntartott kocsi is, ami sokszor üres. A többi kocsiban főleg férfiak utaznak, de párok, egyedül utazó nők is utazhatnak.

A buszokon az első és második ajtó közti rész nőknek van fenntartva, ott a sofőrön kívül férfi nem tartózkodhat, illetve néhány buszon a csak nők felirat helyett családi hely szerepel a négyes üléseknél, itt gondolom ülhet férfi, de kizárólag a feleségével és gyerekeivel. A második ajtó előtti üléssor előtt gyakran van egy besötétített üveglap, ilyenkor ezekre az ülésekre ülhetnek párok vagy férfiak. Középtájon is előfordulnak párok, de a busz hátsó részén mindig csak férfiak utaznak. Sokkal kevesebb hely van a nőknek, általában még sincs tele a buszokon a női rész, mert eleve sokkal kevesebb nő él az Emirátusokban, hiszen sok vendégmunkásnak a hazájában él a családja.

Meglepő, hogy az országban az egészségügyi dolgozók a munkaegyenruhájukban utaznak a tömegközlekedési eszközökön (és nem csak hazafelé), ez egyáltalán nem higiénikus, sőt fertőzésveszélyes lehet.

Elég bonyolultnak találtuk a tömegközlekedésre használatos kártyák rendszerét. Többféle típusú kártya van. Még itthon kiszámoltuk, hogy milyen kártyák érik meg nekünk leginkább. Hiába nem névreszóló, minden embernek külön kártyát kell váltani, nem lehet ugyanazt a kártyát kétszer lehúzni. A sofőrnél nem lehet jegyet venni semmilyen közlekedési eszközön (van olyan infó a neten, hogy Abu Dhabiban lehet, de az már egy-két éve megszűnt), viszont automaták és jegykiadó pénztárak sok helyen vannak a metróaluljárókban, és a pénztárak elég sokáig nyitva is vannak. Beszálláskor és kiszálláskor is csippantani kell a kártyát, buszokon is, metróbejáratnál is. Le/kiszálláskor mutatja a "csippantógép", hogy mennyi rátöltött pénzt vont le az utazásért és mennyi maradt a kártyán.

Dubaj, Nol kártyák

Van olyan piros kártya 2 AED-ért, amire 10 jegy tölthető, 4/6/8.5 AED egy utazás ára egy/két/bárhány zónás útra, ezekkel átszállni nem lehet. Az Al-Maktoum reptér pl. két zónára van Bur Dubaitól, ezért a legdrágább jegyre van szükség, ha oda tartunk. Dubaj Al-Maktoum repülőtérről a tömegközlekedéssel a városba jutást lásd alább az érkezés fejezetnél.

Ha a napijegy éri meg jobban (20 AED), ahhoz egy másik piros kártya kell szintén 2 AED-ért, mivel a piros kártyára csak egyféle típusú jegyet tölteni, vagy sima vonaljegyeket, vagy napijegyet, mindkét típusút nem. A napijegyes piros kártya is újratölthető, de csak napijeggyel.

Van ezüst kártya 25 AED-ért, amiből 19 AED használható és ezen felül bármekkora leutazható összeggel fel lehet tölteni. Ezzel 3/5/7.5 AED-re csökken a különböző zónákba érvényes utazások ára - azaz hat út után hozza vissza az árát. Ezzel a kártyával ha leszállás után 30 percen belül átszállunk egy másik járműre, akkor azt egy utazásnak számolja. Az ezüst kártyával lehet utazni a távolsági buszokon (Abu Dhabi, Al-Ain (mindkettő 25 AED/irány) és hasonlók) és a különleges árazású járatokon is (Global Village buszjegy 10 AED, Miracle Garden buszjegy 5 AED), ezekben az esetekben automatikusan a megfelelő összeget vonja le leszálláskor.

Létezik 7 napos 2 zónás bérlet 80 AED-ért, de ennek használatához 70 AED-es kék kártyát kell vásárolni, amiből 20 AED a felhasználható kredit. Valószínűleg csak helyi lakosoknak éri meg megvenni a drága kék kártyát.

Nagyon fontos, hogy bármilyen kártyát is használunk, csak úgy kezdhetünk meg utazást, ha minimum 7,5 AED van a kártyán (mert a beléptető rendszer nem tudja, hogy milyen messzire utazunk). Így sajnos sokszor nem kikerülhető, hogy maradjon pénz a kártyánkon, amit nem használunk fel. Úgy kerülhető el, ha az utolsó utazásunk messzire történik, pl. Dubajból Abu Dhabiba vagy városon belül nagyobb távolságra.

Ennyit sikerült kideríteni a közlekedési kártyákról, de maradtak még homályos pontok és más speciális járatoknak más lehet a díjazása.

Al-Ain és Abu Dhabi, Hafilat kártya

Mindkét városban érvényes. Van hét napos verzió, 30 AED-ért és van egy másik fajta, amire többször rátölthetünk bármilyen összeget. A kártyát meg lehet automatából vásárolni (csak készpénzt fogad el), de a „recharge” (töltés) funkción belül, és ott sincs rá külön menüpont, amiből kiderül, hogyha még nincs kártyád, akkor mi a teendő. Ez nincs leírva és nagyon nem egyértelmű, sőt félrevezető. Sokat szívtunk, és persze pénzt is buktunk emiatt, információ és pénztár meg általában nincs. Ugyanúgy kell indítani a kártyavásárlást, mintha csak töltés lenne, viszont érzékeli a gép, hogy nem raksz be kártyát és ad egyet.

Étkezés

Indiai vagy egyéb dél-ázsiai éttermet, büféket nagyon könnyű találni, mást egyáltalán nem könnyű a plázákat leszámítva. Bur Dubai-ban és Deirában könnyen magyarországi árakon, vagy még olcsóbban (10-15 AED) lehet enni. A modern felhőkarcolós részeken sokkal drágább az étel (meg persze a szállás is). Az éttermek és boltok sokáig nyitva tartanak, sok éjjel-nappali bolt és étterem is található.

Mosdók

Sok helyen van nyilvános mosdó, csak ingyeneset láttunk. A plázákban, mecseteknél, pályaudvarokon, metrómegállókban mindig van ingyenes, mégis tiszta mosdó. A koronavírus miatt sok helyen kézfertőtlenítő gélt helyeztek ki, így egyes buszokon, múzeumokban, plázákban. Azt tapasztaltuk, hogy egyébként sem köhögnek össze-vissza a légtérbe az emberek, mint otthon.