Valamelyik hírportálon láttuk, hogy kis binturongok születtek a Szegedi vadasparkban és csak a hónap végéig láthatók, utána másik állatkertbe kerülnek. A binturong egy ázsiai cibetmacskaféle és hihetetlenül aranyos (képeken meg természetfilmekben láttuk korábban). Hirtelen felindulásból vonatra pattantunk és elmentünk Szegedre, úgyis régóta készültünk megnézni a Vadasparkot. Többször is voltunk már a városban, de a Vadaspark valahogy mindig kimaradt. Megnéztük a Dómot, még mindig olyan gyönyörű, mint amire emlékeztünk.

Ettünk egy gyors török kaját útközben, aztán a Vadasparkhoz villamosoztunk. (A Dugonics tértől a 3-as villamos visz a Vadasparkhoz.) Nagy (Magyarország legnagyobb területű állatkertje) és kellemes a vadaspark, jópár olyan különleges állat is van itt, ami más magyarországi állatkertekben nincs, pl. erdei kutya, törpe lajhármaki és sörényes farkas. Fő specialitásuk a ritka és veszélyeztetett fajok tartása. Különösen dél-amerikai gyűjteményben erősek, hiszen sok selyemmajom-fajjal és mind a négy lámafélével (alpaka, vikunya, guanakó és láma) találkozhatunk.

Már végigjártuk az egész vadasparkot, de nem találtuk sehol a binturongokat. Két alkalmazottat megkérdeztünk, de egyik sem tudott érdemben segíteni. Egyikük azt mondta, hogy mintha le lenne zárva az a rész, mert kidőlt egy fa, de nem volt benne biztos. Visszaballagtunk a pénztárhoz, ahol megtudtuk, hogy valóban pont az az egy rész van lezárva, amiért jöttünk. Pechesek voltunk, de azért persze érdekes volt a többi rész is, így nem bántuk meg a hirtelen jött kirándulást.

Még aznap este visszavonatoztunk Budapestre.