4. nap - Napfelkelte és Angkor nagy kör

Szándékosan nem egymás utáni napokra tettük az Angkor kis és nagy kört, hogy jobban tudjuk élvezni és értékelni a látványt, elkerülve ezzel az ún. "templomfáradtság" jelenséget.

A szállásunkon lehetett kérni csomagolt reggelit, amelyet direkt a napfelkeltére igyekvő, vagy más miatt korán kelő vendégeknek találtak ki. Mi is kértük arra a hajnalra, amikor napfelkeltét akartunk nézni. Jon javaslatára Angkor Wathoz mentünk, annak ellenére, hogy ezt általában a netes infók nem javasolták a tömeg miatt. Jon szerint még tömeg ellenére is itt a legjobb a napfelkelte, így rábíztuk ezt a döntést. Egyáltalán nem volt tömegérzés, mert bár sokan voltak, a hatalmas területen eloszlott a sok ember. Elég korán odaértünk, sokáig helyezkedtünk, és még így is elég sokat vártunk a napfelkeltére. Angkor Wat mögötti megjelenése után kis idővel eltűnt a Nap a felhők mögött, de szerencsénk volt, hogy legalább egy rövid ideig látható volt. 

A piknikreggelit ott, Angkor Wat udvarán ettük meg. Ekkor vettük észre, hogy bár a szálláson aranyosan megkérdezték, milyen reggelit csomagoljanak a néhány választható opció közül, mindkettőnknek más volt a dobozkájában… Néhány más turista is ott evett, emiatt a majmok elkezdtek a kajás dobozok felé gyűlni. Nem jöttek igazán közel, és az őrök néha el is ijesztették őket, de amikor a szemetet bedobtuk a kukába, bemásztak, kiszedték, kinyitották a dobozt és kinyalogatták belőle a maradék margarint és lekvárt.

Ez nem is a legnagyobb baj, de persze miután már nem kell nekik belőle semmi, szétszórják a szemetet, ezért a végére olyan volt a kuka környéke, mintha nem raktuk volna be a kukába a szemetünket, hanem mellé szórtuk volna, ezért újra össze kellett szednünk. Persze más majmok újra meg újra kibányászták.

Egyébként volt pár kismajom is, a turisták pedig nem tudtak betelni a majmok látványával (és persze mi sem).

A napközben megtekintett templomok:

Preah Khan: hatalmas egykori templom- és kolostorkomplexum.

Neak Pean: eredetileg gyógyító célokra készített kis „kórháztemplom”, amely egy kis tóban áll. Az odavezető út egy mocsaras víztározó területen átívelő pallókból összerakott híd. Olyan a tájkép, mint amit a dinoszauruszos könyvekben lehet látni. A templom környékén nagyon sok tyúk volt pipikkel.

Krol Ko: pici templom, sajnos nem találtunk róla jó képet.

Ta Som: egy kisebb, de nagyon jól kinéző templom. Jellegzetessége, hogy az egyik gopurán (bejárati torony) egy fojtó füge nőtt. Itt találkoztunk a legtöbb árussal, amelyek sokféle nyelven, köztük magyarul is mondták az árakat.

East Mebon: egy három szintes templomhegy, ami eredetileg egy szigetként emelkedett ki a ma már kiszáradt hatalmas víztározó vizéből. Jellegzetes díszítőelemei az elefánt szobrok.

Pre Rup: ez is egy több szintes templomhegy, csak még több lépcsővel. Egy nagy helyi család ünneplőbe öltözve majdnem minden lépcsősoron fényképezkedett, így elég lassan jutottunk fel.

A délelőtt folyamán láttuk, hogy néhány templomnál egészen kis gyerekek árulnak hűtőmágnest és képeslapokat, nem jó ezt látni. Kérdésünkre Jon azt mondta, hogy járnak iskolába ezek a gyerekek, csak délután van a tanítás a gyerekek egy részének, ez legalább egy kicsit megnyugtató.

Nehezen tudtuk megértetni Jonnal, hogy nem étteremben akarunk enni Angkorban, hanem valami streetfood-ot. Azt mondta, nincs a környéken olyan, de mi tudtuk, hogy van, hiszen az előző napokban többet is láttunk. Végül pont elhaladtunk egy nagy nyársas kisütős hely előtt. Mindhármunknak vettünk sült harcsákat, rizst, meg töltött békát, hogy kipróbáljunk valami extrémet is. Sajnos sült kígyóval nem találkoztunk sehol az országban, pedig nagyon ki szerettük volna próbálni. Azt mondta Jon, hogy az a típus, amit lehet árusítani, csak az esős évszakban van. A helyiek más típusúakat is esznek, de az illegális. Letelepedtünk a Srah Srang víztározó partjához és elfogyasztottuk a sült dolgokat. A béka borzalmas volt, valami nagyon nem finom fűszerezésű darált hússal volt töltve, amiben apró csontdarabok is voltak. A hal meg teljesen ízetlen volt. Az ott lévő szelíd kóbor kutyusok nagyon örültek a halfejeknek.

Utolsó templomként még megnéztük a Banteay Kdei-t, ami egy nagyobb, látványos templom, kevés turistával.

Hazafelé meg akartuk nézni az APOPO Visitor Center-t, de pechünk volt, mert áramszünet miatt zárva találtuk.

Helyette megnéztük az MGC Asian Traditional Textiles múzeumot. Jon még nem is hallott erről a múzeumról, bejött velünk megnézni. Először úgy tűnt, hogy ez is zárva van, mert kívülről nagyon kihaltnak nézett ki, de bejutottunk. Jó kis kb. egy órás program, minden teremben van egy-egy vezető, érdekes dolgokat mondanak és a kiállított anyagok és öltözetek is szépek. Valószínűleg nem lehetett fényképezni, mert egy fotót sem találtunk.

Mivel napfelkeltés túra volt és nagyon korán keltünk, viszonylag korán is végeztünk a programmal, aludtunk egy kicsit délután.

Este 6-ra kellett mennünk a Kulen II étterembe, ahová előzőleg Jon foglalt nekünk helyet, mikor kérdeztük, hogy hová érdemes menni Apsara táncbemutatót nézni. A templomok domborművein látható apsarák mozdulatai alapján rekonstruáltak egy táncformát, amit ma apsara táncnak neveznek. Ez egy lassú táncforma, melyben a kézmozdulatokon van a hangsúly, amelyekkel történeteket jelenítenek meg.

Kb. 20 perc alatt gyalog odaértünk a szállásunkról. Ebben az étteremben korlátlan svédasztalos fogyasztás van a táncbemutató előtt és közben is, de addigra már úgyis teleeszi magát az ember. A kaja és táncbemutató ára 12 USD/fő, ital nincs benne az árban. Mi aljas módon az ott lévő pohárba beletöltöttük a palackunkból a vizet és senki meg nem mondta látszatra, hogy nem rendeltük. Nagyon jó helyünk volt, pont a színpad előtt egy két személyes asztal. Csak néhány ilyen volt, a többi nagyon nagy asztal volt, mint az esküvőkön. Nem egy gasztronómiai csúcs, de finomak és változatosak voltak az ételek. Voltak gyümölcsök, sütemények is. Nagyon tetszett a táncelőadás, érdekes volt. Kb. egy órás volt a műsor és nem csak apsara táncok, hanem modernebb néptáncok is voltak, mind élőzenére.

Az előadás közben sajnos elromlott a fényképezőgépünk. A továbbiakban már csak egy telefonnal tudtunk fotózni.

Hazafelé benéztünk két nagyobb élelmiszerboltba venni pár útikaját napközbenre. A szállásunk mellett amúgy volt egy kisebb bolt, ahol jó áron lehet banán, mangó és édesburgonya chipset venni.