Éjszakai buszozás Siem Reap-ből Sihanoukville-be majd komp Sanloemre

Éjszakai busszal mentünk Sihanoukville-be. A buszra előre, neten foglaltuk a jegyet (Giant Ibis). A buszban egyik oldalt kétszemélyes, a másikon szimpla matracok vannak az ülések helyett és van emeleti ágysor is.

Volt kispárna és egy nagyon vékony pléd, egyáltalán nem tiszta. Nagy nehezen elhelyezkedtünk, próbáltam kizárni a mögöttünk fekvő német srácok lábszagát, de a bűzforrás a fejemtől volt tíz centire, így nem igazán sikerült. A légkondi iszonyú hideget fújt, ezért a mellettünk lévő kifújót elfedtük egy zipptasak és szigetelőszalag segítségével.

Még így is nagyon hideg volt, pedig készültünk erre a fura trópusi buszhűtő mániára előre és több szarongot is vittünk takarónak meg több pulóvert, szerencsére köztük kapucnisat is. Valamennyit aludtunk, majd egyszercsak arra ébredtünk, hogy szerelik alattunk buszt, mert nem tud tovább menni és már nincs is hideg, mert nem megy a légkondi. Ez még egyszer megismétlődött. A busz mosdója nagyon gáz volt, bezárni nem lehetett, folyt a WC tartályból a víz (szerencsére nem szennyvíz), ezért úszott az egész helyiség, cserébe viszont nem lehetett lehúzni és világítás sem volt. A buszban nem lehetett cipőt viselni, már a felszálláskor le kellett venni és mivel nem volt mosdószünet, kénytelenek voltunk mezítláb a vízben tocsogva telefonnal világítva használni a mosdót, majd lábat fertőtleníteni. Szóval nem volt egy leányálom ez a buszút, de legalább tudtunk aludni.

A kényszerpihenők miatt késéssel érkezett a busz Sihanoukville-be és nekünk sietnünk kellett, mert előre megvettük neten a kompjegyet. Tuktukkal mentünk a kikötőbe, amelynek környéke kellemes látványt nyújt.

Nagyon pórul jártunk az előre megváltott kompjeggyel (Speed Ferry Cambodia). Egy összefoglaló weboldal szerint ez a legmegbízhatóbb cég, de már az összes másik cég kompja elindult, mi meg várhattunk majdnem két órát, mire végre elindultunk.

Ez azért is gond volt, mert a Sanloem-i szállásunk ingyenes csónaktranszfert biztosított, reméltem, legalább ők értesültek róla, hogy ennyit késik a komp és nem várt ránk nagyon sokat a csónakos srác.

Pár perces csónakút volt csak a szállásig, de közben kétszer hajókötél tekeredett a kormánylapátra. Ilyet sajnos később is láttunk. A srác leszedegette a kötelet, de teljesen érthetetlen módon utána visszadobta a tengerbe. Nem tudom, miért nem gondolkoznak és nem esik le nekik, hogy mennyivel jobb lenne kivinni a partra és kidobni azokat a köteleket, nem csak a tenger tisztasága miatt, hanem, hogy nekik se csavarodjon rá folyton kötéldarab a kormánylapátra.

Koh Rong Sanloem

Sanloemen a legtöbb szállás (főleg kis kunyhók) közvetlenül a tengerparton van.

Mi a Sweet Dreams Sanloem nevű helyen voltunk, amit jófej fiatal oroszok üzemeltetnek, 2 fiútestvér és egyiknek a felesége. Ámulatbaejtően szép hely, nem is számítottuk ennyire szépre. Csomó napozóágy, függőágyak, hintaszékek tartoznak a szálláshoz a parton.

Délelőtt lévén nem tudtunk még azonnal beköltözni, így először üldögéltünk a hangulatos teraszon, welcome koktélt is kaptunk.

Nem sokat kellett egyébként várni a kunyhóra, a hivatalos check-in-nél jóval hamarabb beköltözhettünk; pont akkor szóltak, amikor mentünk volna a mosdóba átöltözni, hogy addig is strandolhassunk. A mi kunyhónk, ami a legolcsóbb volt persze, nem közvetlenül a parton volt, hanem a konyha mögött, de teljesen megfelelt így is, hiszen egy csodálatos helyen voltunk. Szúnyoghálós ággyal volt felszerelve, még sosem aludtunk ilyenben.

Az első ámuldozás és gyors átöltözés után mentünk is fürdeni a tengerbe. Apály volt és fura képződmények voltak a parton, valami csőféregkakik lehettek.

Nagyon jó meleg volt a víz, mint itt mindig. Kora délután elindultunk végig a parton kajalehetőséget keresni. Útközben sok leleményes kutyust láttunk, akik különböző kreatív megoldásokat alkalmaztak a hőség ellen. Egy kis szentély is található a parton.

Egy bolt van egyébként a szigeten, de csak kenyér és sok-sok rágcsa volt benne. Az éttermek sajnos nekünk drágák voltak itt, de észrevettünk egy táblát, amin az állt, hogy a sziget legjobb curryja meg egy befelé mutató nyíl. Gondoltuk, hogyha ez nem a parton van, hanem jóval beljebb, akkor hátha olcsóbb is, és igazunk lett. 1,5-3 USD/ főétel áron kicsi adagot, de legalább helyi viszonylatban tényleg egész finomat kaptunk.

Délután a Lazy Beach-hez kirándulunk, ami a sziget másik oldalán lévő, állítólag jó sznorkelezési lehetőséget nyújtó part. Az esőerdőn keresztül vezet az út, nagyon hangulatos séta. Útközben majmokkal is találkoztunk, meg sajnos egy csomó szúnyoggal.

A part szép, kellemes, alig volt egy-két ember rajtunk kívül. Sajnos a sziklás részen nagyok voltak a hullámok, így nem kockáztattuk meg a sznorkelezést, de simán fürödni is nagyon jó volt.

Másnap reggel kiderült, hogy a szállásunkon a reggeli három fogásos és bármennyi kávét fogyaszthatunk hozzá, ami a legfinomabb kávé, amit valaha ittunk. Többféle variációt lehetett kérni az ételekből, volt gyümölcs, omlett/rántotta és házi lekváros amerikai vagy európai palacsinta.

Ezen a napon Sanloem másik híres partjához, a Sunset Beach-hez kirándultunk. Ide hosszabb az út, kb. egy óra és szükséges a túracipő, mert néhol gyökereken vagy nagy köveken kell föllépkedni vagy lefelé ereszkedni. Ez a part még jobban tetszett nekünk és tudtunk hosszasan sznorkelezni is. Nagyon szép színes halak voltak, papagájhalak is és szép érdekes korallok, tengeri rózsák. Végül azért nem maradtam még tovább a vízben, mert egy szikla eléggé lehorzsolta a térdemet és nem akartam cápákat vonzani a vérző térdemmel. A Decathlonban vásárolt egész arcos maszkomat itt próbáltam ki és nagyon bevált. Kész felüdülés ezzel a sznorkelezés. Igazából most tudtam életemben először normálisan sznorkelezni, mert eddig egy búvárszemüveg sem passzolt az arcomra, hiába próbáltam fel szakszerűen a boltban, ott jó szorosan rácuppant, de élesben mindig belefolyt a víz. Az arcmaszkba rögzíthető dioptriás lencse is egy szuper találmány, így nem kell kontaktlencsével, napszemüveg nélkül (mert a napszemüvegem dioptriás) vesződnöm egész nap a sznorkelezés miatt.

A parton jópofa kis rákok futkároztak, kihívás őket lefényképezni.

A Lazy és a Sunset Beach-nél is vannak szállások, eredetileg itt kerestünk szállást, de nem találtunk olyat, ami megfelelt volna árban is és típusban is. Utólag egyáltalán nem bánom, hogy mi a Saracen öbölben szálltunk meg, mert a másik két parton étkezőhelyeket nem láttunk, persze lehet, hogy van pl. reggeli ezeken a szálláshelyeken, de éttermek és bolt híján azért nehézkes lehet az ottlét.

A túra után ugyanazon a helyen ettünk, mint előző nap, ugyanazt.

Délután a szállásunk mellett fürödtünk a tengerben és pihentünk a függőágyakban.

Vacsoráztunk a szállásunkon lévő étteremben, ez ugyan nem volt olyan olcsó, mint a kis eldugott curry-s hely, de nem is vészes és nagy adagokat adtak. Nagyon finom is volt mindkét étel és érződött, hogy nem khmerek csinálták, ugyanis normális mennyiségű hagyma, puha hús és zöldségek voltak benne.

Estére foglaltunk a szálláson biolumineszcens plankton néző esti hajózást. Ennek 10 USD volt az ára, mindenhol ennyibe került a szigeten. A plankton néző túrára egy csomó orosszal meg egy ázsiai lánnyal mentünk. A kapitány nem beszélt angolul; amikor elértünk az öböl végébe, megállt a hajó és szótlanul állt a kapitány.

Mivel láttuk, hogy más hajók utasai is úsznak, ezért sejtettük, hogy az be lehet menni a vízbe a planktonok között úszni. Mentőmellényt adtak és szükséges is volt, mert egyébként nagyon fárasztó lett volna a mély vízben kapálózni a sötétben. Kb. fél órát úszkáltunk. A planktonok nem kéken világítanak, mint a neten látható képeken, hanem a vízben lévő mozgásra fehéresen csillámlanak. Nagy élmény volt.

Nagyon sajnáltuk, hogy ennyire rövid az időnk és itt kell hagyni ezt az álomszép szigetet. Visszafelé is kaptunk ingyen csónaktranszfert a kikötőhöz, csak előző nap kellett szólni a szálláson, hogy mikor megy a kompunk. A „megbízható” komptársaság hajója megint nem keveset késett, ácsorogtunk a keskeny stégen a hőségben. Egyszercsak feltűnt a komp, egy búvárhajó vontatta, mert bedöglött.

Végül a búvárhajó állt be a stéghez és azon utaztunk. Eléggé kihívás volt beszállni a nagy túrahátizsákokkal, de a személyzet segítségével sikerült. A helyi nők hatalmas kofferekkel, némelyikük várandósan plusz még 3-4 gyerekkel tangapapucsban simán nyomták.

Azon csodálkoztam el, hogy mennyire mások itt a kisgyermekes anyukák és a gyerekek, mint nálunk. Nálunk el sem indulna így senki, még a sarki boltba sem, nem hogy egy hajóútra. 5-6 anyuka is utazott, férfi nélkül, sok gyerekkel. Haláli nyugodt és derűs volt az összes, beszélgettek, nevetgéltek, ettek-ittak. A gyerekek mászkáltak a hajón, szórakoztatták magukat meg egymást (meg minket) és nagyon jók voltak. Sehol egy sivítás, hiszti, veszekedés, semmi. Nem úgy tűnt, hogy azért viselkednek jól, mert megfélemlítenék őket, áradt belőlük is a nyugalom amellett, hogy élénk, mozgékony kisgyerekek voltak. Valamit tudhatnak a khmer szülők, amit mi nem. Az egyik nagyon aranyos kislány aktívan barátkozott a turistákkal, körbe-körbe járt és mindig valami újat talált ki, hogy milyen módon pacsizzon végig mindenkivel.

Márk különösen bejött neki, mert egyszercsak hozott neki egy kekszet. Olyan darabonként csomagolt keksz volt ez, mint ami Japánban is gyakori (terjed a felesleges műanyaghasználós hülyeség).