Elöljáróban: mindenki ezt mondja, de mi is csak megerősíteni tudjuk: Irán biztonságos, elképesztően szépek a látnivalók, barátságosak és közvetlenek az emberek, elég olcsó minden és jók a kaják. Aki meglátogatja, nem fogja megbánni.

Vízum

Az iráni vízum beszerzése elég nehéznek bizonyult. Három hónappal az út előtt kezdtük el intézni, beadtuk a kérelmet az online felületen. Ebben az esetben az előzetes igényléssel szerzett vízum ára 50 EUR fejenként, amit a sikeres vízumigénylést követően a nagykövetségen kell kifizetni, csak és kizárólag bankkártyával lehetséges. Mivel sokféle, sokszor ellentmondásos tapasztalatot olvastunk a személyes, illetve online igénylésről, az igénylés előtt felhívtuk a budapesti nagykövetséget (általában van magyar nyelvű munkatárs, tehát nem kell angolul telefonálni). Azt az információt kaptuk, hogy mindenképp online kell elindítani az eljárást, nem megy csak úgy, hogy elmegyünk személyesen a nagykövetségre. A nagykövetségi oldalon semmi infó nincs, a vízumigénylő online felület egyes részei pedig elég bénák, például csak egy szállást van lehetőség beírni tartózkodási helyként. Egyébként a vízumigénylő felület a szállásra vonatkozó követelményeken kívül mindent elég jól leír (milyen minőségű fotó kell, nem kell kendős fotó, szkennelt útlevél, stb.). Az online igénylés leadása után körülbelül 2 hét múlva kaptunk egy e-mailt, hogy elutasították a kérelmünket. A két mondatos indoklás csak perzsa nyelven volt, amivel a Google fordítónak is meggyűlt a baja, nem derült ki, hogy miért utasították vissza. Telefonos érdeklődésre sem derült ki semmi, csak az volt a javaslat, hogy adjuk be még egyszer online, mert még van bőven idő, és ha akkor sem lesz rendben, akkor telefonáljunk újra. Egy hónap múlva lett eredmény, de az is csak az online felületre belépve látszott (elutasítva). E-mail, indoklás semmi. Teheránban az érkezéskor is lehet vízumot igényelni, de az drágább (50 EUR helyett 75) és olyan infókat is olvastunk, hogy előfordul, hogy nem adják meg. Ezért Márk felvette a kapcsolatot egy iráni utazási irodával (www.iranvisacode.com), ahol vízumügyintézéssel is foglalkoznak, kaptunk is 1-2 nap múlva egy számot, ami már igazából a vízumot jelenti. A vízum végül összesen így egy euróval került többe, mintha érkezési vízumot igényeltünk volna (tehát drágább volt, mint az online, az utazási iroda szolgáltatási díját is ki kellett fizetni). Naivan azt gondoltuk, hogy ezzel a számmal és a kinyomtatott, elfogadott vízumkérelemmel csak odamegyünk a nagykövetségre, belepecsételnek az útlevelünkbe és kész. Sorban állás, várakozás, 2 ember pofátlan előretolakodása után végre mi következtünk és megtudtuk, hogy egy hét! múlva megkaphatjuk a pecsétet, vagy ha gyorsított eljárást akarunk, fizessünk még többet (az alapár másfélszeresét). Mondtuk, hogy pont egy hét múlva indul a repülő. Azt mondta a pasas, hogy akkor jöjjünk vissza csütörtök helyett szerdán. Így is tettünk, de akkor még mindig nem volt kiállítva a vízumunk. Állítólag lefagyott a rendszer (de hát volt rá egy hét!). Márk ott maradt várakozni, először azt mondta az alkalmazott, hogy jöjjön vissza délután, mert nem tudja mikor lesz kész és nem akar várakoztatni. Aztán hirtelen azt mondta, hogy próbálkozik még egyszer, megnézte és már működött a rendszer, valamikor dél körül sikerült megszerezni a pecséteket. Másnap indultunk :).

Repülőút

A török fapados Pegasus Airlines járatával érkeztünk meg először Isztambulba, ez a légitársaság kínálja a legkedvezőbb árú jegyeket Iránba és még sok más közel-keleti országba Isztambulon keresztül. Leszállás után inkább még nem mentünk át az újabb biztonsági ellenőrzésen, mert később meg akartuk enni a sertéshúst tartalmazó bolognai szószos péksütijeinket, mert azt nem szabad bevinni Iránba, Törökországba talán igen, de biztosan nem szerencsés, hátha mégis elveszik, ezt nem akartuk kockáztatni. Ahol kiszálltunk a gépből, találtunk jó helyen két széket, inkább ott töltöttük el a 7 órás várakozási idő nagy részét. Utóbb kiderült, hogy ez nagyon jó döntés volt, mert ezen a Sabiha Gökcen (SAW) reptéren alig vannak székek azoknak a várakozóknak, akik még nem tudják, melyik kaputól indul a gépük. Mikor már bementünk, nem is találtunk szabad helyet, így random az egyik kapunál lévő terembe telepedtünk be, de onnan hamarosan elküldtek, s így tovább, teremről teremre kellett vándorolni.

Öltözködés

Már Isztambulban a fejemre kötöttem a kendőt, mert az iráni légtérben már kötelező és nem akartam a repülőn vacakolni vele a szűk mosdóban. A hajat takaró kendőn kívül az öltözék többi részére is van megkötés Iránban, amit a külföldieknek is kötelező betartani. Nőknek hosszú (ill. könyök alá érő) ujjú, nem testhezálló és legalább a fenék alá érő felsőrészben kell lenniük, ami nem mély kivágású (vagy a dekoltázst el kell takarni teljesen a kendővel). Az alsó rész hosszú, bokát takaró, nem testhezálló nadrág vagy szoknya. Szandál lehet, de úgy láttam harisnyát vesznek hozzá a helyiek. Én nem vittem szandált. Nekem nem volt zavaró ez a dresszkód, igazából még kicsit élveztem is, hogy a szép sáljaimat a fejemen hordhatom és variálhatom a ruhákkal. Persze hosszútávon idegesítene, de pár hétig simán bírható szerintem. Plusz ruhadarabot nem kellett beszereznem, mert van jó pár tunikám az indiai turiból (havonta rendezik Budapesten), ill. egy miskolci kínai boltból. Hosszú szoknyáim, bővebb nadrágjaim vannak, ezeket a ruhákat én hordom a mindennapokban otthon is, maximum más kombinációban. Férfiaknak is van megkötés a ruházatot illetően, nem hordhatnak ujjatlan pólót és kötelező a hosszúnadrág.

Nem szabad kézen fogva sétálni (bár láttunk egy-két ilyen párt a ~3 hét alatt), ölelkezni, átkarolni egymást, stb. még arcra puszit adni sem.

Pénz, pénzváltás

Irán pénzneme az elhíresült iráni riál (IRR). A gyakorlatban sokszor tománt mondanak, ami ugyanaz a pénznem, csak más mértékegységben: 1 tomán = 10 riál. Ha valaminek az árát tománban mondják, vagy nem mondják hozzá a mértékegységet (ekkor tománban értik), akkor automatikusan tízzel kell szorozni, hogy megkapjuk riálban. De általában tisztában vannak azzal, hogy a turistákat zavarja, ezért sokszor hozzáteszik, hogy riálban vagy tománban értik. Előfordul persze, amikor trehányak (még néha étlapon is) és csak egy kétjegyű számot mondanak. Ez azt jelenti, hogy annyi ezer tomán, azaz tízezerszer annyi riál, mint az elhangzott szám.

Alapvető információ, hogy mindig pénzváltónál, és nem bankban kell pénzt váltani, mert a banki (hivatalos állami) árfolyam sokkal alacsonyabb, mint a pénzváltóknál (ami a valódi piaci árfolyam). A pénzváltók kb. 8-18-ig vannak nyitva, de a reptérin kívül nem sokszor váltottunk, ezért nem tudjuk pontosan, de a reptéri váltó nyitva volt hajnali négy körül is. A teheráni IKA reptéren az érkezési részen fent az első emeleten lehet pénzt váltani rögtön az érkezéskor. Van néhány nem hivatalos pénzváltó személy a reptéren, akik megközelítenek, és mondják, hogy nagyon jó árfolyamon váltanak neked pénzt. Ez részben igaz is, a banki árfolyamhoz képest tényleg 'jó', de ezt is felejtsük el, hiszen a pénzváltóban kapott értéket még így sem közelíti meg.

Előfordul, hogy (meglepően) sokat kell várni a váltókban, mert sok helyi is ügyeket intéz és maga a pénzváltás procedúrája is hosszú lehet, néha kérik az útlevelet is, de a reptéri váltóban semmi nehézség és sok várakozás sem volt, az árfolyamok is világosan ki voltak írva. Nem érdemes egyszerre sok pénz váltani, mert ha százezreseket adnak, akkor szó szerint kötegekben lesz a pénz, ami egyszerűen kényelmetlen. A reptéri váltóban 100 eurót lehetett egyszerre személyenként beváltani.

2019 márciusában kb. 151 000 - 153 000 riálra váltottak át 1 eurót. Április végén már 160 000 riál/euró volt az árfolyam (szerencsés, hogy ekkor voltunk Iránban), most (2019 nyár) éppen alacsonyabb.  Összehasonlításként: ha 151 000 IRR = 1 EUR, ami 321 Ft volt éppen, ezt azt jelenti, hogy kb. 470 IRR = 1 Ft. Az aktuális pénzváltói árfolyamok megtekinthetők a www.bonbast.com weblapon (tománban írja ki!). Lehet, hogy ennél kevesebbért váltják valamennyivel a valóságban, de még így is kb. háromszor annyiért, mint a banki hivatalos árfolyam.

Bankkártya

Megjegyzés: a Daric Pay kártyáról az alább írtak 2019 áprilisban voltak érvényesek, azóta változott a rendszerük, a kártyához való regisztráció már 20 EUR költséggel jár, de a feltöltésért nem vonnak le az összegből.

Iránban a külföldi bankkártyák nem használhatók, de ha bankkártyát akarna használni valaki (félti a készpénzt, fél a köteg százezresektől, kényelmet szeretne, stb. bármi), akkor van rá lehetőség: a www.daricpay.com weblapon rendelhetünk ingyenes bankkártyát (2-3 nap alatt elkészül), amelyet az érkezésünkkor a reptéren lehet felvenni, vagy máshol is, előzetes egyeztetéssel, mint ahogy a mi esetünkben a vasútállomás volt a megbeszélt hely. A kártyát euróval (vagy dollárral) lehet feltölteni, amit riálra váltanak át és abban van a számlavezetés. Az egyetlen költség a mindenkori feltöltési érték 3%-a, de ezután  ingyenes lesz a számlavezetés, a kártya kiállítása, a készpénzfelvétel és persze a kártyás fizetés. Amikor mi töltöttük, akkor a pénzváltóhoz képest 1,5%-al alacsonyabb árfolyamon kaptuk, de még így is megérte. Kényelmes, de ami fontosabb, hogy voltak helyek, ahol gyorsabban bejutottunk a látnivalókhoz, mert a pénztárnál sor volt, a jegykiadó automatáknál, ahol pedig csak kártyával lehet fizetni, nem volt senki, így gyorsabban bejutottunk. Egy-két hely (tényleg csak néhány) nem fogad el kártyát, majdnem mindegyik igen. Pár helyen csak kártyával lehetett fizetni, de ezt is megoldják, ha nincs kártya: a saját kártyájával kifizeti neked a helyi, te meg odaadod neki készpénzben. Hasonló a www.mahcard.com rendszere is, ott egyszeri fix 19 euró költsége van mindennek, de erről nem tudok nyilatkozni, mert a másikat használtam. (Matematikailag 633 euró felett éri csak meg a másikhoz képest, ami rengeteg pénz Iránban…).

Árak (2019 áprilisban érvényes árakkal és árfolyam szerint)

Étkezés 
Előzetes infók szerint a belépőkre kb. 175 - 240 EUR /fő szükséges egy ilyen nagyságrendű út során. Valójában ennél kevesebb volt, a riál gyengülése miatt. A legtöbb helyen (kb. a helyek kétharmada, a kertektől a mecseteken át a múzeumokig) 200 ezer riál volt a belépő/fő (1,3 EUR). A többi helyen a belépők kb. 100 ezer riáltól 300 ezer riálig terjednek, csak két helyen volt 500 ezer  IRR.

Belépők
Előzetes infó szerint étkezésre kb. 3-5 EUR/fő számítandó alkalmanként. Valójában ettünk kb. 5 euró/2 fő áron nem is egyszer, a legdrágább pedig 13-14 euró/2 fő volt egy nagyon híres díszes étteremben. Előbbi véglet a nyársas hús vagy kebab plusz üdítő, utóbbi egy tál főfogás és egy üdítő fejenként. Ezek az értékek között bármennyi előfordulhat, pl. egy fogás plusz ital olcsóbb étteremben valahol a kettő között van.

Szervezett programok árai
- Yazdból Kharanaq – Chak Chak – Meybod túra: 10 EUR/fő túravezető nélkül csak sofőrrel, túravezetővel 15 EUR/fő szálláson foglalva. Valószínűleg olcsóbban (és könnyen) lehet foglalni önállóan, akár pl. random taxisofőröknél az Amir Chakhmaq komplex környékén.
- Yazdból sivatagi naplemente túra ~3 órás program: 5-6 EUR / fő.
- Kashanból "sivatag plusz egyebek" túra kb. 10 euró. Egy hosszú délutáni program, nem csak sivatag (Maranjab sivatag, sós tó, karavánszeráj, egy vályogvár, és egy rövid látogatás a város alatti városban, kilátás egy magas szikláról, később tevegelési lehetőség; ez utóbbi és a belépők nincsenek az árban).
- Pasargadae, királysírok („Necropolis”), Persepolis majd Shirazba transzfer Yazdból 45 EUR (/2 fő). Ezt is érdemes függetlenül foglalni, olyan taxissal, akiről előre megbizonyosodhatunk, hogy tud angolul. Mi itt pórul jártunk, mert olyat küldtek, aki nem tudott angolul, így maradt a „telefonba beírja a találkozási időt” módszer. Nagyon rossz, ha egy napig vezet és nem lehet kommunikálni vele.

Taxi árak és metrójegy-árak példákkal (2019 április)
- Isfahan örmény negyedtől a  kagylómúzeumig taxi, majd onnan vissza a belvárosba: 400e IRR (kétszer 200e független taxikkal)
- Yazd belvárosból a Csend tornyaihoz, majd onnan a Tűztemplomhoz taxi: 450e riál/autó (2 fő), a kettő közötti várakozási idővel együtt. Foglalható szervezetten is.
- Kashan belvárosból Bagh-e Fin kerthez taxi: 300e riál oda-vissza, közben megvár.
- Kashan szállástól Teherán belváros szállás transzfer két főre Qom szentély megállóval 18 EUR (/autó).
- Teherán belvárosból taxi a reptérre: 700e riál/autó.
- Teheránban reptéri metrójegy 70e IRR, normál metróvonaljegy: 24e riál (~65 Ft), a többi városban ennél kevesebb.

Vonatjegy-foglalás

A vonatjegyet jó előre le kell foglalni (www.iranrail.net), de csak egy közvetítőn keresztül lehet, ha nem tud az ember fársziul. A vonatjegy ára jó volt, a szolgáltatásért viszonylag sokat fizettünk, mert ha egy hétnél kevesebb idő van a vonatig, vagy kiemelt időszak (mi ez utóbbi miatt fizettünk többet), akkor sürgősségi díjat számolnak rá, ami sok.

Szállásfoglalás

A szállásainkat a www.sevenhostels.com gyűjtőoldalon keresztül foglaltuk, ami egy nem túl régi, de nagyon jó oldal. Nagy segítség ez, mert a gyakran használt szállásfoglaló oldalakon (pl. Booking, Agoda, Hostels.com, airBNB) egyáltalán nincsenek iráni szállások, vagy csak néhány méregdrága luxusszálloda. A sevenhostels-nél annyi a kényelmetlen a fönti foglalóoldalakhoz képest, hogy nem látni, hogy hol van aktuálisan szabad szoba. Úgy működik, hogy el kell küldeni az igénylést adott típusú szobára és pár nap múlva válaszolnak, hogy rendben van-e, érvényes-e a foglalásod. Ha nem volt szabad szoba, akkor ajánlottak maguk helyett hasonló kategóriájú másik szállást, nagyon segítőkészek voltak.

Érkezés

Hajnalban érkeztünk Teheránba, vártunk az első metró indulásáig, mert meg akartuk nézni a reptér közelében lévő Ayatollah Khomeini Mauzóleumot. Fura, hogy a reptéri metró csak 80 percenként közlekedik. Pechünkre annyira szakadt az eső, hogy a mauzóleum körül hatalmas tócsa keletkezett, inkább nem mentünk be, mert csurom víz lett volna mindenünk és egész nap a vizes cipőben és ruhákban didereghettünk volna. Így ezt kihagytuk és mentünk tovább a vasútállomásra a Yazdba induló vonatunkhoz. Ide, a pályaudvarra egyeztettünk előre neten találkozót egy banki alkalmazottal, aki a bankkártyánkat hozta, ill. töltötte fel.

A vonat nagyon kellemes meglepetés volt. Hiába volt nappal, hálókocsik voltak, lehajtható ágyakkal, ágyneművel. Minden nagyon tiszta volt. Egyedül egy folyamatosan reklámokat sugárzó TV volt idegesítő, mert nem lehetett sem lekapcsolni, sem némítani, de Márk szólt a kalauznak, aki kikapcsolta. Csak ketten voltunk a négyágyas fülkében, szépen meg is ágyaztunk magunknak, hogy pótoljuk az éjszaka nagyrészt kimaradt alvást a 9 órás vonatúton. A kalauz még reggelit is hozott: teát, kis dobozos tejet, gabonapelyhet és kekszet. Jót aludtunk az úton.