3. nap

A napot a Ninna-ji templom meglátogatásával kezdtük. Jellegzetes ötemeletes pagoda tartozik a templomhoz és cseresznyevirágzás idején kedvelt helyszín. Az udvarokon a zen templomokra jellemző, díszesen elrendezett kavicságyak láthatók.

Vonatra szálltunk és elutaztunk Arashiyama-ba, ahol egy fél napot töltöttünk. Arashiyama a kyotoiak egyik kedvenc őszi kirándulóhelye.

A Tenryuji templomot látogattuk meg először, amely Arashiyama legfontosabb temploma, és a város zen templomai közül a legmagasabb rangúnak számított. A 14. században építette egy sógun, az elhunyt császárért. Engesztelő ajándéknak szánta, ugyanis a császár élete vége felé megromlott a viszonyuk és egymás ellen fordultak. A sógun a templom építésével akart kedvezni a meghalt ellensége lelkének.

Arashiyama egyébként félig domboldalon, nagyon természetközeli környezetben fekszik, ennek is köszönheti a népszerűségét. Az őszi színekkel borított környéken kellemes sétákat lehet tenni. Egyes szakaszokon inkább túra jellegű az út, erdős részeken át, gyönyörű kertek és templomok is vannak a közelben. A hegyen élnek majmok, elvileg lehet is találkozni velük, de mi sajnos egyet sem láttunk.

Van itt egy bambuszerdő (Bamboo Grove), amiben egészen különleges, megnyugtató élmény mászkálni.

Az egyik templomnál (Seiryo-ji Temple), ahova bementünk, utólag derült ki, hogy belépős, de mi ingyen mentünk be. Ez azért is érdekes, mert éppen ez volt az egyik, ami a legjobban tetszett, pedig az útikönyv meg sem említi. A belső részében kis kiállítás is van.

Érdekesek voltak az embererővel hajtott kocsik (riksák), amelyeket itt láttunk először. Ezek nesztelenül közlekednek, a húzóknak még ahhoz is van erejük, hogy csevegjenek az utasokkal.

Az Arashiyama-ból hazafelé úton tapasztaltuk az eddigi legnagyobb embertömeget. A vonat teljesen tömött volt, ami otthon is előfordul, de azért ennyire nem; a pályaudvaron szó szerint emberáradat volt, lassan lehetett csak haladni és jócskán el kellett távolodni a vasútállomásról, amire viselhetőbbé vált.

Délután még megnéztük a Daikaku-Ji templomot, ami eredetileg császári palota volt, amit később templommá alakítottak. Pagodája látványos és belső termeiben gyönyörűek a festmények. A templom mellett egy tó, az Osawa-no-ike található, ami a császári kert része volt.

4. nap

A városnézés során az is szempont volt, hogy minél többet lássunk a kyoto-i világörökségi helyszínek közül. Így került a listánkra a következő nap meglátogatott Byodo-in templom is, amelynek fő épülete, a Főnix csarnok igazán egyedi és légies megjelenésű templom. A bejutáshoz a jegyeket a látogatás előtt előre meg kell venni, így magába a csarnokba nem jutottunk be, mert csak jó pár óra múlva lett volna a legközelebbi időpont. A templomhoz egy múzeum is tartozik.

Az Inari szentély (Fusimi Inari) a Tripadvisor szerint a legjobb látnivaló Japánban. Tényleg szép hely és nagy élmény meglátogatni, de szerintünk biztosan nem a number 1 Japánban, sőt még Kyoto-n belül sem. Inari, a rókaisten legfőbb szentéje. Inari a mezőgazdaság, a rizs, a szaké, a jólét, a siker és az ipar védelmezője, ezért érthetően elég fontos a sintó hitvilágban. A több ezer narancssárga sintó kapu (tori), amiken keresztül vezet az út fölfelé egy dombra és az itt jellemző rókaszobrok érdekesek, látványosak, de ezen kívül számunkra majdnem olyan volt, mint a többi sintó szentély.

A templom kijáratánál egy sintó rockkoncertre lettünk figyelmesek, egész jók voltak.

Végre fiúkat is láttunk kimonóban, a háttérben látható hölgyek is jól megnézték őket, nemcsak mi.

Az Inari szentély látogatása után egy kis vonatozás következett, majd megnéztük a Nijo kastélyt, ami a sógun kyoto-i rezidenciája volt az Edo korban. Tokugawa Ieyasu építette, majd az unokája bővítette. A sógunátus után a egy ideig császári palotaként funkcinált. Nagyon tetszett a kert és az épületekben a látványos festmények az épületen belül, de sajnos bent tilos a fényképezés.

A palota közelében található a nagyon hangulatos Shinsen-en, az itt található tavon látványos sárkányfejes hajók úsznak.

Aznap estére a Nemzetközi Manga Múzeum maradt, ami kis túlzással inkább csak könyvtár, ahol a látogatók mangákba mélyedve töltik az időt. A kiállítás információs táblái érdekeltek inkább minket, megtudtunk például, hogy létezik Japánban manga egyetemi és doktori képzés is.

A közelében szerencsére találtunk egy nepáli éttermet, ahol egy jót vacsoráztunk.

5. nap

A szállásunktól gyalogtávolságra volt a Gekkeikan Okura Sake Museum, amely a szaké készítés folyamatát és az ahhoz használt eszközöket mutatja be. A belépő mellé egy kis palack szakét is kaptunk ajándékba. A kiállítás után a mintaboltban lehetőségünk van nagyobb mennyiséget is beszerezni, jó áron.

Az egyik leghíresebb kyoto-i látnivaló, az Arany templom (Kinkakuji) az Ezüst templommal ellentétben tényleg nevének megfelelő, arannyal borított. A templom csodálatosan illeszkedik a kertbe, ami egyszerűen gyönyörű és még a turisták fotózási láza mellett is nagyon hangulatos.

A Daitokuji templom arról híres, hogy a teaceremónia (teázási szertartás) központja volt, részt vett az itteni ceremóniákon  Oda Nobunaga és Toyotomi Hideyoshi is, a japán történelem két nagy alakja. Itt temették el Nobunagát, de a sírja nem látogatható.

A város északi részén található az erdős és füves területekkel körbeölelt Kamigamo szentélykomplexum, ami Kyoto legrégebbi és legfontosabb sintó szentélypárosa közül az egyik.

A textilközpont (Nishijin Textile Center) otthont ad boltoknak és egy kis, a helyi textiliparral kapcsolatos múzeumnak, de a legérdekesebb talán egy kis kimonó-divatbemutató volt.

Az egyetlen férfi modell határozottan nem japán volt, és látszólag nem is élvezte túlzottan a fellépést.

6. nap

Reggel a csúcsidőben hagytuk el a szállást, a nagy hátizsákkal teljesen összepréselt a tömeg a külvárosi vonaton, még levegőt is nehéz volt venni. A kyotói vasútállomáson zárható szekrénybe raktuk a hátizsákokat és még utolsó napon is folytattuk a városnézést.

A Heian Jingu sintó szentély is kifejezetten látványos. Kyoto alapításának 1100-adik évfordulójára, az első, illetve az utolsó Kyotóban uralkodó császár emlékére építették.

A Chion-in templom kapuja a legnagyobb fából készült kapu Japánban, és a templomnál található a világ legnagyobb harangja.

A Nanzenji Japán egyik legfontosabb zen buddhista templomegyüttese. Eredetileg a 13. században építették a császár villájaként, ahová visszavonulhatott. Az idők során az épületegyüttes nagy komplexummá bővül és zen templommá alakult.

Errefelé sok templom áll egymás közvetlen közelében, ezért is elég népszerű a turisták körében.

A Shorenin templom története a 12. században kezdődött, akkor még csak lakóhelyként. A császár ennek a buddhista szektának a követője volt, és a fiát egy főpappal tanítatta. Mivel a templomuk a hegyekben volt, építtetett a fiának és a tanítójának egy városi lakhelyet, ami lassan templommá fejlődött. A korábbi főpapi lakóépület ún. festőszobájában gyönyörűen festett tolóajtókat láthattunk.

Az Eikando templom kertjét találtuk a leglátványosabbnak, az őszi lombszíneződés idején különösen jól mutatott.

A Kiyomizudera templom Kyoto leghíresebb templomai közé tartozik. Jellegzetessége a nagyterem oldalából kilógó hatalmas fa terasz, ahonnan nagyon jó kilátás nyílik.

A vasútállomás épületében töltöttünk még egy kis időt, hogy megnézzük a 15 ezer LED-del felszerelt, váltakozó formákban megvilágított lépcsőt (Big Stairs Graphical Illumination). A bámészkodás közben egy, a fejemen landoló madárszarral búcsúztatott minket Kyoto.

A kirándulás végére mindketten úgy éreztük, hogy nagyjából elég időt sikerült Kyoto-ban tölteni és ismerkedni a várossal. A rossz közlekedés, a tömött buszok (néha csak a harmadik-negyedik buszra fértünk fel, néha nem tudtunk leszállni a tervezett helyen) és tömeg elvettek a teljes élvezeti értékéből, de még így is nagyon jó élmény volt.