Az egyik hétvégét Osaka-ban töltöttük. Felhőkarcolós nagyváros, de szép parkjai is vannak, a hőmérsékletet leszámítva Kuala Lumpur-ra emlékeztetett minket. Majdnem mindenhova metróval utaztunk, mert nagyon kiterjedt a metróhálózat és vásároltunk két napos turistakártyát, amely korlátlan utazást biztosít. Ezen kívül pedig ingyenes belépésre jogosít egy csomó látnivalónál, ezért gyakorlatilag mindenhova ingyen mentünk be. 

A Nakanoshima Parkban rengeteg gyönyörű rózsa van.

Meglátogattuk a Keleti Kerámiák Múzeumát, amely egy világszínvonalú gyűjtemény, tele koreai, kínai és japán műtárgyakkal.

Osaka-ban voltunk először japán buddhista templomban, a Shitennoji templomban, amely az első államilag épített buddhista templom Japánban, több, mint 1400 éve építették. Gyönyörű Buddha szobrok láthatóak benne, de a belső részeken sajnos nem lehetett fényképezni (később megtapasztaltuk, hogy ez általános az ilyen templomokban), viszont a templom pagodája szabadon bejárható.

Egy skanzen-szerű múzeum, az Osaka Museum of Housing and Living, érdekes módon egy épület nyolcadik emeletén található, Edo-kori utcákat és épületeket mutat be. Kimonókat is lehet bérelni, hogy a látogatók még jobban passzolhassanak a városképbe.

A Kamigata Ukiyoe múzeum a korábbi osaka-i színházi életet örökítette meg fatáblákra festett képekkel. Első este a nap végére hagytuk, de nem találtuk meg időben, így másnapra halasztottuk. Vasárnap nagyon siettünk, hogy az utolsó belépés idejére odaérjünk. Nem sikerült, pár percen múlt, amikor odaértünk a helyszínre, de megint nem találtuk. Már lemondtunk róla, amikor újra ránéztem a térképre és rájöttem, hogy pár méterrel túljöttünk rajta. A nagy sietésben nem vettük észre... Még épp beengedtek bennünket. Érdemes volt sietni, mert a képek érdekesek és ilyeneket csak kevés helyen állítanak ki.

A város leghíresebb bevásárlónegyedében is tettünk egy sétát. Itt található egy templom (Hozenji), ahol úgy tartják, hogy szerencsét hoz, ha meglocsoljuk vízzel a mohával benőtt szobrokat és a szájhagyomány szerint az éjszakai életben dolgozó hölgyek rendszeresen látogatják műszakba indulás előtt.

Véletlenül találtunk egy nepáli éttermet (nem csak az ételek, hanem a személyzet is ténylegesen nepáli), ahol annyira ízlett az étel, hogy másnap is ott ettünk. Utánanéztünk és kiderült, hogy egy étteremlánc, több városban van éttermük. Máshol is szándékunkban áll belátogatni.

A nap zárásaként felmentünk az Umeda Sky Building felhőkarcolóba, ahol csodálatos látványban volt részünk.

Este, mikor a szállásunk felé sétáltunk, feltűnt, hogy az előttünk haladó két lány is mindig azokon az utcákon fordul be, mint mi. Meg is jegyeztük, hogy ők is biztos oda mennek és kiderült, hogy tényleg. Nem volt a recepciós pultnál senki, ezért csengettünk. Egyszercsak nagy robajt hallottunk, a recepciós srác rongyolt le sok emeletnyi magasságból egy elnyűtt papucsban, csoda, hogy bokáját nem törte. Többször is megkérdezte, hogy melyikünk érkezett először, mi is mondtuk, hogy a két lány, meg a lányok is, hogy ők. Elvitte a lányokat a srác a szobájukhoz és mikor visszajött hozzánk, kiderült, hogy dupla foglalás történt. Egy pillanatra megijedtünk, de átvitt minket egy szomszédos épületben lévő lakáshoz, amivel még sokkal jobban is jártunk, mert volt hozzá külön fürdőszoba, az eredetileg lefoglalthoz meg nem lett volna. Egy furcsa szabály is volt a házirendben, miszerint tilos hajat festeni. Ezen meglepődtünk és jót derültünk, de mondta a srác, hogy ez a koreai lányok gyakori szokása és nem véletlenül ilyen barna foltos a fürdőkád zománca.

Másnap a csodálatos Osaka várkastélyt és kastélyparkot is meglátogattuk. A kastély tetejéről is kiváló a kilátás.

A kastélyparkon kívül is meglátogattunk néhány japánkertet (Tennoji Park és Keitakuen Garden).

Az általunk meglátogatott sintó szentélyek közül az egyik leghangulatosabb, a Sumiyoshi Taisha is Osaka-ban van. Nagy szerencsénk volt, mert épp egy sintó esküvőt tartottak, ahol élőben láthattuk a tradicionális esküvői öltözéket (és a furcsa menyasszonyi fejdíszt) és a násznép hölgyeinek ünnepi, fekete, aranydíszítéses kimonóit.

Az olasz orvostanhallgató barátaink már korábban poénkodtak azzal, hogy gyermekgyógyászatra kellene specializálódniuk, mivel a japán gyerekek iszonyúan aranyosak. Ez tényleg így van, de gyerekkimonóba felöltöztetve, díszes frizurával még cukibbak. Sok gyermek volt a szentélyben, mert ebben az időszakban ünneplik az 3-5-7 ünnepet (amikor a gyermekek az adott éves életkort elérik).

Egy nagy (elvileg Japán legnagyobbja) üvegházban (Sakuya Konohana Kan) idő hiányában csak gyors látogatást tettünk, de így is találkoztunk érdekességekkel. Ez a komplexum az 1990-es Világkiállítás alkalmából épült.