4. nap
A kompos kirándulások helyett a fősziget északabbi részére utaztuk. A kirándulásokat a veltra.com-on foglaltuk, mindkét nap a Rago Tours volt az út üzemeltetője. Pontosak voltak, rendben volt a busz. Az idegenvezető csak kevésbé tudott angolul, de ezen nem is lepődtünk meg különösebben. Az egyes megállók utáni indulási időket a félreértések elkerülése miatt mindig beállította egy műanyag órán, amit felmutatott a busz elejénél, amikor leszálltunk.
Az első megálló a Nago Ananász Park (Pineapple Park) volt, amely Nago külvárosi részén található. A szigeten már több, mint száz éve termesztenek ananászt, de a termesztők részben a turizmusba is bekapcsolódtak. Az ananászültetvényen kívül egy trópusi kert is van, ahol az ananász tágabb rokonságát, a broméliafélék családját mutatják be rengeteg növénnyel. A látogatás végén egy boltban vásárolhattunk ananászos termékeket. Nem volt olyan érzésem, hogy az összes többi része csak 'ürügy', hogy a végén a látogató a boltban kössön ki, hanem tényleges élményt kaptunk, a bolt pedig viselhető árakkal dolgozott. Kaptunk kóstolót és vásároltunk is ananászbort, ami csodafinom volt. A bárban ananászból készült finomságokat, mint parfét, friss ananászlét és ananászfagyit lehet enni.
A park után a Ryugujo lepkekert (Butterfly Garden) következett a programban. Nem túl nagy, de érdemes megnézni. A trópusi növényzeten lógnak a bábok, a növények között szállnak a lepkék, sőt, időnként rajtunk is landoltak. Vannak kitéve piros sapkák, amiket bárki felvehet, ha azt akarja, hogy a fejére szálljanak a lepkék, hiszen a piros színért odavannak.
A nap további részében az Ocean Expo Parkban voltunk, ami egy hatalmas park, több látnivalóval. A park az 1975-ös világkiállítás helyszínén létesült a fősziget északnyugati félszigetén, Motubun. A világkiállítás központi témája az óceánok, a tengeri élőlények és a tengeri kultúrák. A legtöbb kiállító pavilont az expo után lebontották, a helyükön pedig új attrakciókat építettek fel. A területen múzeumok, szabadtéri kiállítóhelyek, arborétumok és az ország leghíresebb akváriuma található. A zöldfelületeket számos trópusi növény díszíti, a félsziget északi részén pedig a Smaragd strand található. Ez le volt zárva a tájfun miatt, pedig akkor éppen szépen sütött a nap.
A Expo park, sőt az egész félsziget legfontosabb látnivalója a Churaumi Aquarium, amely az ország legjobb akváriuma. Az Okinawa körüli vizek élővilágát mutatja be, többek között a világ egyik legnagyobb medencéjével, amelyben manta ráják, ördögráják és cetcápák úsznak, valamint a világ legnagyobb élőkorall-bemutatójával. A medencékben látványos etetéseket is tartanak.
A külső részen van pár nyitott medence teknősökkel és manátuszokkal. Ezeket egyébként ingyen is meg lehet nézni.
A buszon a hazafelé úton az idegenvezető énekléssel szórakoztatta a csoportot.
5. nap
Ezen a napon szintén a Motobu félsziget volt a cél. A félsziget északi részénél található egy kis sziget, a Kouri-sziget. A két szárazföldet egy kb. 2 kilométeres híd, a Kouri híd, az ország egyik leghosszabb hídja köti össze. Ezen a részen csodálatos a víz, legalábbis amikor nem olyan borús az idő, mint amikor ott voltunk. De a parton található mindenféle tengeri élőlény és azok váza kárpótolt az időjárásért. Egyébként is nagyon szeretjük a tengerparti gyűjtögetést. Bogárcsigát és kígyókarú csillagot is láttunk (utóbbit életünkben először) és aranyos remeterákokat, akik épp igyekeztek vissza a vízbe mutatós csigaházukkal.
Mint ahogy egyébként is, ezen a napon az utasok nagy része az akváriumba ment. Mi voltunk egyedüliek, akik a hangzatos nevű Tropical Dream Centerbe mentek a csoportból. Az idegenvezető egy borítékban adta oda nekünk a különbejáratú belépőinket. A kert egy trópusi-szubtrópusi arborétum és botanikus kert, számos üvegházzal, ezen kívül vannak rovarterráriumok és néhány kisebb akvárium is. Kimagasló az orchideagyűjtemény, több ezer egyed van belőlük. Egyébként akik egyénileg érkeznek, érdemes tudni, hogy az akváriumba szóló belépő felmutatásával a botanikus kertbe féláron lehet bemenni.
A félsziget fontos múzeuma az Óceáni Kultúra Múzeum (Oceanic Culture Museum), amelyben bemutatják az ázsiai és óceániai népek eszközeit, népművészetét, vallását, szokásait és hajózási ismereteit. Emellett eredetiben fennmaradt, valamint másolatban elkészített tradicionális hajókat is láthatunk. Tahiti táncruhákat is bemutatnak, a női szett nagyon hasonló volt a táncscsoport-vezetőnk nagy tánckosztümjéhez, amit Tahitiről hozott. Nagyon élveztük a kiállítást, egyedi volt és tartalmas, hiszen a tematika elég tág; az is élvezi, akit egyébként a hajózás nem igazán érdekel. Sajnáltunk, hogy nem volt rá több időnk (ez általában is érvényes, a többi helyen is maradtunk volna tovább, de a szervezett kirándulások már csak ilyenek).
A múzeum mellett van egy szabadtéri kiállítás (Native Okinawan Village), amely Okinawa különböző területeiről és különböző korszakokból mutat ba épületeket. Ez egy ingyenes kiállítás, bárki szabadon besétálhat az épületek közé.
A buszra szállva elindultunk vissza Nago felé, közben tettünk egy megállót az Okashi Goten boltban, a sziget egyik legnagyobb ajándék és édességboltjában. Itt megint azt kell mondanom, hogy nem az egyébként más országokban szoksásos 'beviszünk egy rakás rendéget a boltba, hogy vásároljanak egy csomót', hanem tényleg élményszámba ment a megálló. Ráadásul mindenből van kóstoló és nem drágábbak az édességek, mint egy szimpla japán élelmiszerboltban. Szép kézművestermékek is vannak.
Itt bőven van lehetősége az embernek megismerkedni a beni-imo-val és az abból készült édességekkel. A beni-imo egy speciális, Okinawán megtalálható lila színű édesburgonya, amiből számos terméket készítenek. A beni-imo, amellett, hogy ilyen érdekes színe van, elég édes is, emiatt főként édességeket készítenek belőle. Igazi különlegesség, sőt, azt lehet mondani, hogy önmagában is turistacsalogató attrakciónak számít.
A boltban a termékek ízlésesen voltak kirakva és csomagolva (a japánok ebben egyébként is profik…), rengetegféle volt. A boltban van egyébként egy kis kávézórész is, ahol a sütikből helyi fogyasztásra lehet rendelni. Számos dolgot egyébként ingyen meg lehetett kóstolni vásárlás előtt. Ezzel a lehetőséggel éltünk is, szerintem az egész kínálatot végigkóstoltuk. Azt nem mondhatjuk, hogy visszaéltünk, mivel utána vásároltunk ajándékokat a labortagoknak, az otthoniaknak, meg más finomságokat is magunknak. Elég sok dobozzal vettünk, de még így is nehéz volt választani, annyira finomak voltak. Kifejezetten előnyös, hogy nem igazán gyorsan romlók a sütik, emiatt nagyon jók szuvenírnek.
A bolt különlegessége az üvegablak, amin keresztül a sütik készítése látható, ahogy töltik a sütiket krémmel, valamint futószalagon haladnak a csomagoló felé.
A bolt után a Manzamo-fokhoz mentünk, amelynek legfőbb látványossága az Elefántszikla. Szeles, borús volt az idő, kicsit hideg is volt, emiatt egész különleges volt a hangulata. Lényegében egy sziklafal tetején álló zöldfelületről van szó, amelynek a pereméről látható az elefántfej alakú sziklacsúcs.
A kirándulás utolsó programja a Ryukyu falu (Ryukyu Mura) meglátogatása volt. Ez nem eredeti, hanem rekonstruált épületekből álló falu, de ez talán nem érződik rajta annyira. Bemutatják például a jellegzetes vöröscserepes ryukyu házakat, a cölöpökre emelet tárolóépületeket és a tájfunok elleni védelmet szolgáló kőfalakat.
Egyes épületekben plusz költségen ki lehet próbálni a tradicionális agyagedény-készítést, szövést, sanshin-gitározást, vagy akár shisa-szobrot is lehet festeni. Az épületek bejárása után egy dobzenés, táncos bemutatót láttunk tradicionális Ryukyu táncokból.
Okinawa-n több mérgező viperafaj él, amit a helyiek habu-nak hívnak. Ezek állítólag viszonylag gyakran harapnak, de szerencsére a marásuk csak ritkán halálos; ha a baleset után ellátják a beteget, nem fenyegeti életveszély. A Ryukyu faluban időnként tartanak habu-bemutatókat; ilyenen nem vettünk részt, de néhány információs tábla társaságában pár terráriumban láthatók voltak a kígyók is.
A kirándulás végén szintén énekszóval, bár az előző napinál kicsit hamisabbal kísérte az idegenvezető a buszozást.
Mindkét kirándulást élveztük és az élmények csak erősítették bennünk az érzést, hogy Okinawára még vissza fogunk jönni, attól függetlenül is, hogy a kisebb szigetekre nem tudtunk elmenni és azt mindenképp pótolni szeretnénk.
Hazaindulás
A Naha reptér dísznövényekkel, főleg orchideákkal van tele, amelyek mindegyike teljes virágzattal pompázik. Dia épp megjegyezte, hogy ez még itt sem lehetséges, csak úgy, ha jön az „orchideás ember” és lecseréli az elvirágzottakat. Két percen belül megláttuk a reptéri kertészt, aki épp ezt csinálta, kiskocsiján mindenféle színű csereorchideával... 
Keserű-vegyes érzéssel távoztunk Okinawa-ról. Nagyon megszerettük, még a nagyrészt rossz idő ellenére is. A tájfun miatt törlődött programok helyett próbáltuk a lehető legjobban, legtartalmasabban tölteni az időt. Nagyon élveztük, de sajnáljuk, hogy nem tudtunk strandolni és sznorkelezni a tengerben.
