Három hónapra utaztunk Japánba egy ösztöndíjjal, amit nyertem, Diát pedig szívesen látták önkéntes munkaerőként ugyanabba a laborba. Budapestről Pekingbe repültünk (10 órás út), majd 4 óra átszállási idő elteltével indultunk tovább Nagoya-ba. Az érkezési idő előtt nem sokkal a repülőgépünk útját követő térképen láthattuk, hogy az öböl felett körözünk. Néhány perc múlva célállomásként Osaka jelent meg a térképen… A repülőt erős esőre hivatkozva átirányították (Osakában pont ugyan olyan erős eső volt). Az információ nagyrészt kínai nyelven hangzott el, angolul elég röviden tájékoztattak az utolsó pillanatban. A leszállást követően két órán keresztül a gépben kellett várakoznunk. Feljött egy csapat szellemirtók ruhába öltözött alkalmazott és végigszkennelték az utastársaságot lézeres hőmérővel. A kiszállás után tudtuk csak felvenni a kapcsolatot a vendéglátónkkal, mivel az egyik telefonon szerencsénkre elérhető volt a hálózat. Eredetileg a repülőt kicsit később újra szerették volna indítani és elrepülni Nagoyába, de ez nem történt meg, ezért busztranszferre kényszerültünk. A kiszállást követően a szokásos belépési procedúrán át kellett esnünk, felvenni a csomagokat, majd buszra szállni. A buszút elméletileg 2-3 óra lett volna, ehelyett 6 órán át tartott, de nem bántuk, hogy a buszban éjszakázhattunk és nem a repülőtéren kellett, csomagokkal együtt. Reggel találkoztunk a vendéglátónkkal a repülőtéren, aki pontos információk hiányában (mi sem tudtunk neki pontosat mondani, hiszen minket sem tájékoztattak…) a nagoya-i reptéren foglalt egy hotelszobát és ott éjszakázott. A nagoya-i Chubu Centrair Reptér félszigeten található, közvetlen kapcsolattal a kikötőhöz. A Tsuba (a célállomásunkra) való utazáshoz a leggyorsabb módszert, a Tsu kikötője és a reptér között közlekedő hajót használtuk.