Pforzheimbe busszal utaztunk, ami szinte a ház előtt álló buszmegállóból indult. Klaus kikísért bennünket és amikor jött a busz, megbeszélte a sofőrrel, hogy hova megyünk. Látszott rajta, hogy aggódott, pedig elég jól tudok németül. Amikor jöttünk haza, lesett az ablakban, hogy rendben vagyunk-e. Christel utána mondta, hogy már órák óta ott leste, hogy mikor jövünk már, pedig nem is volt késő.

Pforzheimben csak gyalogosan közlekedtünk. Séta közben láttuk a Jézus szíve templomot (Herz-Jesu Kirche), a város fő evangélikus templomát (Evangelische Stadtkirche Pforzheim) és a Szent Mihály templomot (Schloßkirche Sankt Michael). Ez utóbbi érdekessége, hogy a város egyetlen épen maradt jelentős középkori emléke (a 13. századból való), a többi a háborúk sorozata alatt elpusztult, mint a pforzheimi palota is, aminek ez volt a saját temploma. 

A Pforzheimi Ékszermúzeum a világon egyedülálló ékszerkiállítás, ahol az ókortól a jelenkorig évezredeken átívelő gyűjteményben kétezer kiállítási tárgyat mutatnak be.

Az Ásványkiállítás és ékszervilág élménycentrum félig múzeum, amely ásványokat mutat be, az Ékszervilág pedig állítólag Európa legnagyobb ékszer- és óraháza. 

 Ebédet egy pizzázó kültéri részében ettünk.