Felmerült, hogy sok-sok év kihagyás után a nyáron végre elmehetnénk nyaralni. Ez egyben első közös nyaralásunk. Böngésztük ezerrel az Internetet és találtunk egy olyan közvetítő oldalt, ahol nagyon kényelmesen és praktikusan lehet válogatni az utazások között. Márk ráakadt egy június közepén induló tíz napos korfui utazásra. Nem akartunk hinni a szemünknek, hogy a 28 ezer forintos előfoglalási ár tartalmazza a busz-és komputat és 8 éjszakai szállást is medencés stúdióban. Nem is tudtuk, hogy szigetekre is szerveznek buszos utazásokat, főleg nem ilyen áron, ezért duplán kellemes meglepetés volt. Személyesen foglaltuk le az utat az irodában és alig győztük várni a nyarat.

Mikor végre eljött az idő, kölcsönkértük mindkettőnk anyukájától a fényképezőgépet, betáraztunk tartós kajákból, mert Görögországban elég drága az étel, majd útnak indultunk.

Szép, kényelmes volt a busz, nagy lábtérrel. Az egyik buszsofőr egyben a szórakoztató személyzet szerepét is ellátta, jókat nevettünk poénos megjegyzésein. A busz megállt egy szegedi büfénél, ott meg tudtunk ebédelni. Nem tudtam éjszaka aludni, de még így is elviselhető volt a kb. 20 órás buszút.

Sosem láttunk még olyan nagy kompot, amivel átmentünk Korfu szigetre. Egy csomó buszt, teherautót és személyautót nyelt el a belseje.

Mi azt hittük, hogy a buszban ülünk majd végig a kompúton, de szerencsére nem így volt, nem is lett volna biztonságos. Az utasok a komp felső részén utaznak, két szinten. Mi felmentünk a felső, nyitott részbe, gyönyörködtünk a kilátásban, hihetetlen színei vannak a tengernek.

Annyi szépséghibája volt az egésznek, hogy Márknak az utazás előtt sajnos egy erős antibiotikumot kellett szednie, amitől a nyaraláson is még végig fényérzékeny volt a bőre, főleg az arcán, kéz-és lábfejein. Emiatt eléggé leégett az alapos naptejezés ellenére is, valószínűleg már a kompút alatt.

A komp után még kb. egy óra buszút volt odaérni Moraitikára, ahol a szállásunk volt.

A szállás a Panorama Apartmanban nagyon jó volt, kényelmes szoba, főzősarok és étkezőterasz remek kilátással. A medence elég nagy volt és nem lehetett az utcáról belátni. Azt gondoltuk, hogy tengerparton fölösleges lehet a medence, de végülis többször is használtuk, pl. városnézés és fakultatív programok után, mikor már nem volt idő lemenni a tengerhez, kifejezetten jólesett benne a fürdőzés. Fura dolog, de az egyik ott lakó pár saját bevallása szerint a nyolc nap alatt egyszer sem ment le a tengerhez, mindig csak a medencében fürödtek. Végül meghosszabbították a nyaralásukat a következő turnusra is.

A szomszédaink egyébként egy kivételével rendben voltak. Volt pl. egy házaspár egy 2-3 éves kislánnyal; az volt a vicces, hogy a kislány a Hull a pelyhes fehér hó kezdetű dalt énekelte szorgalmasan. Hogy miért pont ez jutott eszébe a korfui napsütésben, az rejtély.

A problémás szomszédot sajnos kifogtuk, pont a mellettünk lévő szobát kapták. A pasi már a buszúton is elég hangosan osztotta saját „bölcsességét”. Olyan sötét volt, mint az éjszaka. Nem tudom mi lehet a foglalkozása (lehet, hogy pék?), de az első két hajnalon már háromtól kiült a medencéhez és nagyon hangosan nyomta az „érdekfeszítő” monológját a feleségének. A vékony falakon keresztül minden szót hallottunk. A harmadik reggel az történt, hogy kizárta magát. Bőszen kopogtatott reggel hatkor az ajtónkon, hogy engedjük be és majd átmászik a mi teraszunkról a saját teraszára. Nagyon jó alkupozícióba kerültünk, mert csak azzal a feltétellel engedtük be, ha a továbbiakban reggel 8-ig mellőzi a hangos pofázást. Át tudott mászni a teraszon a bambuszfalon keresztül, igaz elég vicces volt a látvány, mert nem volt kis darab ember. Szerencsére betartotta az ígéretét és a további napokban csendesek voltak.

A tengerpart kb. 400 méterre volt a szállástól, kertek között, kis utakon át vezetett az út.

Nagyon tetszettek a mindenhol jelen lévő sokféle színű leanderfák és bougainvilleák. Szépek a citrusfák a kertekben, csirkék is voltak, meg sok cica.

A tengerpart maga elég szép, aprókavicsos, de ezt tudtuk, ezért vittünk vízicipőt. Annyi a hátránya a partnak, hogy nincs kiépített tengerparti sétány, csak pallók.

A falu szélén az út mentén találtunk egy elhagyatott hatalmas citromfát, ami alatt halmokban állt a lehullott citrom. A legtöbb gyümölcs már romlott volt, de azért lehetett találni jókat is. Felszedtünk párat a citromokból, vettünk hozzá cukrot a boltban és fantasztikus limonádékat ittunk végig a nyaralás alatt. Ezek a citromok teljesen más ízűek voltak, mint amiket eddig kóstoltunk, kifejezetten édes ízűek voltak és hatalmasak. Több nap is szedtünk. Több helyen is láttuk, hogy hagyják megromolni az értékes gyümölcsöket, mindenféle citrustermést. Érdekes módon a boltokban kifejezetten drága volt a citrom.

Az érkezés  napján délután volt egy találkozó a telepített idegenvezetővel és az utastársakkal. Ennek célja a tájékoztatás és a fakultatív programokra való jelentkezés volt. Mi két programra jelentkeztünk, egy buszos szigettúrára és egy hajózásra.

Szigettúra

Egynapos buszos kirándulás keretében meglátogattuk a sziget legfontosabb nevezetességeit. Az Achilion palotával kezdtük, ami Sissy osztrák császárné, bajor hercegnő kérésére épült 1890-ben. Fiának halála után a császárné szívesen töltötte itt a nyarakat.

Szép kertje van, benne különleges díszfákkal és sok szép szoborral. Maga a palota is látványos, benne festményekkel, szobrokkal, bútorokkal, szépek a domborművekkel tarkított festett falborítások is. Kicsit sietni kellett.

Korfuváros óvárosi részében folytattuk utunkat. Korfuváros utcái nagyon hangulatos, zegzugos macskaköves kis utcák igazi mediterrán hangulattal, színes dísznövényekkel, a házak között kötelekre kiteregetett ruhákkal, ahogy az kell.

A város leghíresebb temploma a Szt. Spiridon templom, ahol a sziget védőszentjének, Szent Spiridonnak a földi maradványait őrzik. A hagyomány szerint ez  óvta meg a szigetet egy pestisjárványtól, majd később  egy török támadástól is. Rengeteg a látogató, sorba kell állni már a bejutáshoz is és a templom, és a benne látható ezüstszarkofág megtekintéséhez is. Nagyon szép díszes templom. Korfun ma is a legkedveltebb férfi keresztnév a Szpiridon vagy Szpirosz.

Az Új erődöt csak kívülről néztük meg.

Következő állomásunk egy kvumkvat (citrusféle) likőrgyár esztétikailag is látványos üzlete volt, ahol kóstolót is kaptunk. Nagyon finom a kvumkvatlikőr (főleg a színtelen fajta ízlett nekünk), ami korfui jellegzetesség.

Ezután Paleokastritsa tengerpartján sétáltunk, megettük a szendvicsünket, majd kis csónakkal mentünk egy barlang bejáratát megnézni, ahol a fényjáték miatt különleges a víz, világoskéken világít.

Paleokastritsa központjában egy dombon található egy monostor, ami állítólag a sziget legrégebbi monostora. A feljegyzések alapján 1228-ban épült, de csak 18. században alakult ki a végleges formája. A monostorban található egy díszes kis Máriának szentelt templom és egy ikon múzeum is. A monostor kertjében gyönyörű növények találhatók és árva cicáknak is lakhelyül szolgál. Szép a kilátás, látni lehet a paleokastritsai öblöket és sziklákat.

Útközben hazafelé még megálltunk az ún. Bella Vista szép kilátópontnál.

Barbecue hajózás

A hajón az erős szél miatt elég hűvös volt, szerencsére volt nálunk hosszú nadrág és hosszú ujjú felső, egy idő után felvettük ezeket.

Útközben kitettünk két embert egy másik kis szigeten, vagyis inkább homokpadon, ők fogják majd a barbecue ebédet készíteni.

Több ponton is megálltunk fürdeni a gyönyörű kristálytiszta tengerben. 

Az ún. kék lagúna nevű helyen ki lehetett úszni egy parányi szigetre. Nagyon mély volt a víz, még sosem voltunk ilyen helyen, de a kis távolság miatt nem jó úszóként is bevállaltuk. Nagy élmény volt. A kis szigeten érdekes állatkákat találtunk.

Dél körül visszaértünk az ebédelős homokpadhoz, el is készültek addigra a finom sült húsok. Csirke és sertéshús közül lehetett választani, de mivel a végén még maradt bőven, lehetett repetázni és mindkét félét megkóstoltuk. Minden nagyon finom volt. Viszont sajnos a nagyon drága fizetős napágyakon kívül nem volt semmiféle ülőhely, ezért mi a homokban piknikeztünk. A kora délutáni erős napsugárzás miatt nem fürödtünk itt a tengerben, inkább elindultunk felfedezni a homokpad élővilágát. Nagyon élveztük, csomó érdekes kiszáradástűrő és pozsgás növény volt itt és partra sodródott moszatok, kagylóhéjak, csigaházak is bőven. Szegény Márknak nagyon fájt a keze és az arca a fényérzékenység miatt.

Jó volt ez a kirándulás, de annyira azért nem érte meg az árát, mint a szigettúra.

Kirándulás Moraitika fölötti erdőkben

Egyik délután elhatároztuk, hogy kirándulunk egy kicsit. Ki is néztünk még az előző napokban egy mediterrán bozótos dombot. Ehhez a dombhoz a falu temetője mellett vezetett fel az út. Az erdős részen felfelé menet azért volt egy kis para, ugyanis ráléptem egy viperára. Szerencsére egyikőnknek sem lett baja, haladtunk tovább az ellenkező irányba. Szép volt a környék, a növényzet, volt néhány nagy lapos szikla, ahová le tudtunk ülni. A domb tetejéről nagyon szép volt a kilátás.

Este elsétáltunk a Moraitikával összenőtt faluba, Messonghi-be. Ennek a falunak a központi része szebb, mint Moraitika, szebbek az épületek és hangulatosak a fürdőhelyek. Sötétedésig maradtunk.

Késő este Moraitikában egy étteremben kipróbáltunk két korfui ételt, a pastitsada-t (paradicsomos kakashús spagettivel) és a fehérboros gyöngyhagymás szószban főtt marhahúst, a sofritót. Ottlétünk alatt volt a foci VB, az előző napokban hallottuk is esténként az éljenző drukkereket. Az étteremben a TV-ben is ment a meccs, a pincér annyira rá volt tapadva a képernyőre, hogy alig akarta felvenni a rendelést.

Privát fürdőhely

Moraitikáról Agios Ioannis felé haladva az autóút mentén találtunk egy gyönyörű nagy sziklákkal tarkított partot, ahol rajtunk kívül senki nem volt, csak messzebb egy snorkelező pasi. Nekünk akkor még nem volt snorkelező felszerelésünk, de mivel a víz kristálytiszta, lehet látni élőlényeket a víz alatt. Csomó tengeri süni volt itt, Márk itt látott életében először ilyeneket. A kristálytiszta vízzel éles kontrasztban sajnos volt  parton egy kiszuperált TV. Többször is eljöttünk aztán erre e helyre, bár a fél órás gyalogút járda híján kissé félelmetes volt az autóút mentén.

Kaják

Az étkezéseket többségében itthonról hozott kajákkal oldottuk meg, májkrémmel, szalámival, főzős smack és szószos tésztákkal, konzervvel. De egyik nap vettünk halat meg krumplit a boltban, fűszereket vittünk itthonról. Nagyon finom sült hal lett. Találtunk egy olcsóbb gyorséttermet, ahol jó gyrost és suvlakit lehetett kapni és egy étteremben kipróbáltuk a souzoukakaia nevű paradicsomos húsgombócokat és a vörösboros-paradicsomos szószban főtt marhahúst, a stifado-t is. Nagyon finomak a görög ételek.

Korfuváros

Egyik nap busszal elmentünk Korfuvárosba, mert a szervezett kiránduláson csak a Szt. Spiridon templomot néztük meg a város látnivalói közül. A buszjegy csak 1,2 euró volt és nem is késett sokat, csak tíz percet a busz, pedig azt hallottuk előzőleg, hogy nagyon megbízhatatlanul jár. A kb. 40 perces buszút maga is egy élmény volt, szép volt a kilátás, de főleg az tetszett, hogy sorra szálltak fel a jókedvű helyi nyugdíjasok, akik jó mediterrán szokáshoz híven hangosan kommunikáltak a busz másik felében ülőkkel is, a végén pedig még énekeltek is egy kicsit. Jó volt belecsöppenni egy kicsit a helyi életbe.

A buszvégállomásnál kérdeztük az információs pultban, hogy mikor mennek vissza a buszok. Meglepetésünkre azt tudtuk meg, hogy este kb. óránként megy és 9-kor indul vissza az utolsó busz, holott első nap a telepített idegenvezető azt a téves infót mondta a csoportnak, hogy késő délután és este már egyáltalán nem megy vissza busz és csak bérelt autóval vagy taxival tudunk visszajutni Moraitikára, utóbbi persze nagyon drága. Utána az autóbérlést szorgalmazta. Utólag esett csak le, hogy a buszok megbízhatatlanságának hangsúlyozása, de főleg a késő estig óránként induló buszok letagadása konkrét félrevezetés volt az üzleti cél (autóbérlés) érdekében.

Korfuvárosban megnéztünk több gyönyörű kis templomot, köztük a Szent Miklós templomot; mindben nagyon szép volt az ikonosztáz. Érdekes szokás, hogy a hívők sorra megcsókolnak egy-egy bizonyos ikont.

A Ionian Bank épületében az ingyenes bankjegykiállítást is megnéztük, érdekes volt. A független Görögországban valaha forgalomban volt összes bankjegy ki van itt állítva.

Előző nap emailben foglaltunk két helyet egy üvegfenekű hajóban, aminek a lényege, hogy a fedélzet alá mászva láthatók a tenger élőlényei. Kicsit mesterséges jellege van, hiszen nem lehetett sokféle halat látni, amiket igen, azok is főként a hajó mellett úszó búvár kenyérdarabjaira jöttek, sőt egy nagy rákot közvetlenül odahozott a hajó mellé mutogatni. Valószínűleg a rák egy biztos helyen van, talán egy rács alatt, hogy mindig bemutatható legyen.

A hajózás része volt egy fókashow is.

Olvastuk egy útikönyvben, hogy érdemes megnézni a Brit temetőt, így elsétáltunk oda. Nincs annyira közel a belvároshoz, de útközben beleláthattunk kicsit a korfuvárosi utcák életébe.

Ez a temető egy máltai származású család gondnokságában van három generáció óta. Szép, meghitt hangulatú a temető, tele van gyönyörű különleges növénnyel és igen megható némely sírfelirat, az egyiket meg is könnyeztem.

Ami külön élmény volt, hogy élnek itt görög teknősök, lelkesen mutatta nekünk a gondnok a kis állatkákat, amiket most láttunk először természetes környezetükben. A nagyokon kívül egy édes kis teknősbaba is volt, épp egy dinnyedarabot kapott enni.

Tényleg volt busz este, amivel zökkenőmentesen visszaértünk Moraitikára.

Az utolsó nap, mikor már ki kellett költözni a szobából, a falu egy addig nem felfedezett részén sétáltunk. Még szerencse, hogy nem hagytuk ki ezt a dimbes-dombos-panorámás részt, mert itt gyönyörű villák voltak, egész falakat beborító bougainvilleákkal és más dísznövényekkel. 

Egyszercsak nem találtam Márkot sehol. Végül egy egészen érdekes helyen sikerült ráakadni.

Volt itt egy szép kis templom is, sajnos csak kívülről tudtuk megnézni.

A nyaralásunk leteltével a hazafelé úton gyönyörködtünk az észak-görögországi tájban, amire a Korfura tartó út során nem volt lehetőségünk, hiszen ezen a szakaszon még éjszaka utaztunk.

Ez volt az első közös utazásunk, a tökéletes első lépés ahhoz, hogy végleg magába szippantson a világjárás.