Sushi: Nincs minden sarkon sushi és a legtöbb helyen nem is olcsó. A legfinomabb és legolcsóbb sushikat olyan helyen ettük, ahol géppel gyártják és futószalagon jön a rendelés. Ott épp az asztal mellett lévő érintőképernyőn kellett nyomkodni, hogy milyet kérünk. Meleg sushik is vannak, amiken grillezett a feltét, ezek nagyon finomak. A maki sushinál elterjedtebb a nigiri. Extrém feltétek is akadnak, mint pl. tengerisün ivarmirigy, lóhús, különféle csigák és kagylók.
Udon: szójás-bacon ízű lé, benne szögletes keresztmetszetű hosszútészta, a kedvencünk volt. Esznek hozzá tempurát (különleges japán panírozású húsok, tengeri herkentyűk, zöldségek) vagy tükörtojást, sült bacont. Magát a tésztát és a fogásokat is udonnak hívják.
Ramen: hasonló, kínai eredetű tésztaleves, hullámos, vékonyabb tésztával, nekünk kevésbé jött be.
Miso leves: halas-algás ízű leves, betétként sokszor algadarabokat, vagy tofut is tesznek bele.
Soba: szintén hasonló tésztaleves, de a sobatészta hajdinából készül.
Chawanmushi: vaníliapuding kinézetű és állagú, de tojásos-halas tejsodó. Ehető, de enyhén szólva nem lett a kedvencünk.
Takoyaki: a legelterjedtebb streetfood, olajban sült tésztagombóc pici polipdarabbal a közepében, finom. (A fotó Simone Mancini képe.)
Okonomiyaki: sült tojásos-káposztás lepény, de lehet benne sajt, garnéla, tintahal, zöldségek, sertéshús is. A nevének jelentése: "bármi, amit szeretnél sütve", ez eléggé leírja a sokféleségét.
Sukiyaki: asztal közepén gázlángon, egy edényben híg mártásban sül mindenféle összetevő (vékony marhahús szelet, többféle gomba, különféle zöldségek, krumpliból készült spagettiszerű tészta és az elmaradhatatlan tofu), amelyeket felvert nyers tojásba mártogatnak. Bizarrul hangzik, de nagyon finom. A kép a saját verziónkat mutatja, amely nem alkalmas körülmények között készült. Az igazi sokkal gusztusosabb.
Teriyaki szószos bármi: többféle sült hús, tészta, sőt pizza is előfordul ezzel a szósszal. A japán pizza nem igazán hasonlít a pizzára, de finom. Thai munkatársunk az ilyenekre mondta nagyon találóan, hogy ’Japanese style’.
Néhol árulnak olyan palacsintát, amivel tölcsért formáznak. Sokféle töltet közül lehet választani, sósak is vannak. Nagyon király.
japán curry: mi egy idő után csak menzás currynak hívtuk. Más ízvilágú, mint az indiai, thai, stb. curry-k. Van egy jellegzetes japán íze, mint egyébként majdnem minden japán kajának, elég egyhangú az ízvilág.
Népszerű ropogtatnivaló a rántva, vagy nyárson kisütött csirkeporc.
edamame: zöld szójabab főzve vagy párolva, sósan. Nasiként eszik. Finom és egészséges nassolnivaló.
Nagyon sokféle édességet készítenek machával, vagyis zöldtea porral. Kapható pl. zöld Kit-Kat (és rózsaszín epres és narancssárga mandarinos is) és machás jégkrém.
A babot édesen fogyasztják, pl. zsemlébe töltve, vagy fánk mellé szószként, sőt babos jégkrémet is lehet kapni.
A babos-machás kaják képviselője a babpürével töltött machás gombóc.
Mochi: rizses édesség, amit ragacsos rizslisztből gyúrnak. Kiemelt szerepe van egy csomó ünnepi időszakban, de egész évben fogyasztják.
Saké: annyit jelent japánul, hogy alkoholos ital. Ha ’sakét’ szeretnénk, mondjuk, hogy japanese saké, vagy azt, hogy nihonshu, ugyanis ők így hívják. Rengetegféle van, átlátszó és szűretlen opálos fehér is, nagyon különböző ízűek lehetnek (kb., mint nálunk a sokféle bor). Sokfélét kóstoltunk, szinte mind ízlett. A képen fehér szaké látható, amely a normál szakéhoz képest kevésbé alaposan szűrnek meg, emiatt opálos marad. A hagyományos tálalási mód, hogy a poharat csészealjra teszik és annyira túltöltik, hogy a csészealjba is kifolyik. Ez a kifolyó adag az „ajándék”.
Shochu: édesburgonyából vagy árpából készített olcsóbb, de erősebb alkoholos ital, kevésbé finom, de azért akadnak ebből is jók.
Okinawán gyakoriak a lila édesburgonyából (beni imoból) készített édességek.
Elég gyakoriak Japánban a nepáli éttermek (sok a nepáli munkavállaló), nagyon rákattantunk, fantasztikusan finomak az ételeik.
Nagyon jellegzetes, hogy az éttermek előtt a nálunk kínált ételek nagyon élethű másolatai ki vannak téve vitrinbe.
