Egy órás késéssel érkeztünk meg a busszal este 7-re Tanah Rata-ba (jobb, mint az új-zélandi nő által jósolt éjfél), de ez inkább a szakadó esőnek volt betudható, semmint a forgalomnak. A hostel (CH Travellers Inn) check-in-re várni kellett, mert a recepciós épp elment vásárolni (pedig tudta mikor érkezünk, naponta 2 busz van és meg is írtuk e-mailben). Közben érdeklődtünk a hostellel szomszédos Eco Cameron Tours-nál a kirándulásokról. Sajnos kiderült, hogy itt monszunidőszak van (a neten mindig csak az ország nyugati és keleti részének eltérő monszunhatásairól olvastunk, a középső részről nem akadt semmi infó), ezért nem indul orchidea túra, mert síkosak, veszélyesek a lelőhelyek ilyenkor és egyébként is csak kevés orchidea virágzik, mert nincs szezon (ami májustól augusztusig tart). A félnapos 'Mossy forest' túrára szerettünk volna menni másnap, de sajnos nem maradt elég ringgitünk, a pénzváltó pedig már bezárt. A nyitvatartás persze nem volt rajta feltüntetve. Az itteni szállásunk volt a legjobb, szuper kényelmes ággyal. A recepciónál ki volt írva, hogy tilos sertéshúst tartalmazó élelmiszert bevinni. Nekünk még volt egy csomag jó magyar szalámink, aljas módon becsempésztük, megettük a szobánkban, majd kicsempésztük egy utcai szemetesbe a csomagolását.

17. nap, január 3. Reggel a túrák indulása előtt újra próbálkoztunk a pénzváltónál, de még mindig zárva volt. Találtunk egy olyan túrát (Countryside tour) egy másik irodánál, a CS Travel and Tours-nál, amire volt pénzünk, így befizettünk rá. Nem könnyű választani a túrák közül, mert átfedések is vannak a programokban (pl. BOH teaültetvények, pillangófarm egyes túrák esetén). Végül az általunk választott mindkét túrán meglátogattuk a BOH teaültetvényt, de ez nem volt probléma, sőt, igazából így volt elegendő rá az idő.

Sokan csak egy teljes napot töltenek Cameron Highlandsen, érkezésük estéjén lefoglalják a következő napi túrát, ezért előfordul, hogy ha a túra előtt reggel próbálkozik az ember, már nincs hely a legnépszerűbb 'mossy forest' túrákon. Szóval célszerű elegendő ringgittel érkezni és rögtön érkezés után lefoglalni a túrát vagy interneten keresztül előre lefoglalni valamelyik említett iroda honlapján.

Tetszett a Countryside tour. Egy szimpatikus indiai férfi volt a vezetőnk, olyan igazi tipikus bajszos, nagyon vicces, jellegzetes akcentussal. Megnéztünk egy pillangóparkot, ahol nagyon szép, különleges növények is voltak. Jobban tetszett ez a pillangópark, mint a Kuala Lumpurban lévő. Itt voltak nagy színes lepkék és mivel reggel ez volt az első állomás, még nem ébredtek fel a lepkék teljesen, elég lassúak voltak, sokat időztek egy helyben, jól meg lehetett őket nézni és fényképezni.

Ezek a zöld-fekete szárnyú jószágok Malajzia nemzeti lepkéi.

Márk lelkes önkéntesként jelentkezett mindenféle jószág mászófelületének.

Egy méhfarmhoz is elmentünk, de sajnos az esős idő miatt itt nem lehetett lemenni arra a területre, ahol a méhek voltak, csak egy kis kiállítást és a boltot megnézni. Ellátogattunk egy olyan farmra is, ahol földiepret termesztenek. Érdekes a technikájuk, mert lépcsőzetes asztalokon, kókuszrostos vályúkban nevelik a növényeket, így szedéskor nem kell hajolgatni, nem telepednek meg a gyomnövények és a kártevőknek is kevésbé vannak kitéve az eprek. Ezen a környéken terem meg egyedül Malajziában az eper, mert itt van hozzá elég hűvös.

A túra részét képezte a BOH teaültetvény és teafeldolgozó üzem meglátogatása. Egyszerűen lenyűgözőek ezek az ültetvények. Bármeddig el tudnám nézni, annyira gyönyörű.

Van itt egy jó kis teabolt és egy cukrászda is, ahol megtalálható sokféle sütemény egy kicsit másképpen, ugyanis teaporral helyettesítik mindegyikben a kakaót vagy kávéport. Ettünk zöld teaporos „tiramisu” szeletet és a hely specialitását, egy nagyon fura másik teás tortaszeletet, ami ugyan édes volt, de sós szárított hal volt a tetején. Elég bizarrul hangzik és látványilag is az volt, de nekem kifejezetten ízlett (Márknak nem).

Végül a túra keretében még meglátogattuk az itteni szép buddhista templomot (Sam Poh Temple).

Este még mászkáltunk a faluban, megnéztük pl. a helyi iskolát, aminek szép kertje van tele virággal, és egy templomot is a közelben. Este végül sikerült a másnapi 'mossy forest' túrára is jelentkeznünk.

18. nap, január 4. Félnapos 'mossy forest' túra: Azt gondoltuk, nehéz lenne fizikailag egy egész napos hegyremászós dzsungeltúra, ezért csak a félnaposra jelentkeztünk, utólag kicsit sajnálom, bírtuk volna az egész naposat is. Egy vicces fiatal srác volt a vezetőnk, aki nagyon ismerte az orchideákat (szezonban tuti ő vezeti az orchideatúrát). Volt azért pár virágzó orchidea, pl. egy szőrös orchidea, amiről még nem is hallottam.

Ez a dzsungel teljesen más volt, mint az előző kettő, ugyanis ez hegyi köderdő. Mindenhol mohák és zúzmók lógnak a faágakról és mindig csöpög belőlük a víz. Nagyon misztikus, varázslatos hangulata van az egésznek.

Rafflesia is van ebben az erdőben, de nagyon ritka, mi nem láttunk, hatalmas kancsókákat viszont igen. Fölmentünk egy kilátóhoz, ahonnan nézve nevéhez híven valóban ködbe burkolózott az erdő.

Ezen a túrán is ellátogattunk a BOH teaültetvényre, amit nem bántunk, mert előző nap kevés volt rá az idő. Meg tudtuk nézni így a teákról összeállított kiállítást is, amiből sok érdekességet tudhattunk meg és megnéztük a teafeldolgozó üzemet is, ami előző nap zárva volt.

19. nap, január 5.: Az előzőhöz hasonló luxusbusszal utaztunk Kuala Lumpurba, szerencsére megint szinte fekvő helyzetben tudtunk utazni, ami nagyon jól jött a hosszú repülőút előtt. Az út közben Márk többször is mondta, hogy nem szabad sírni. Csak akkor értettem meg, miért mondogatja ezt, mikor beértünk KL-be, és rám is rámjött a sírhatnék, hogy itt kell hagynunk ezt a csodálatos országot.

Elég szörnyű volt a KL-Peking repülőút, mert nagyon fájt a lábam valamiért és egyáltalán nem tudtam aludni. A pekingi reptéren próbáltam ezt pótolni, de még hidegebb volt, mint idefelé, több réteg pulcsiban és széldzsekiben is majd megfagytam.

Tudtuk, hogy a Peking-Budapest járat megáll tankolni Minszkben. Megkérdezte Márk még itthon a magyar nyelvű Air China ügyfélszolgálaton telefonon, hogy hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Azt mondták, hogy nem kell leszállni a gépről, csak megtankol, aztán indul is tovább. Ehhez képest le kellett szállni, vinni a kézipoggyászokat, buszra várni éjszaka, mínusz 30 fokban. Nekünk legalább volt pulóverünk, széldzsekink, sapkánk-sálunk (így is jól megfáztam vagy itt vagy még Pekingben), de több ember is rövidujjú pólóban utazott, sőt, többen nem is tudták, hogy van egy minszki kitérő. A fedélzeti csomagoknak volt biztonsági ellenőrzése, kb. 2 óra után indultunk tovább, új felszállók is voltak. Jó lett volna ezeket tudni előre. Ennek ellenére ajánlom az Air China-t, mert az akciós repülőjegyei sokkal olcsóbbak, mint más légitársaságoké. Ha legközelebb utazunk velük, a tények ismeretében már felkészülünk a pekingi és minszki fagyokra :). És mindenkinek nagyon ajánlom Malajziát (főleg első ázsiai úticélnak), ezt a rendkívül sokszínű, harsányan egzotikus, gyönyörű országot. A kultúrák, vallások sokszínűsége, a rendezettség, tisztaság, kedvező árak, jó szervezhetőség és hogy mindenki beszél angolul, nagyon jó úticéllá teszik. Mi bármikor visszamennék, remélhetőleg vissza is fogunk: Perhentian Islands, Putrajaya, Melaka és Borneó mindenképp szerepel a terveink között.