Tsu matsuri - Tsu fesztivál

Az első Japánban töltött hétvégénken tartották a városban a Tsu fesztivált, amely alapvetően egy táncverseny, ahová az egész országból érkeznek fellépő csoportok.

Szombat délután Lamiya jött értünk a szállásra, majd az első itteni vonatozásunkat követően Jammyval és Susumuval a városban találkoztunk és együtt mentünk a Tsu fesztiválra.

A verseny több színpadon zajlik egyidőben és a fellépők az utcán, karneválszerűen is többször előadják a táncaikat kb 20 méterenként, hihetetlen erőnlét kell ehhez. Ekkor kamionok vezetik fel a menetüket, amelyből szól a zene és a tetejéről üvölt a csoport ceremóniamestere, a menet végén pedig hatalmas zászlókat lobogtatnak. Általában modern zenére táncolnak, hagyományos kimonóra hasonlító ruházatban, mindenféle színekben, sok kiegészítővel (kereplőkkel, lampionokkal, ernyőkkel, kendőkkel, legyezőkkel stb.). Az öltözet sokszor több rétegű, a koreográfia közben a felső réteget levetve újabb és újabb színekben pompázhat a csoport. Közben sokat üvöltenek, meglepő hangerővel. Nagyon tetszett, hogy sokszor egész családok, nagyszülőktől a kisgyermekekig  táncolnak a csapatokban.

Az előadások közben utcai árusoknál szereztünk harapnivalót, majd az első sörözésünkre is sor került. Susumu még kínált minket sörrel, de nem szerettük volna második kört kérni, emiatt inkább a japán sake (japán rizsbor) mellett döntöttünk egy másik vendéglátóhelyen. Kétfélét is kóstoltunk, mindkettőt a környéken készítik, de teljesen más ízűek voltak. Közben Susumu rendelt többféle finom halételt, egyiket a másik után, miután az előzőt közösen elfogyasztottuk.

Nagyon magával ragadott a fesztivál szuper, egyedi hangulata, ezért vasárnap is elmentünk. Az egyik olasz barátunkkal, Simone-vel gyalogoltunk be a fesztiválra a belvárosba. Martino már korábban kiment, Michele meg még tanult, ezért később jött utánunk, a hatalmas tömeg és sok helyszín ellenére viszont mindketten könnyen megtaláltak bennünket, Martino szinte azonnal, miután odaértünk.

A fesztivál helyszínéhez közel van a Kannon templom (Enichi-zan Kannon-ji), amelyet a Kannonnak, azaz az Irgalmas Buddhának szenteltek, ez az ország egyik legfontosabb ilyen temploma.

Errefelé szállítottak egy mikoshit is, azaz hordozható szentélyt.

A templom meglátogatása után ismét a táncelőadásokat figyeltük.

Hazafelé bementünk az olaszok által legolcsóbbnak tartott boltba, ahol tapasztalt idegenvezetőkként mutatták meg, melyik polcon található a legolcsóbb tofu (magas fehérjetartalmú, egyébként eléggé íztelen szójakészítmény). A boltban karos játékgépekből plüssállatok helyett élő sziámi harcoshalakat lehet nyerni és kiskutyákat is árulnak.